Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-19 / 29. szám
.) Független Budapest Ferenc és Stern Sándor indítványát illeti, olybá kell venni, mintha nem is tették volna meg. Vázsonyi fölszólalása után az indítvány úgy módosult, hogy a tanács tegyen úgy, ahogy akar, ehez pedig talán nem is kell a közgyűlés határozata a tanácsnak. A harmadik indítvány Reichfeld Izoré, praktikus célt szolgált s valóban kívánatos, hogy ne legyen a közgyűlési terem léghuzatába kiáltott szó, hanem valósítsák is meg, még pedig lelkiismeretesen és minél hamarább. A gyümölcs drága, amit kétségtelenül annak kell tulajdonítani, hogy spekulálnak vele, már pedig azért van a fővárosnak erre való kész szervezete, a községi zöldség- árusító üzem, hogy letörje a spekulánsokat s megvédelmezze a főváros lakosságát. Térjünk azonban a napirendre. Bevezet tanácsnok ismerteti a főváros 120 milliós kölcsönét, jön a névszerinti szavazás és 122 szavazattal megadják a fölhatalmazást a tanácsnak a kölcsön fölvételére. Ellene senki sem szavazott, ilyenformán a kölcsön perfekt. Nem tartozik ugyan a közgyűlési tudósítás keretébej' de megemlíthetjük, hogy pénteken már meg is volt kötve a kölcsön s általános meglepetésre nem 120, hanem csak 80 millió. A főváros tehát takarékoskodik. — volt a vélemény — s ha ezt a takarékoskodást kölcsönnél is kezdi meg, már ez is valami! A zárószámadást minden hozzászólás1 nélkül, egyhangúlag fogadta el a közgyűlés. Ugyan mit is szólhattak volna hozzá ? Ki tud tanulságokat levonni egy háborús zárószámadásból s ki tud abból irányelveket megállapítani a béke boldog, nehezen várt idejére? Közben választás is volt, Kabclebó Miklós dr.-t választották meg árvaszéki jegyzőnek, azután Miklós Elemér dr. tanácsjegyző ismertette a népjóléti központra vonatkozó tanácsi előterjesztést. Miklós mint referens először szerepelt a közgyűlés előtt: népszerűségét bizonyítja, hogy megéljenezték. A gázgyár nyugdijszabályzatánál nagyobb vita támadt a törvénytelen gyermekek körül. Voltak védők, voltak ellenzők. Szalai Mihály, akiről azt hiszik, hogy csak közlekedési kérdésekben szakember, jobb ügyhöz méltó buzgalommal szaladgált a padsorok között s kapacitálta a bizottsági tagokat a törvénytelen gyerekek mellett. Már pedig — úgy hisszük — a gázgyár igazgatóságának s a különvéleményt bejelentő Buzáth tanácsosnak volt igaza. Ha a közgyűlés megszavazza a törvénytelen gyermekek feltétlen és kötelező ellátását, akkor vagy az egész passzust kihagyja a belügyminiszter, vagy elő kell terjeszteni a fővárosi tanítónők és tisztviselőnek törvénytelen gyerekeiről szóló javaslatot is. Vájjon mit szólnának ehez a fővárosi tanítónők ? Eltekintve azonban mindentől, a fővároshoz nem illik ez a radikalizmus. Előbb lássuk csak a radikális eljárást az anyagi kérdésekben, amikor a polgárság érdekeiről van szó, azután beszélhetünk talán erről is. De akkor is csak — talán. Nagyobb vita aztán csak a státusrendezésnél volt. Benedek Dezső a mérnököket részesítette pártfogásában. Azt mondotta, hogy a fővárosnak jó mérnökökre van szüksége, jó mérnök pedig nem jön, sőt el is megy a fővárostól, ha ilyen rosszak az előlépési viszonyok. Pedig a jó mérnök — mondotta — sok pénzt takarít meg a fővárosnak. Itt azonban csak a jogászok érvényesülnek. Benedek Dezső siralma a kacagásba fűlt el, mert a Sáros-fürdőt vágták oda, a Sáros-fürdőt, ahol éppen Benedek Dezső a teljhatalmú ellenőrző közeg, akit a polgármester rendelt ki oda. Szekula Gyula szintén a mérnököket védte, Perczel Béla a kisebb műszaki alkalmazottakat, Glücksthal Samu a vegyészeket — s mindenkinek megadatott minden az ő kívánsága szerint. Ezzel a kellemes akkorddal zárult a főváros közgyűlése. A főváros uj jövedelmi forrásai. Kétségtelen, hogy a főváros rendkívül nehéz feladat előtt áll. Szálló ige lett már, hogy a fővárosnak uj jövedelmi forrásokról kell gondoskodnia, ha azt akarja, hogy egyre fokozódó kiadásaira fedezetet találjon, könnyű azonban e szállóigét hangoztatni, de nehéz csakugyan rábukkanni arra az uj jövedelmi forrásra. Olyan nehéz, hogy — sajnos — az uj jövedelmi forrás nem is lesz éppen uj, hanem a réginek fokozottabb kihasználása, vagyis a városi monopóliumok árának emelése. Tartani kell attól, hogy az uj jövedelmi forrás nem lesz más, mint a gáz meg az elektromos áram árának emelése, nem is említve a villamos vasutak tarifadrági- tását, amire jobb nem is gondolni. Ha azonban jól végiggondoljuk e helyzetet, hamarosan rájövünk arra, hogy a város előtt nem is áll más ut, mint a mostani jövedelmi források fokozottabb kihasználása. Ami adó volt, azt elvitte vagy el fogja vinni az állam s ha az uj adóknak községi pótlékkal való megterhelését nem engedi meg, úgy csakugyan nincsen -más módja a fővárosnak, mint az, hogy — árat emel. A végső eszköz ez a háztartás egyensúlyának föntartására, az állam azonban egyenesen rákényszeríti a fővárost erre az útra, mert ridegen elzárkózik jogos kéréseinek teljesítése elől. Az állam még mindig mostoha gyermekének vallja Budapestet s általában a városokat, s ezzel úgy tünteti föl a dolgot, mintha a városok vezetőségei bánnának mostohán a polgársággal. Az állam követeli a városoktól, hogy helyette közigazgassanak, hogy helyette kiadásokba verjek magukat, amikor azonban a a rekonpenzációról van szó, akkor süket mindenki, akinek a városok szavát meg kellene hallania. Éppen ezért, jól ismerve ezt a lehetetlen helyzetet, aggodalommal gondolunk a város uj jövedelmi forrásaira. A közgyűlés vezető tagjai igen sokszor megrótták azt az adórendszert, mely a fogyasztási adóra veti a fősulyt és — sajnos — ugyanők kénytelenek lesznek városi fogyasztási adókat megszavazni. Mi más a gáznak vagy a villanynak áremelése, mint a fogyasztási adó ? Őszig nem aktuális az uj jövedelmi források kérdése. A pénzügyi bizottság többsége úgy döntött, hogy őszig még a vigalmi adóról szóló javaslatot sem óhajtja tárgyalni, ellenben általános a kívánság, hogy a főváros adójavaslatait is egységesen tárgyalják. Azt hiszik, ennek nincs is semmi akadálya. Egyet azonban követelnünk kell, még pedig azt, hogy a főváros nyiltan és egyenesen jelentse ki, hogy- az uj terhek — a melyek talán egyenlőtlenek lesznek — azért keletkeznek, mert a kormány nem teljesiti a városok jogos kívánságait. INDENNAPI TÖRTÉNETEK NOVELLÁK ÉS ELBESZÉLÉSEK. IRTA: DR. FALK ZSIGMOND. SZÉP BORÍTÉKBAN ÁRA 4 KORONA. KAPHATÓ SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN V, HOLD-UTCA 7. SZ. Uj állásokat rendszeresített a főváros. — A fővárosi alkalmazottak státusrendezése. — Ez a régóta húzódó és olyan sokat vajúdó kérdés is elintézést nyert az utolsó közgyűlésen. A mai viszonyok között, amikor a tisztviselők nehéz helyzetét mindenki ismeri, igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy a közgyűlésen a felszólaló bizottsági tagok mindegyike csak arra törekedett, hogy a tisztviselők helyzetén minél inkább segítsenek. Ez volt az oka annak, hogy egyik-másik szakmánál a polgármester által javaslatba hozott szervezést kevésnek tartották és a polgármester előterjesztésének a keretein túl terjeszkedve a közgyűlés még több uj állás szervezését határozta el. Eddig rendben is volna a dolog, a magunk részéről is csak örömmel vehetjük tudomásul, hogy a tisztviselők helyzetén javítani akarnak, de félő, hogy az előzetes bizottsági tárgyalásokon keresztül nem ment szervezések jóváhagyása késleltetni fogja az egész szervezési javaslatnak mielőbb való megvalósítását. De reméljük, hogy a polgármester, aki mindig szivén viselte a tisztviselők sorsát, meg fogja találni a helyes utat, hogy a szervezések kérdése ne kerüljön ismét kátyúba. iw>wwí м «»»wwawi Mi lesz az élelmiszertörvénnyel? Nagyváradon súlyos büntetéssel, több évi fegyházzal sújtották azt a kórházi visszaélést, amely a beteg katonáknak hamisított és kevert ételeket juttatott. Az a szigorúság, amelyebben az ítéletben megnyilvánult, ezúttal a közvélemény teljes helyeslésével találkozott. Mindenki szükségesnek tartotta, hogy az élelmezéssel űzött visszaélések necsak megtoroltassanak, de példás büntetéssel egyenesen kiküszöböltesse- nek. Nem hihető, hogy ilyen súlyos megtorlás után eszébe jusson valakinek, hogy a közérdek rovására nagyobb hasznot húzzon magának a közszállitásból, mint amennyit a jogos polgári haszon mértéke kimerít. De amilyen helyesléssel találkozik ez a példás megtorlás, ugyanolyan mértékű elégedetlenséget vált ki a városok polgárságából az a körülmény, hogy a katonai mértéket nem alkalmazzák a polgárság közélelmezése körül űzött visszaélésekre is. A »Független Budapest« esztendők óta sürget egy olyan élelmiszertörvényt, amely eredményesen harcolhasson az állandó élelmiszerhamisitás ellen, ami a fővárosban dívik. Csak a legutóbbi tejvizsgálat is ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire elharapódzott Budapesten a hamisított élelmiszerekkel űzött rendszeres visszaélés. A jövő generációjának, a gyermekeknek egészséges fejlődése szempontjából ennek a visszaélésnek ;a kiküszöbölése legalább is olyan közérdek, mint a kórházi szállítások szigorú ellenőrzése s az ezen a téren felmerült visszaélések üldözése. De mindaddig, amig az élelmiszerhamisitást a mai jogállapot csak kihágásnak minősiti, s amig az élelmiszer- hamisítót néhány száz korona pénzbüntetéssel, avagy a semmikép sem diffamáló fogházzal menekül a törvényes következmények alól, addig nem lehet beszélni sem arról, hogy a mai képtelen helyzet szanálódjék s az élelmi- szerhamisitások kiküszöbölődjenek. A fővárosnak minden eszközzel ki kell harcolni olyan élelmiszertörvényt, amely a legszigorúbb büntetések rendszerével küszöbölje ki a napról napra megismétlődő visszaéléseket. A kormány kivételes hatalma hamar tető alá segíthet egy ilyen revíziót s bizonyos, hogy ez a törvényes intézkedés rövid idő alatt megteremné a gyümölcseit. KOVÁI n FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I wwi W bvLbU Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
