Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
о Független Budapest Harc a villamos- és gázadó körül. Adó, áremelés vagy mind a kettő ? — Az ipari energiát is meg akarják adóztatni. Az elektrotechnikusok mozgalma a javaslat ellen. — Iparellenes és antidemokratikus tendenciák a javaslatban. Stark és dr. Ripka vezérigazgatóknak sem tetszik az állandó jellegű adó. Az Elektrotechnikai Egyesület memorandumot intéz a fővároshoz. — 1917. január 1-én akarják életbeléptetni az áramdrágitást. Nagy ellenakció a javaslat tárgyalásánál! a legszorosabb fegyverbarátságot a legutolsó választási kampány alatt. A VII-ik kerületi függetlenségi párt például a demokratákkal együtt akarta felvenni a harcot az uralmon levő klikkek ellen. De Vázsonyi Vilmos dr. ekkor azt a választ adta: »Még nincs itt az ideje annak, hogy a »splendid isolation« álláspontjára helyezkedjék« s huszonnégy órával a községi választások előtt egyszerűen eldobta magától a felkínált fegyverbarátságot s paktumot kötött a. klikkekkel, vagyis inkább szövetkezett azokkal, csakhogy elkerülje a »nagy választási [csatát«, amit más kerületbeli ellenzéki elemekkel együtt kellett volna megvívnia. Ez a panasz ma már túlhaladott helyzetre vonatkozik. De ha Vázsonyi dr. akkoriban nem adta volna össze magát a klikkekkel, bizonyára nem volna szüksége arra, hogy védekezzék olyan vádak ellen, amikkel őt, mint a közgyűlés »állítólagos korlátlan vezérét« illetik. A tiszta búzának sohasem szabad korpa közé keveredni, mert elveszti a fényét és az acélosságát. A demokraták rajongó hitü és fanatikusan tiszta kezű vezére is — ime — Így szenved meg azért, hogy a pillanatnyi nyugalom kedvéért elvágta azt az ellenzéki fonalat, amely a kerületek kisebbségi pártjaiból hozzá, mint igazi közéleti idealistához természetszerűen vezetett. Zeidlt elítélték. — Két hónapi elzárás, 1000 korona pénzbüntetés. — A VIII. kerületi kapitányság példás büntetést szabott ki az árdrágító bizottsági tagra: kél hónapi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre Ítélte Zeidl Vencelt, aki maximális áron felül árusította a zsírt, még pedig nemcsak a nagyközönségnek, hanem azoknak a polgároknak is, akiknek bizalmából bent ült a főváros törvényhatóságában. Zeidlért nem tudjuk felelősségre vonni a főváros törvényhatóságát, egy ember hibájáért nem tudjuk felelőssé tenni a közgyűlés minden tagját, annyit azonban el kell ismernünk, hogy a közönség nem tud különbséget tenni és nem minden alap nélkül mutat rá arra, hogy ilyen árdrágítók egyáltalán bekerülhetnek a főváros törvényhatóságába. Igaz, hogy Zeidl soha semmiféle kérdés tárgyalásában nem vett részt, de ezt csak mi tudjuk, akik egészen közelről figyeljük a városi élet eseményeit és nincsen tudomása erről a nagyközönségnek, amely előtt Zeidl most az egész fővárosi törvényhatóságot kompromittálta. Zeidl ur nehány évizeddel ezelőtt Csehországból került Magyarországba, de annyi fáradságot sem vett magának, hogy magyarul megtanuljon. Idegen állampolgár volt, amikor 1912-ben a főváros törvényhatóságába beválasztották és nem akadt egyetlen egy ember sem, aki érdeklődött volna azután, miképp történhetett meg, hogy a fővárosi törvényt ilyen föltűnően megsértették. Nemcsak hogy idegen állampolgárnak nincs helye a főváros közgyűlési termében, de olyannak sem, aki nem tud magyarul, hiszen nem képes megérteni a tárgyalást. Es Zeidl ur négy éven keresztül ült ott, anélkül, hogy valaki háborgatta volna. Amikor Zeidl ügye nyilvánosságra került, a józsefvárosi bizottsági tagok voltak az elsők, akik állást foglaltak ellene. Egy józsefvárosi bizottsági tag, Nádor Lajos volt az, aki Zeidl ellen közérdekből megtette a följelentést. Elsősorban Nádort illeti az elismerés azért, hogy törvény elé állíttatott egy ilyen árdrágítót, de' el kell ismernünk a józsefvárosi bizottsági tagok érdemét is, akik nem igyekeztek elhallgattatni az esetet, hanem egyenesen követelték, hogy Zeidl az ügyből kifolyólag vonja le a konzekvenciát és mondjon le bizottsági tagságáról. Mint értesülünk, a józsefvárosi bizottsági tagok legközelebbi értekezletén föl fogják erre szólitani Zeidl Vencelt, akit a józsefvárosi körből is ki fognak zárni. Azoknak az uj adóknak sorát, amelyekkel a főváros a deficitet egyensúlyozni szeretné, a villamos- és gázadó fogja megnyitni. Ezt valósítják meg legelsőbben, tévedés volna azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy az erről szóló javaslatnak van a legsimább és leggyorsabb elintézésre kilátása. Ellenkezőleg azt hisz- szük, hogy a vigalmi adóval és más uj adókkal sokkal könnyebb helyzetben lesz a főváros, mint az elektromos- és gázenergia fogyasztásának megadóztatásával. A főváros nem a legszerencsésebb kézzel jár el, amikor elsőnek ezt az adót készül megvalósítani, amely túlnyomó részben nem fényűzést, hanem életszükségletet terhel meg. A főváros maga is beáll a legfontosabb életszükségletek drágitói közé, amikor emeli a világítás árát. Azonkívül igen kétséges, vájjon tényleg jövedelemgyarapodást fog-e előidézni az uj adó a főváros háztartásában s megtörténhetik, hogy a főváros magára veszi annak az ódiumát, hogy iparellenes adópolitikát folytat — anélkül, hogy legalább haszna volna belőle. Az elektrotechnikusok már jóideje értesültek a főváros szándékáról és mint ismeretes, az Elektiotechnikai Egyesületben szeptember havában vitaüléseket rendeztek, amelyek folyamán az új adóról táplált aggályok szembeszökően domborodtak ki. A kérdés felől a szakköröknek álláspontja igen eltér a fővárosétól, amely mintha minden mást mellékesnek tartana most s kizárólag jövedelmeinek gyarapítását tartaná szem előtt. Az elektrotechnikusok ezzel szemben arról akarják meggyőzni a fővárost, hogy a megadóztatás speciálisan ebben az esetben nem jövedelemtöbblettel, hanem előrelátható csökkenéssel járna. Álláspontjuk érdekességét még emeli, hogy tudomásunk szerint a főváros illetékes műszaki vezetői is alapjában ugyanéit a felfogást vallják és csak kénytelenségből deferálnának a minden áron uj adók kreálására törekvő pénzügyi vezetésnek. A gázművek és az elektromos vállalatok igazgatóságai szeptember elején tartották e kérdésben első ülésüket és értesülésünk szerint e hét folyamán újabb tanácskozásra ülnek össze, amelyen valószínűleg már előzetes megállapodások jönnek létre. Az Elektrotechnikusok Egyesülete szintén a közeli napokban fogja folytatni a kérdés tárgyalását és mint halljuk, úgy a magyar elektrotechnika fejlődése, mint az általános iparfejlesztés, de — nézetük szerint — a főváros financiáinak érdekében is kimerítő memorandummal fordulnak a főváros tanácsához. A memorandum tartalma még nincs megállapítva ; bizonyos azonban, hogy a logika és a szakértelem fegyvereivel szembe fognak helyezkedni az áramfogyasztás bármely megdrágításával. Bár a főváros részéről nincs még végleg tisztázva a kérdés, a jelek szerint az áramdrá- gitás keresztülvitele eltökélt dolog. Nagyon kétséges tehát, hogy a memorandum milyen hatással fog járni. Biztosra vehető azonban, hogy a javaslat tárgyalása már a bizottságban is heves szóvitákra ad majd alkalmat. Igen erőteljes ellenzéki akció kifejtésére lesz szükség ahhoz, hogy ha teljes sikert nem is, de bizonyos enyhítéseket el tudjanak érni. A Független Budapest munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni a szembenálló felfogások több exponált képviselőjével és e beszélgetések alapján álláspontjukat és az adóterv kilátásait a következőkben ismertetjük : A főváros álláspontja. Ami a főváros pénzügyi szempontjait illeti, azt az információt kaptuk, hogy a fővárosnak a mai rendkívüli helyzetben nincs módjában teljességgel respektálnia mind§p szakszempontot. Az uj adók behozatala kényszerűség, amely előtt meg kell hajolni. A községi adót emelni nem lehet, uj adóalapokat kellett tehát keresni és ennek során merült fel a villamos- és gázadó terve. Ma, mikor a gyertyagyári és kőolaj- finomító részvénytársaságok a legkáprázatosabb mérleg-eredményeket produkálják, indokoltnak véli a főváros is felemelni a gáz és villany árát. Miért emelhessen csak a világítóeszközöket gyártó magánvállalat és a fővárosi üzem ne, csak azért, mert városi, holott az áramtermelés költségei szintén megdrágultak a háború alatt. Ha ez bizonyos részben tényleg sújtana is szakérdekeket, ezen a szakköröknek ma, amikor mindenki kénytelen — gyakran sokkal nagyobb — áldozatokat hozni, túl kell tenniök magukat. Még az ipari áram megadóztatását is indokoltnak vélik, mert az iparvállalatok óriási részben horribilis összegeket keresnek most, lefölözik a nagyszerű háborús konjunktúrát. Miért ne adóznának ebből a fővárosnak ? A hadsereg- szállító vállalatok, igy különösen a shrapnellt és más lőszereket gyártó üzemek, páratlan haszonnal dolgoznak s igazán fölösleges őket ettől a viszonylag csekély megterheltetéstől félteni. Az eddigi tárgyalásokon három alternativa merült fel: 1. az áram megadóztatása, 2. áremelés, 3. adó- és áremelés együtt. E három alternativa körül csatáznak a vélemények és ma még nem dönthető el, melyik fog győzedelmeskedni. A pénzügyi ügyosztály, tekintettel arra, hogy a fővárosnak az áramszolgáltatás terén nincs még monopolisztikus helyzete, inkább az adó mellett van, mig a világítási ügyosztály jobbnak tartja az áremelést. Kétségtelen azonban, hogy a drágulás valamely formában meg fog történni, még pedig az egész vonalon, vagyis — dacára, hogy az Elektrotechnikai Egyesületben úgy nyilatkoztak, hogy ezt el sem tudják képzelni — meg fog drágulni az erőátviteli célokra szolgáló (ipari) áram is. A fentebbi szempontok megmagyarázzák ennek jogosultságát; a hadseregszállitó üzem minden nyersanyagot és szükségleti cikket drágábban fizet most meg, miért legyen csak az áramenergia ára a régi ? A drágitás mértéke felől még csak annyit lehet megállapítani, hogy azt egységesen akarják keresztülvinni, e körül azonban nagy polémia várható. Úgyszintén eltér a felfogás afelől is, hogy mennyivel dráguljon az áram. A főváros a mai árat mintegy kétharmadával akarja emelni, de a fővárosnál is akadnak, akik ezt sokalják és egyharmadnyi áremelést elegendőnek tartanak. A közönség persze egy összegben fizetné az áremelést akkor is, ha ami a legvalószínűbb, a harmadik alternativa valósul meg és az ártöbbletnek két eleme lesz: az emelkedési és az adószázalék. Az áramszolgáltató üzemek és az áremelés módja. Az elektromos- és a gázművek üzletvitele szempontjából jobban megfelelne, ha a drágitás áremelés formájában történnék meg. Ez esetben az átmenet az árakban nem állna be oly hirtelen, mert a műveknek a legtöbb nagyfogyasztóval КШ1 П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I«U VflLU Gyüjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
