Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-27 / 52. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. december 27. 52. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LA]OS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45 82. ZÁSZLÓBONTÁS Eljövetelével a harmadik karácsonynak, amely véráztatta földre hinti szét a krisztusi szeretet bágyadt sugarait, elérkezett az ideje annak is, hogy nyiltan és őszintén beszéljünk a főváros jövőjéről. A fővárost a háborús állapot nagy deficitbe sodorta. Mindannyian tudjuk, hogy a háztartási egyensúlynak ez a megzavarodása milyen körülményekben leli magyarázatát. Ezeken a hasábokon nem kell bővebben megmagyarázni, hogy legkevésbé azt a kommunális szellemet érheti vád e miatt, amely nagy közüzemekkel dolgozik s ezekből olyan hasznot statuál, amely nélkül a deficit még jelentékenyen többre rúgna. A háborús terhek, amiknek önkéntes viselésére a főváros nem lehetett elkészülve, sokkal súlyosabban nehezednek a polgárság vál- laira, mint szabádna. Bizonyos tehát, hogy minden erők latbavetésével keresni kell a kivezető utat ebből a hínárból. Ez az ut pedig nyitva- áll minden illetékes tényező elölt. Félre kell tenni azokat az álszempontokat, amelyek eddig szigorú határvonalakat szabtak a főváros törvényhatóságának egyes pártjai között. Sem vádaskodni, sem rekriminálni nem akarunk. Ez az időpont, amely most, kinálva kínálkozik az erők egyesítésére, lehetetlenné teszi mindenki számára, hogy heggedő sebeket újra felnyisson s a kialvó szenvedélyek gyenge parazsát ismét felszítsa. De annyit meg kell mondani, hogy a közgyűlés mai összetételében semmi garancia sincs arra nézve, hogy uj, egészséges fejlődés indulhasson meg az egész vonalon. Szükséges s a főváros jövője szempontjából elkerülhetetlen, hogy egységes és hatalmas városi párt alakuljon, amely minden felesleges partvillongást félretéve, kérlelhetetlen szigorúsággal szabja meg azokat az eszközöket, amelyek Budapest jövő fejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ne mondja azt senki, hogy egy ilyen átalakulás tulajdonképen csak paradoxon, mert hiszen a városházán semmiféle párt sem lehet más, mint városi párt. A szomorú valóság az, hogy majdnem mindegyik párt csak cégérül használja a városi jelszavakat, de súlyos járthatalmi köpenyeget is hord magán, amely minden alkalommal eltakarja, sőt néha lehetetlenné teszi benne a városi célok érvényesülését. Ezer és egy példát hozhatnánk fel reá, amikor úgy a munkapárti, mint a függetlenségi, vagy a demokrata politikai hitvallás is kénytelen volt szembehelyezkedni üdvös városi reformokkal, csak azért, hogy meg lehessen menteni az érdekek tömörülésének külső gerincét, a munkapárti kerületi klikkeknél a felfelé való összeköttetést, más kerületi alakú lásoknál a lefelé való érvényesülést. Hazug és átlátszó érv volna csupán, ha tetszetős fikciók kedvéért, amelyeket minden becsületes törekvéssel szembe lehet szegezni, elhalasztaná a polgárság azt a kedvező alkalmat, hogy e súlyos, sőt kritikus időkben a maga egységes érdekeinek részére tere,> a se meg az igazi, önálló és független városi önkormányzat bázisát. Nyiltan és őszintén megmondjuk tehát : a mai kerületi uralomnak helyebe uj, egységes városi szellemnek kell lépnie, ha a főváros polgársága továbbra is ön- kormányzati alapokon akarja biztosítani Budapest szabad és egészséges fejlődését. A kerületi uralomnak és az országos politikán nyugvó pártkereteknek el kell tünniök végkép és egészen. Hogy kinek-kinek milyen a politikai meggyőződése, az maradjon független és irreleváns abban a tekintetben, hogy a közgyűlésen csak egy, egyetlenegy program- mot vallhasson: a szociális Budapest teljes kiépítésének programmját. Szükséges és elkerülhetetlen, hogy ennek az uj városi pártnak keretében azután szabadon helyet foglalhassanak munkapártiak, függetlenségiek, demokraták, sasok és szociálisták egyaránt. Az egyetemes és egységes városi érdekeknek szeretete és kultusza döntse le az eddigi válaszfalakat s a kölcsönös megértés szellemén küszöbölje ki azokat a felfogásbeli ellentéteket, amelyek ma a legsúlyosabb akadályai az egységes fejlődésnek. Ez az uj városi párt tűzze zászlajára mindannak a megvalósítását, ami a tiszta polgári közérdeken alapszik. Törekedjék egységesen és kérlelhetetlen erővel a fővárosi törvénynek olyan revíziójára, amely az 1872-ben, tehát közel félszázaddal ezelőtt készült XXXVI-ik törvénycikk elavult szellemét friss és I egészséges életerővel képes megtölteni. Ez legyen a legelső lépés, mert a főváros önkormányzata ma éppen olyan, mint a csecsemő, amely még járni sem tud. Amig az első biztos lépésekhez hozzá nem segítik, fejlődéséből mindig hiányzani fog az a szilárd biztonság, amely nélkül virulás és gazdagodás el sem képzelhető. A Független Budapest, amely az egyetemes városi közérdekért eleddig is mindig síkra szállt, ezúttal — ime — kibontja a zászlaját az uj polgári alakulásnak. A városi párt megalakulásának égető szükségességéről a legmélyebben meggyőződve, már most megszólaltatja azokat, akiknek az eddigi polgári közbizalom a főváros ügyeinek intézésében vezérszerepet adott.. Ezek a nyilatkozatok, ha itt-ott talán még óvatosabbak a kelleténél, avagy pusztán csak tapogatódzva indulnak el a ma még ismeretlen ösvényeken, általában mégis olyanok, hogy belőlük ki lehet venni a mély sze- retetet és az olthatatlan rajongást a főváros fejlődésének nagyszerű ügye iránt. De meg fogjuk szólaltatni azokat az előkelő országos és városi tekintélyeket is, akik ma semmiféle fővárosi akcióban nem vesznek részt, mert megundorodtak attól a kerületi klikk szellemtől, amely az egyéni érdekek érvényesülésének mocsarába sülyesztette a közgyűlés nívóját. Egészen bizonyos, hogy mindezek a tényezők már a közeljövőben, de mindenesetre még a békekorszak végleges kialakulása előtt meg fogják találni az egymáshoz vezető utat, ha akad valaki, aki bátran a kezébe veszi a kezdeményezést. Dr. Springer Ferenc: — Abból a felfogásból kiindulva, hogy a háború elmúltával a székesfőváros törvényhatóságának a maitól eltérő, teljesen uj alapokon kell szervezkednie és hogy a mai szervezeteket a székesfőváros egyetemes érdekeit szolgáló városi pártnak kell felváltania, Ön ezt az egyébként nem uj, de mindenesetre fontos és érdekes gondolatot nagybecsű lapjában előkészíteni és a háború utáni időre a megvalósításra megérlelni óhajtja. Ennek a célnak a szolgálatában többek közül engem is felkért arra, hogy ebben a kérdésben álláspontomat becses lapjában kifejtsem. Szívesen teszek eleget megtisztelő felszólításának, bár eleve érzem, sőt tudom, hogy nem lesz velem megelégedve és hogy nyilatkozatomhoz fűzött várakozását nem fogom kielégíteni,
