Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-15 / 46. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. november 15. 46. szám. Független Budapest Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ^ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ^ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM : József 45—82. Az élelmezési vita alatt, amely két közgyűlési napon át forrt, szikrázott, perzselt vagy locsogott, aszerint, amilyen szónok volt épp soron, sokkal több szót vesztegettek a múltra, mint megérdemelte és sokkal kevésbbé domborodott ki a jövő tennivalója, mint kellett volna. Általán: a városházi közgyűlések szónokai még valamennyien, az egyetlen Vázsonyit kivéve, a hatvanas évek derék patétikus szónokaihoz jártak iskolába; elpuffogtatnak egy-két kacska- ringós frázist, meglegyintenek egy pár rozsdás gondolat-fringiát s boldogok, hogy most már megjavították a közélelmezést. Mennyi naivitás egy rakáson! S milyen veszedelmes ötlet-szegénység egy-egy ilyen városatyai szó-kolónia, amikor nem közjogi szőrszálhasogatásokról, hanem komoly, életbevágó és praktikus valamiről, az emberek gyomrának közellátásáról van szó! Mi csak szegény Folkusházyt sajnáltuk, aki két napon át görnyedve figyelt, hogy milyen tanácsokat adnak a közélelmezésnek s végezetül, amikor összemarkolta a sok szónoki frázisokat, nem talált a kezében még egy ostorvesszőt se, amivel huszonötöt verethetne azokra, akik mindennapi munkájának útjába mázsás göröngyöket hengeritenek. Semmit sem ér az ilyen szószátyárkodás. A közélelmezést csak úgy lehet megjavítani, ha praktikus lépések történnek abban az irányban, hogy az élelmiszerbeszerzés és elosztás igazságos legyen. Ehhez pedig nem szavak, hanem tettek kellenek, nem bírálatok, hanem okos ötletek, mikép kellene az államhatalom korlátlan erejű osztályosait meggyőzni arról, hogy a főváros polgárságának épp úgy joga van nem nélkülöznie, mint azoknak, akik a legszükségesebb élelmiszerek forrásainál állanak. • ' Avagy miért nem akadt egyetlen-egy szónok sem, akinek eszébe jutott volna, hogy az egész közgyűlés, úgy ahogy van, menjen el deputációban az illetékesekhez s igy erőszakolja ki tőlük azokat az élelmiszereket, amikre a polgárságnak a további kitartáshoz okvetlenül szüksége lesz? Miért tekinti szónoki frázisokkal elintézettnek a városatyai kórus azt a lehetetlen kínlódást, amelylyel a városi tanács ezt a kérdést a közmegnyugvás vágányába terelni törekszik? A polgárság már megelégelte a frázisokat. Igaza volt annak a városatyának, aki egy szónoki lángtenger közepébe bele- lövellte a szomorú valóság jéghideg sugarát: »Zsir kell a népnek!« Valóban : olyan szónoklatok kellenek a polgárságnak, amelyek megjelölik a praktikus útját s módját annak, hogy a hiányzó élelmiszerekhez mikép juthat hozzá a legbiztosabban és legsimábban a plebs, a tömeg. De amig nem hall ilyeneket, örökre elmegy a kedve attól, hogy kétnapos élelmezési vitákból rakosgasson egyet- mást tátongó ürességéi éléskamrájába . . . szakembert, Kögler Gusztá.vot, akik mindenesetre szakszerű felvilágosításokkal és tanácscsal szolgálhatnának a tisztelt albizottságnál. Még csak azt sem tudjuk, hogy Ripka Ferenc drl, avagy Stark Li pótot, a fővárosi üzemek vezérigazgatóit meghallgatták-e illetékesen ? Holott nyilvánvaló, hogy szakszerű kérdésekhez csak szakemberek szólhatnak hozzá azzal az alapossággal, amit a kérdés megkövetel. S vájjon mikép fogja ez az albizottság elbírálhatni azokat a szakértői hozzászólásokat, amelyeket megfelelő testületek és szakkörök intéztek a tanácshoz, ha hozzá se konyitanak ezekhez a kérdésekhez ? J MÉRLEGEN. Ж A kávéházi tejfogyasztás korlátozása Kürthy báró számára azzal a váratlan következménnyel járt, hogy a kávéházakban tényleg beszüntették a felesleges tej pazarlást, ameny- nyiben délután háromtól este nyolcig nincs semmiféle tejes uzsonna, ellenben fényes restaurantok és előkelő szállók éttermei a kávéházi tejfogyasztás korlátozása óta vigan hirdetik délutáni kávé-uzsonnájukat, előkelő quartett vagy cigányzene kíséretében. Csak a Köz- élelmezési Hivatal elnökének becsületes vidéki naivitása лет láthatta meg előre, hogy ez be fog következni, ha a rendelet kifelejti a számításból ezeket a luxus-helyeket. Mi tudtuk előre, hogy • a budapesti élelmesség egyszerűen bele fog kapaszkodni a rendelet szigorú sleppjébe s nem tekintvén a tendenciát, amely azt célozza, hogy a budapesti délután tejfogyasztása megtakarittassék a csecsemők, gyermekek és betegek számára, egyszerűen a rendelet szövege alapján lázasan berendezkedett délutáni uzsonna-kávéra s ezt vigan hirdeti is. A kávésoknak ez a tragikomi- kuma persze nem tobzódhat a gyönyörűségben sokáig. De jellemző a pesti viszonyokra, hogy egy okos és célszerű rendeletet mikép használnak ki a maguk céljaira olyanok, akikre nem is lehetett ráhúzni, mert eleddig a kávéházi üzemet nem állították be üzleti céljaik szolgálatába . .. Ж Л vigalmi adóval kapcsolatosan akadnak, akik a megadóztatás alá vonandó szórakozási helyek védelmére sietnek s azt kívánják, hogy a főváros inkább lépjen a takarékosság útjára, mintsem hogy ismét a közönség nyakába sózzon egy újabb adónemet. Miután könnyű Cato módjára megsuhogtatni a levegőben a takarékosság varázsvesszejét, szíveskedjenek ezek a tisztelt Caiók megmondani talán azt is, hogy hol, mikép és milyen eszközökkel kell megkezdeni a takarékoskodást ? Mert hiszen a tanács takarékoskodik, amennyire lehet és amennyire —- szabad . . De vannak területek, ahol a túlzott takarékoskodás egyenesen a közérdek- bőrére megy, aminthogy Bárczy elég világosan kimutatta, hogy a visszasohajtott konzervatív időkben sem takarékoskodtak, csak éppen nem fejlesztették a fővárost s ezért volt kisebb, jelentékenyen kisebb a budget is. De ha már féltik a vigalmi adótól a szórakozó publikumod, mért nem tiltakoznak előre az ellen, hogy a szórakozási helyek, amelyek legalább 50 — 100 százaléknyi haszonra dolgoznak, a tervezet dacára, ne hárítsák át ezt a szükséges, okos és jövedelmező adót a közönségre?! Mért mindjárt a tanácsot állítják a kalapács alá s méri nem a szórakozó helyeket, amelyekről előre tudják, hogy a vigalmi adó behozatala esetén semmit sem áldoznak jövedelmeikből ? ! Ж A gáz és villamos megadóztatásáról is fognak tárgyalni abban a huszas albizottságban, amit a pénzügyi bizottság a deficit csökkentésének megvitatására kiküldött. S milyen sajátságos: bármikép kutatunk is e derék és tiszteletreméltó albizottsági tagok között, nem látjuk közöttük például Stromszky Sándort, avagy tudós Zi- pernowszky Károlyt, vagy épen a leggyakorlatibb A főváros uj adói. A múlt héten tartotta meg első ülését az a huszas albizottság, melyet a pénzügyi bizottság küldött ki az adókérdések tárgyalására. Ezen a hűen második ülését fogja tartani, melyen már érdemlegesen is foglalkozik a főváros jövedelmének szaporítására vonatkozó javaslatokkal. Az első ilyen javaslat: a vigalmi adóról szóló, meg is jelent. Még Bérezel Jenő dr. tanácsnok dolgozta ki, a javaslaton május 20-iki dátum szerepel s hogy csak most került nyilvánosságra, annak az az oka, hogy' a közgyűlés a nyári szünet előtti utolsó tanácskozásán azt kívánta, hogy a jövedelemfokozásra vonatkozó javaslatokat együttesen tárgyalják. A vigalmi adóról szóló javaslat szolgál néhány meglepetéssel. Nem egyforma elbánást állapit meg a szórakozókkal szemben, mert különbséget tesz többé és kevésbé megadóztatott szórakozások között, azonkívül sehol sem magát a vállalatot terheli, hanem mindig a szórakozni szándékozót. A vigalmi adó tehát sehol sincsen belekalkulálva a jegy árába, hanem azt azon fölül fizeti az, aki a jegyet megváltja. A színházakat, hangversenyeket, sportmutatványokat tiz százalékos vigalmi adó terheli, mig az orfeumokat, varieté-előadásokat húsz százalékossal Mint uj dologról lehet megemlékezni a kártyaadóról. Nemcsak a kártyapénzt adóztatja meg a főváros húsz százalékos adóval, hanem kikéri részét húsz százalék erejéig a pinkából is. Minden egyesület, amelynek helyiségeiben kártyáznak, erről a jövedelméről pontos számadást köteles vezetni és jövedelme húsz százalékát minden hónap 10-ik napjáig köteles a főváros központi pénztárába beszolgáltatni. Valószínű, hogy ez a rendelkezés nem fogja a legkellemesebbül érinteni a társasköröket, már csak azért sem, mert ezzel pontos kimutatást kapunk kártyajövedelmükről, de a fővárosnak, ha a vigalmat akarja megadóztatni, rá kellett térnie a kártyára is. A főváros előterjesztése 500.000 koronában szabja meg ezt az adóalapot, amely a kártya révén lesz jövedelmező a fővárosra nézve, azt hisszük azonban, ez a számítás nagyon pesszi- misztikus, mert a kártyapénz és a pinka jövedelme jóval többet tesz ki Budapesten. A főváros több, mint másfél millió ■ koronát remél a vigalmi adótól, olyan összeget tehát
