Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-21 / 25. szám
wzo/ Ad Tizenegyedik évfolyam. 1916. junius 21. 25. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ^ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Dr. Bárczy István. — Tíz esztendő munkája. — Tiz év egy város életében nagyon kevés, egy ember életében sem sok, de egy nagy és fejlődő város élén végzett tiz évi lankadatlan és kitartó munka megérdemli, hogy a mindennapi munkában megálljunk egy percre és hátra tekintsünk, hogy megpróbáljunk okulni a látottakon. Junius 19-én volt tiz év annak, hogy dr. Bárczy Istvánt a székesfőváros törvényhatósági bizottsága Budapest díszes, de felelősségteljes polgármesteri állásra megválasztotta, hogy vezetője, irányitója és első munkása legyen Magyarország fővárosának. Aránylag rövid idejű, 17 évi közszolgálat után került a főváros élére, de akkor már a főváros több közigazgatási ágában kipróbált munkásságot fejtett ki és mindenki ismerte a főváros iránt való meleg ragaszkodását. A közgyűlés akkor, amikor dr. Bárczy Istvánt a polgármesteri állásra kiszemelte, az önkormányzat független, az erős magyar nemzeti kultúra és a modern demokratikus haladás tettre kész emberét látta benne. Nehéz időkben kezdette meg működését, a közgyűlésen az eg3Tes pártok között éles ellentétek állottak fönn, amellett a főváros pénzügyi egyensúlyát is komoly veszedelem fenyegette, ami nem is volt csodálatos, mert hisz Magyarország fővárosának rövid néhány év alatt kellett megalkotnia azokat a közmüveket és intézményeket, amelyeket egy nagy várostól a polgársága joggal megkövetelhet. Vízvezetéket, csatornákat, közegészségügyi intézményeket, szabályozást, kulturális intézeteket kellett létesíteni, hogy eljussunk arra a nagy világvárosi nívóra, amelyre más szerencsésebb körülmények között levő fővárosok hosszú, talán évszázados fejlődéssel jutottak. Első dolga volt tehát a főváros háztartásának a rendbehozása. Ennek elérésére felirattal fordult a kormányhoz, a feliratnak meg is volt az eredménye, mert a Wekerle-féle városfejlesztési törvény sok tekintetben könnyebbséget hozott a főváros háztartására. Természetesen ez nem volt elegendő a főváros pénzügyi helyzetének a biztosítására, de kezdetnek elég jelentős eredmény volt. Nagy munkájához megelégedett tisztviselői kart kívánt maga mellett látni és ezért hamarosan kezébe vette az alkalmazottak anyagi helyzetének a javítását. Azok az intézkedések, amelyeket ezen a téren tett, kezdetben a drágasági pótlékkal, majd a végleges fizetésrendezéssel, az alkalmazottak nyugdijszabályzatának a modern kor igényeinek megfelelő reformálásával, végül a közigazgatási alkalmazottak státusrendezésével, örök hálára kötelezték vele szemben a főváros alkalmazottait. Az a nagy beruházási programm, amelyet polgármestersége elején a közgyűlés elé terjesztett, magában foglalja mindazokat a kiváló alkotásokat, amelyeket a nép jólétének előmozdítása, a kultúra terjesztése, a közegészség javítása, a város fejlesztése, a lakásügy rendezése és a közlekedés helyes irányítása érdekében igazi szociális érzéssel, vasakarattal és a főváros közönsége iránt érzett szeretettel valósított meg. A beruházásoknál, minden ellenzésen keresztültörve, sikerült megvalósítania a városi politikának a legfontosabb alapelvét: a közérdekű üzemeknek városi kezelésbe vételét. A gázgyárak megváltása, az óbudai gázgyárnak a modern technika minden vívmányával való felépítése, a fővárosi elektromos telep létesítése, a Magyar Villamossági Részvénytársaság megváltása nemcsak fényes diadalát jelentik ennek a politikának, de egyúttal nagyjelentőségű pénzügyi előnyökkel is járnak a főváros háztartására. Jó utón halad a másik nagy villamossági telepnek, a Budapesti Általános Villamossági részvénytársaság telepének a megváltása is és ha ez megtörténik, a főváros saját kezében fogja egyesíteni az összes világítási üzemeket. Itt kell még megemlítenünk az omnibuszvállalat megváltását és helyes közlekedési politikájának egyik fontos vívmányát, az autóbuszközlekedés megindítását. Nem lehet feladatunk ezen cikkünk keretében részletesen felsorolni mindazokat a nagyszabású intézkedéseket, amelyek a polgármester kezdeményezésére és az ő energiájával ezen tiz év alatt létesültek, elég utalni arra a nagyarányú iskolaépítkezésre, amely ezen idő alatt lefolyt és amellyel elejét vette annak, hogy uj bérbevételekkel szaporítsák a főváros rossz iskolaépületeinek a számát és elejét vette annak, hogy az iskoláknak bérházakban való elhelyezéssel még inkább rontsák Budapestnek amúgy is rossz lakásviszonyait. Az a nagyarányú lakásépítési akció, amelybe a polgármester presztízsének a latba vetésével a főváros körülbelül 26 millió koronát fektetett bele, nemcsak gyökeres javulást jelentett az akció kezdetén igazán tűrhetetlenné vált lakás- viszonyokon, de azon kívül szociális és egészségügyi előnyei megmérhetetlenek és a jövőre való hatása kiszámíthatatlan. Dr. Bárczy István sokat munkálkodott azon, hogy a már régen elavult fővárosi törvény revízióját dűlőre juttassa. Ezt tiz év alatt nem lehetett tető alá hozni és biztosítani a főváros polgárságának erejére épített független városi önkormányzatot, annyit azonban mégis sikerült elérnie, hogy a törvényhatósági bizottság, a po-- litikai pártoktól függetlenül, városi pártprogram- mok alapján alakult ki és a közérdekű üzemeknek városi kezelésbevételével felszabadította a városi politikát a várossal szerződéses viszonyban levő vállalatok állandó nyomásától. Készen vannak a nagy városszabályozási tervek is: a Tabáp szabályozása, az Erzsébet- sugárut kiépítése, szemben az uj sugárúttal az uj városháza, a főváros rendelkezésére állanak uj telkek a város határában a város tovább fejlődésének irányítására; hátra van a nagy beruházási programm végrehajtásának a nagy része. Mindezen kész terveknek az életrehivása azonban nem Bárczy Istvánon múlott, aki mindig szívesen fölvette a küzdelmet a betegségekkel, a nyomorúsággal, a müveletlenséggel és az elégedetlenséggel. Terveinek további kiépítésében egyelőre szünetet kellett tartania, mert a balkáni háború folyamán kitört gazdasági krízis a nagy fellendülés korszaka után megállást parancsolt. Majd jött a nagy világháború s az egyelőre függőben maradt tervek megvalósítása elmaradt, mert azt más munkának kellett felváltania. Azok a bajok, azok a szenvedések, a megélhetésnek ezer nehézsége más tevékenységet követeltek s Bárczy István éleslátása mindenkor megtalálta azt a helyet, ahol egy nagy város első polgárának állnia kell. Ott volt, amikor a szükölködőkön segíteni kellett, erős kézzel vette kezébe a közegészségügy intézését, amint a tennivalók ezen a téren megsokasodtak és élére állt a főváros közélelmezésének, midőn a hosszantartó háború következménye- képen a lakosságnak élelmiszerekkel való ellátását fenyegette veszedelem. Emelt fővel mondhatja el, hogy az adott körülmények között — és pedig nehéz körülmények között — a bajokon, ahol csak lehetett, mindenütt segített. S ha Budapesten ma a közélelmezés a normális viszonyokhoz képest talán nem is kielégítő, azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy az európai városok között a mi helyzetünk aránylag még a legjobb. Ebben a nagy munkájában nem feledkezett meg a jövő teendőiről sem. Tisztán látta, hogy ez után a rettenetes emberirtás után első sorban az embervédelem munkájának kell bekövetkeznie. A programm kész: küzdelem a gyermekhalandóság és a népbetegségek ellen, gyors, hatékony és céltudatos intézkedésekkel, a közegészségügy nagyarányú fejlesztése, a lakásviszonyok és a vagyontalanok gazdasági viszonyainak a javítása, a munkanélküliség elleni biztosítás, az országos munkásbiztosi- tásnak a kiterjesztése, az aggsági és rokkantsági biztositás, az anyaság védelme, a munkáp- védelem fokozása és a népélelmezés javítása. De hátra van még a főváros pénzügyi helyzetének a megerősítése is. E tekintetben sem kell aggódással néznünk a jövőbe, mert az, aki nagy eszével, tudásának bámulatos sokoldalúságával, lankadatlan kitartással annyi bizonyítékát adta annak, hogy tetteiben nem a mindenáron alkotni vágyó ambició vezeti, hanem az, hogy megteremtse a nagy, hatalmas, boldog népü Budapestet, meg fogja találni azt az okos és helyes közgazdasági politikát, amellyel a magyar ipar és kereskedelem érvényesülésének tág teret fog nyitni és gondoskodni fog nagyarányú beruházásoknak olyképen való folytatásáról, hogy azok egész gazdasági életükre jótékonyan hassanak.-* * * Amikor tehát egy évtized munkásságának a határkövénél megállunk és őszinte örömmel üdvözöljük azt a férfiút, akinek köszönhetjük, hogy Magyarország fővárosa az utolsó években oly óriási léptekkel haladt előre és valóságos világvárossá lett, csak annak a hő vágyunknak adhatunk kifejezést, hogy legyen módja és alkalma folytatni azt a nagy munkát, amelynek alapköveit az első tiz évben lerakta, folytatni a főváros jólétének fejlesztése és lakosságának boldogulása érdekében. i \