Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
Független Budapest 3 évekre szóló kedvezményes szerződéseik vannak és tudomásunk szerint a főváros részéről a javaslatban megpróbálkoznának annak felvetésével, bogy amíg e szerződések le nem járnak, az illető vállalatok a régi árat fizessék. A szerződéses üzemek ugyan kötelezhetők volnának arra, hogy az uj árakat fizessék, mert erre bírósági döntés is van A művek igazgatósága azonban kíméletesen akarja keresztülvinni- az áremelést, nyilvánvalóan azért, hogy a szerződéses nagyüzemek befolyásos tulajdonosait kedvezőbbre hangolják a javaslattal szemben. Ha az árdrágulás adó formájában történne, azt természetesen a szerződéses fogyasztóknak is meg kellene fizetniük 5 ez az adó állandó kölönc volna az áramtarifa kezelésénél. Úgy tudjak egyébként, hogy sem Stark Lipól, a főváros VHamosműveinek vezérigazgatója, sem dr. Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgató nem viseltetik különösebb szimpátiával az adó formájában való árdrágítás iránt, mert az áremelés csak átmeneti természetű lehetne és az áramtermelési költségek csökkenésével megszüntethető volna, ellenben az adó a háboiu után is állandósulna. Az elektrotechnikusok ellen- véleménye. Az elektrotechnikusok elsősorban a fogyasztók általános érdekeire hivatkoznak, amelyek szempontjából az áremelés bármely formája megterhelés volna. A fogyasztók tömege nem csupa hadseregszállitó üzemből áll és a kisipari üzemekre igen jelentékeny megterhelés volna az uj adó. A kereskedők és gyárosok sem fényüzés- kép használják a világítást és kénytelenek lennének azt regieköbségeik emelkedése címén a fogyasztókra, még pedig a legtöbb esetben a megélhetéssel amúgy is küzködő középosztályra és alsóbb néposztályokra áthárítani. Az uj adó e részben tehát határozottan antidemokratikus. A fogyasztó-tömegek fognak főként adózni, a nagy üzemek birtokosai azonban — amennyiben a főváros szerződéseikre nem lenne tekintettel — saját áramszolgáltató telepeket fognak létesíteni. Hogy ez mennyire veszélyezteti a városi miívek. fejlődését, az nem is szorul bővebb magyarázatra. Ha a saját áramszolgáltató telepek száma megszaporodik, ez a fővárosi művek bevételeinek is rovására megy. Ha a külföldi energiaárak változásának grafikonját nézzük, konstatálható, hogy az áramfogyasztás mindig akkor emelkeiett, mikor az energiaárak lé- szállottak. A helyes árpolitika tehát az, hogy az árakét le kell szállítani, mert ha valamely esetben, úgy az áramfogyasztásnál jó üzleti alapelv a »kisebb haszon, nagyobb forgalom« elve. Az elektrotechnikusok persze a háborús viszonyok közt, amikor szerelési anyagokban és munkásokban amúgy is hiány van és ez gátolná a fogyasztás fellendülését, nem látják időszerűnek ezt az árleszállítást, hanem arra az alapra helyezkednek, hogy a mai árakat meg kell hagyni. Követelik ezt elsősorban az ipari üzemek számára, egyrészt, mert a kisembert súlyosan érinti, ha az ő kis motorja után tekintélyes összegű adót kell fizetnie, másrészt, mint már említettük, az ipari üzemek kénytelenek volnának áthárítani az adót a fogyasztókra. A kisipar pártolása igen fontos feladata a háborúban a fővárosnak és éppen ellenkező irányban dolgozik a főváros, mikor az adóval gátolja a kisipari üzemek fejlődését. Még kétséges, hogy az egyesület a készülő memorandumban a teljes negáció álláspontjára fog elhelyezkedni, de amennyiben nem-zárkóznék el az áramdrágitástól, megfelelő kedvezményeket fog követelni a kisipar számára. Ki fogják ez esetben fejteni azt is, hogy az egységes tarifa- emelést helytelenítik. Ha már emelés lesz, legyen a kisiparé csekélyebb, viszont az igazán •luxus-célokra szolgáló — tehát nem üzleti, irodai vagy szerény polgári lakásbeli — világítás drágulása magasabb lehet. A luxus célra szolgáló világítás alatt értik például a nagy tizenkétlángu szaloncsillárok égetését. Ezeket ritkán égetik, pedig nagyobbarányu szerelési munkát igényelt a berendezésük. Ha az ilyen berendezéseknél, amelyeknél az áramfogyasztás mennyisége nincs arányban a befektetéssel, emelik az energiaárat, ez ellen már kevesebb szava lehet a tiltakozásnak. Ez is mutatja azonban, mily fölületes árpolitika volna egységesen drágítani az árat. Az elektrotechnikusok főérve az áremelés ellen a községi üzemek gyöngülésén és a magán- centrálék szaporodásán kívül az, hogy a drágulás folytán az áramfogyasztás csökkenne és a főváros elvesztené a vámon, amit a réven nyer ; az ipar és a fogyasztók megsinylenék az áremelést, a főváros azonban alig is látna belőle financiális eredményt, legalább is. nem oly mértékben, hogy érdemes volna ennyire ártania az iparnak és a szélesebb néprétegek megélhetését ezzel is megnehezítenie. Sokan hangoztatják, hogy aki eddig három lángot égetett., ezentúl törekedni fog kettővel is boldogulni és aki eddig 32 gyertyafényül izzót égetett, ezután lő gyertya fényűvel is beérné. Bizonyos, hogy a fogyasztók ilyen takarékoskodással iparkodnának azon, hogy áramszámlájuk összege ezután se legyen nagyobb. A főváros tehát, anélkül, hogy haszna volna belőle, üzemredukcióra kényszerítené az ipart épen ezekben az időkben, amikor gazdaságpolitikai köreinkben a többtermelés jelentőségét végre kezdik felismerni és azt az iparban is a jövő politikájának tekintik. Az árdrágítás megvalósitása. Az áramszolgáltató müvek e heti tanácskozása után a gázgyári bizottság is letárgyalja a kérdést és aztán információnk szerint valószínűleg a gázgyári költségvetés tárgyalása kapcsán beviszik a novemberi közgyűlésbe. A közgyűlés elé kerülő javaslatban már konkréten körvonalazva lesz az árdrágítás formája és mértéke és úgy tervezik, hogy az árdrágítást 1917. évi január hó 1-én életbeléptetik. »Az ipar- politikai érvek a mai erős adószaporitó tendencia mellett szentimentálisán hatnak és egyedül arról lehet szó, hogy végeredményben jövedelmező lesz-e a fővárosnak az árdrágítás ?-< mondta nekünk az adó-ügynek egyik legilletékesebb és elektrotechnikusok közt is igen becsült faktora. Az elektrotechnikusok álláspontjának városi képviselői a javaslat tárgyalásánál tehát arra fogják vetni a súlyt, hogy az árdrágítás kétes jövedelmezőségét kimutassák. Miután a mindennemű árdrágítás elleni tiltakozás reális eredménnyel alig kecsegtet, inkább az ipari áram drágítása és az állandó jellegű megadóztatás ellen szándékoznak hevesebben ádlást foglalni. Az adó formájában való áram- drágitásnak a városházán már erős pártja van, amely dr. Glücks thal Samu bizottsági tag körül csoportosul. Főérvük, hogy azért kell az uj adó, mert ha a főváros egyhamar meg nem csinálja, a pénzügyi kormány fogja rátenni a kezét az áramenergiák megadóztatására. Róbert Oszkár. A műszerüzem ügye. A műszerüzemi vizsgálat eredményéről még mindig nem közölhetünk semmit, mert egyik irányból sem kaptunk még hivatalos tájékoztatót. Annyi tény, hogy az ügyészségen ezidő- szerint még mindig folyamatban van a nyomozás. A városházán még nem fejezték be sem a Műszerüzem vizsgálatát, sem a tisztviselők ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot, igy tehát ebben a kérdésben — az adatok ismerete nélkül — nem lehet ítélkezni. Sajnos, mégis az történik, hogy bizonyos tendencia fejlődik ki a főváros ellen, mintha általában a közgyűlés vagy a tanács, avagy egyes főtisztvíselők lennének felelősek a történtekért. Nekünk kezdettől fogva az volt az álláspontunk, hogy meg kell várni a vizsgálat végét, meg kell várni a megdönthetetlen bizonyosságéi adatokat és ma még semmi okunk sincs arra, hogy ettől az álláspontunktól eltérjünk. Ha voltak bűnösök, vegyék el méltó büntetésüket, ha fordultak elő visszaélések, torolják meg azokat szigorúan, előbb azonban természetesen lássuk a bebizonyított vádat. A Műszerüzem vizsgálatával kapcsolatosan két esemény történt. Az egyik a pénzügyi bíróság ülése volt, amelyen Vázsonyi azt a meggyőződését fejtegette, hogy a közgyűlést egyáltalán nem lehet felelősségre vonni a történtekért. Azt mondotta, hogy a műszerüzem tulajdonképen nem is volt községi üzem, hanem egyszerűen csak kórházi árúraktár és mint ilyen, a tanács legsajátabb alkotása volt, amelynek ügyei egyszer sem fordultak meg a közgyűlés előtt. Mindazok, amiket Vázsonyi elmondott, teljességgel födik a tényeket. Beszédének igazan jelentőséges része azonban nem a Műszerüzem ügyére vonatkozott, hanem az ezzel kapcsolatosan felvetődött kérdésekre. Amikor legelőször foglalkoztunk a Műszerüzem ügyével, megállapítottuk, hogy a kormány eljárása a legnagyobb mértékben sértő a fővárosra nézve. A kormány nem a fővároshoz fordult, hogy indítson vizsgálatot, hanem az ügyészséget utasította arra, hogy rendelje el a nyomozást. Megalázó volt a fővárosra nézve ez az eljárás, hiszen tömérdek kombinációra adott okot. Ezt a véleményünket tette magáévá Vázsonyi Vilmos, aminthogy nem is tehetett mást, hiszen minden elfogulatlan ember előtt tisztán áll, hogy a kormánynak nem a főváros megkerülésével kellett volna intézkednie. Bárczy polgármester a pénzügyi bizottságban elmondott beszédében enyhíteni próbálta ezt a helyzetet és megemlítette, hogy őt a belügyminiszter előzőén megkérdezte, minderről azonban a nagyközönségnek semmiféle tudomása nem volt. A helyzet tökéletesen az, amilyennek Vázsonyi jellemezte: a kormány megalázta a fővárost. Mindenhol történhetnek visszaélésekés mindenhol megtévedhetnek az emberek, ez azonban nem ok még arra, hogy egy egész intézményt megszégyenítsenek és különösen nem ok arra, hogy Budapest székesfővárost úgy állítsák oda ország-világ elé, mint ahol a visszaélés rendszer. A második esemény Polónyi Géza interpellációja volt a képviselőházban. Polónyi ismertette a Műszerüzem ellen fölhozott vádakat és ebből mélységes konzekvenciákat vont le a főváros gazdálkodására nézve. Mindazok, akik — nem tudni miért — ellenségei a fővárosnak, örültek annak, hogy a főváros megint központja lett egy botránynak, úgy hogy eszünkbe kell, hogy jusson Vázsonyinak ama mondása : Panem et circenses kell a népnek, miu'án azonban a panem nemsokára elmarad, cirkuszi játékot kell rendezni. Cirkusz ez és semmi más. Nincs semmi ok arra, hogy egy-két megtévedt emberért felelősségre vonják Budapest egész közigazgatását, a polgármestertől kezdve egészen az utolsó ideiglenes hivatalnokig. Csak' a rosszakaratú tájékozatlanság mondhatja azt, hogy a városházán rendszer a visszaélés, a Zita-kórházi és a műszerüzemi incidensekhez hasonló ügyek, hiszen még ezek sincsenek teljes egészükben tisztázva. Meg kell várnunk a bíróság ítéletét és csak azután mondhatunk véleményt, hiszen sem nekünk, sem a könnyelműen Ítélkezőknek nincs módunkban perrendszerű eljárást folytatni, védelmet meghallgatni, tanukat idézni és beszélő aktákat olvasni. Úgy látszik, az utolsó időben tendencia az, hogy a fővárost diskreditálják. Nincs más, akit támadni lehet, rávetik tehát magukat a fővárosra és sajnos, a főváros eljárása olyan volt, hogy majdnem bűnösségére lehetett következtetni. Nem volt senki az egész városházán, aki kiállott volna a főváros védelmére, nem volt senki, aki hallatni merte volna energikus tiltakozó szavát, ne csodálkozzunk tehát azon, ha a közvélemény a mélységes hallgatásban beismerést sejt. Reméljük, az október 11-i közgyűlés tisztázni fogja végre a Zita-kórház és a Müszerüzem ügyét, tisztázni fogja a felelősség kérdését és talán a városháza vezetői is megunják már azt a rendszert, hogy minden előforduló bajért őket teszik felelőssé.
