Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-12 / 2. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. január 12. 2. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Közlekedési problémák. Hosszú esztendők sokat vitatott problémája kerül most megoldás elé: a közlekedésé. A városi villamos vasút nagy fejlesztési pro- grammjával kapcsolatosan felmerülnek mindazok a kérdések, melyeknek elintézését eddig kényelmesen halasztották, gondolván az ismeretlen jövőre, mely az idővel együtt talán készen hozza a megoldást is. Nem egészen igy történt. Ma még mindig ott tartunk? hogy ha közlekedési kérdések kerülnek szóba, a legnagyobb idegességet tapasztaljuk s higgadtan, komolyan, elfogulatlanul tárgyalni úgyszólván lehetetlenség. Pedig a helyzet ma már alaposan megváltozott. A város politikája uj helyzetet teremtett: a fővárosnak magának van egy villamos vasútja, melyei természetszerűen támogatnia kell, melynek kötelességszerüen kedvezéseket kell adnia, hiszen a főváros körülbelül önmagának juttat előnyöket. Ma már tehát egészen más szemmel kell tekinteni a városi villamos vasútra, mint azelőtt: ma a fővárosról magáról van szó s nem egy idegen részvénytársaságról. De nemcsak a főváros pénzügyi szempontjai itt a döntők. A fődolog: eleget tenni a közönségnek s igazolni is azt a politikát, amely arra vezetett, hogy a főváros megvegye a városi villamos vasút részvény majoritását. A közönséget kell tehát kielégíteni, de úgy, hogy ebből a fővárosra is haszon jusson. Itt ki kell térnünk arra, hogy abban a pillanatban, amikor komolyra fordult a városi villamos vasút nagy programmjának megvalósítása, rémhírekkel töltötték el az egész várost. A városi vasút általános tarifaemelést iendez: ez volt a rémhír s már tudni vélték, hogy miképen emelik fel a jegyek árait. Erre vonatkozóan végre megkaptuk a cáfolatokat. Hűvös Ivánnak, a városi vasút vezér- igazgatójának nyilatkozata teljességgel megnyugtató. Kijelenti, hogy a városi vasút igazgatóságának sohasem jutott eszébe az, hogy a vasút jelenlegi tarifáját emelje, annak ellenére, hogy az anyagok ára s a munkabérek 30—40°/o-kal emelkedtek. De nem is érti a nyugtalanító és önkényes kombinálgatáson alapuló híreket, hiszen a tárgyalások még meg sem kezdődtek. Éppen ilyen megnyugtató a Vázsonyi Vilmos kijelentése is, amelyben elmondja, hogy nem járul hozzá a közönség igazságtalan megterheléséhez. Ezek után bátran megnyugodhatunk abban, hogy nem lesz tarifaemelés és hogy azok a kedvezések, melyeket a főváros a városi villamos vasútnak adni fog, egészen más természetűek. Szó van a háramlási időnek huszonöt esztendőre való kitolásáról, melynek ellenében a vasút részesedését emelik fel, de szó van igen sok más tervről is, melyek azonban ma még csak tervek s nem megállapodások. Nem is kívánunk belemenni ezek részleteibe, csak a főszempontot óhajtjuk megjelölni: a főváros kedvezéseivel szemben egyenlő értékű előnyöket a közönségnek. Az előnyök pedig nem lehetnek mások, mint az uj vonalak építése. A városi villamos vasút abban a programmjában, melyet Vázsonyi indítványára terjesztett a közgyűlés elé, majdnem ötven uj vonal megépitését jelentette be. Ezekről a vonalakról van tehát szó főképpen és élső sorbán. Meg kell adni a módot a városi villamosnak arra, hogy ezeket az uj vonalakat megépíthesse, mert ez' a közönség érdeke. És itt nem lehet összehasonlítást tenni a közúti vasút s a városi vasút között. A közúti vasút r.iágántár saság, melynek kötelessége, hogy a részvényesek érdekeit képviselje, ezek az érdekek pedig nem engedik meg az uj, költséges és nem lukrativ vonalak építését. A közúti vasútnak uj vonalak építése nemcsak hogy nem jelent jövedelmet, de biztos ráfizetést hozna: ez pedig csakugyan nem a részvénytulajdonosok érdeke. A városi vasútnál azonban másképen áll a dolog. A városi vasút túlnyomó részben a főváros tulajdona: a kedvezések itt nem jelentenek nemzeti ajándékot. És ha azt jelentenének : a főváros épen önmagának ne adhasson nemzeti ajándékot? Egy dolog bizonyos; és pedig az, hogy uj vonalakra szükség van. Hogy uj vonalak épülhessenek, minden intézkedést meg kell tenni s az volna a furcsa, ha a főváros nem azzal a vállalattal építtetne, amelyben igen nagy érdekeltsége van. Azt sem lehet tovább tűrni, hogy a főváros állandóan ráfizessen a városi vasútnál való érdekeltségére: a megoldási mód tehát az, hogy a közönség is, a főváros is kedvezésekhez jussanak. Aki ezeket ellenzi, az nemcsak a főváros ellensége, de meg akarja akadályozni a természetes fejlődést. A polgármester két hónapot jelölt meg, mint azt az időt, melyen belül a közgyűlés elé fog kerülni a közlekedés problémája. Akárhogy is fordul a dolog, örvendeni kell azon, hogy végre mindenki hozzászólhat ehhez a kérdéshez, mely évek óta kisért s melynek megoldatlansága akadályozza a város fejlődését. Bűn volt, hogy eddig mi sem történt, bűn volt, hogy e nagy kérdés megoldatlansága miatt olyan fontos reformot is elhalasztottak, mint a Kossuth Lajos-utca s az Erzsébet-hid villamos közlekedése. Egész vidékek nyögik azt, hogy a városházán kényelmetlennek tartották a közlekedés gyökeres reformjával előállani s hogy hamarabb nem vonták le a konzekvenciát a városi villamos vasút részvénytöbbségének megvételéből. Az uj helyzet, az uj szempontok már régebben megjelölték azt az irányt, melyben a fővárosnak döntenie kell. Az uj helyzet: a fővárosnak saját vasútja van, amelyre eddig ráfizet. De azok az előnyök, melyeket a főváros a saját vasutjának juttat, nem prejudi- kálnak semmire, hiszen a főváros önmagával áll szemben. A közönség pedig türelmetlenül várja a reformokat. Uj vonalakat kér, mindenképen uj vonalakat, mert a város fejlődését nem követték a villamos vasutak fejlődései. Ezt azt előnyt kell behoznia most a fővárosnak, a saját maga s a nagyközönség hasznára. Megvan a kölcsön! Százhúsz milliót kap a főváros. A főváros uj kölcsöne a legközelebbi napok- ban már befejezett tény lesz. Bárczy polgár- mester hosszabb ideje érintkezésbe lépett egy angol pénzcsoporttal, melynek képviselője és meghatalmazottja Budapestre érkezett, hogy itt személyesen tárgyaljon a polgármesterrel. A tárgyalások már javában folynak: arról van szó, hogy a főváros februárban vagy márciusban százhúsz millió uj kölcsönt kapjon. Hogy a tárgyalások még nem fejeződhettek be s igy a kölcsönre vonatkozóan teljesen meg nem egyezhettek, annak az az oka, hogy a polgár- mester s az angol pénzcsoport között még némi differencia van, azonban alapos a kilátás, hogy ezt ellehet simítani. Ez az akadály: egy százalékos árfolyamdifferencia. Feltéve, hogy az angol konzorcium belemegy a polgármester kívánságába s egy százalékkal magasabb árfolyamon adja a százhúsz milliót, a kölcsön relative — tekintve a mai rossz viszonyokat — еЩдё kedvezőnek lesz mondható. Nem zárják el a Lánchidat? Egy esztendei elhalasztás. Megbízható forrásból kapjuk azt a hírt, hogy a pénzügyminister meg fogja másítani azt az elhatározását, hogy február elsejére elzáratja a Lánchidat. Egy esztendei elhalasztásról van szó, még pedig azért, mert az igy elzárt városrésznek közlekedése ezidőszerint semmivel sincs biztosítva. A fővár* s igen sok és súlyos mulasztást követett el: sem az erzsébethidi villamos dolgában nem határozott, sem áz autóbusz-közlekedést meg nem valósította, ilyen körülmények között pedig Budának egy jelentős része el lenne zárva a forgalomtól. A budai polgárok az elmúlt napokban Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169—38. •• Főszerkesztő: D« SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Megjelenik minden hótfön, a szükséghez képest többször is. •« Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. «< Félévre 8 korona.
