Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-09 / 6. szám
1914. február 9. 6 . szám . NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Тоша Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső'. Harc a sertésszállás« telepért. Tiltakozó gyűlés a bankok ellen. Az országos sertéskereskedelmi egyesület vasárnap délelőtt nagy tiltakozó gyűlést tartott, hogy a sertésszállás-telep létesítése ügyében állást foglaljon. Az ügy, amely néhány nappal ezelőtt vert széles hullámokat, eléggé ismeretes. A kőbányai régi sertésszállás-telepet a jövő év folyamán tudvalevőleg meg fogják szüntetni. Amióta ezt a közgyűlés kimondta, sem a tanács, sem az illetékes ügyosztály egyetlen lépést sem tett, hogy uj hizlaló-állomást létesítsen s ezáltal a sertéshizlalás és sertéskivitel monopóliumának rendkívüli hasznát a főváros számára kösse le. Ezt a késedelmeskedést a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank arra használták fel, hogy Tétény közelében létesítsenek sertésszállást s ezzel a maguk javára aknázzák ki azt a horribilis hasznot, amit ez a monopólium jelent. A vasárnapi tiltakozó gyűlésen az összes érdekeltek, a fővárosi sertéskereskedők és a vidéki földbirtokosok megjelentek, de megjelent Vázsonyi Vilmos is, aki élesen kikelt az ellen, hogy ezt a vállalkozást is bankok vették a kezükbe. Határozottan hangsúlyozta, hogy többféle megoldás képzelhető el a sertésszállás-telep létesítésére: elképzelhető annak megállapítása és felügyelete az állam, vagy a főváros kezében, csak a bankok kezében neon. Épen ezért javasolta, hogy a határozati javaslatba, amit a gyűlés el akar fogadni, okvetlenül vegyék bele azt is, hogy az uj szállás-telepet a bankok nélkül az összes érdekeltek autonómiájának biztosításával óhajtják létesíteni. Vázsonyi frappáns beszéde és Pólyák Béla érveinek hatása alatt a gyűlés valóban a legradikálisabb módon adott kifejezést tiltakozásának a bankok tervezett sertés- szállás-telepe ellen. Ez a tiltakozás ezúttal a főváros taoiácsn, és az élelmezési ügyosztály ellen is szól, amelyek hihetetlen nemtörődömséggel kezelték ezt az ügyet s megelégedtek azzal, hogy egy elvi határozatban, amit a belügyminiszter is jóváhagyott, fenntartották a fővárosnak a jogot, hogy uj sertésszállás-telepet létesíthessenek. Az összes érdekeltek, akik most kétségbeesetten látják, hogy ez a Kanaánszerü monopolium, hogy siklik át a bankok kezébe, hiába sürgették az ügyosztálynál az ügy elintézését, mert amint most kiderült, az illető tanácsnok nem is fogadta őket. ilyen súlyos körülmények között nincs sürgősebb teendő, mint a belügyminiszter utján, aki egy elvi fentartást szankcionált, tehát ezen sem ő, sem más miniszter túl nem teheti magát, figyelmeztetni a földművelésügyi minisztériumot, hogy ezt a fontos koncessziót a főváron megkerülésével, sőt egyenes kijátszásával nincs joga a bankok kezére átjátszani. Ha pedig ez a figyelmeztetés sikertelen marad, elodázhatatlan kötelessége a tanácsnak, kogy sürgősen jelöljön ki valamelyik telekkomplexun ; n helyet az uj sertéshizlaló számára s ha muszáj, a legvehemensebb harcot vegye fel a bankok sertésszállás-telepével szemben. Az elkövetett mulasztásokat ugyanis a legerélyesebb s legsürgősebb intézkedésekkel lehet most már jóvátenni. A budapesti körcsatorna. Abban a szabályozási tervben, melyet a városépítési osztály a zuglói Andrássy-féle telkekről készített, egy igen érdekes és dicsé- retreméltó cselekedetet találtunk. E részleges szabályozási tervbe beleillesztették a budapesti körcsatorna tervét, melyet Sándor Lajos királyi műszaki tanácsos készített. Hogy azért történt-e ez a beillesztés, mert az Andrássy- féle telek-komplexumot végigszeli a Rákos- patak s igy már a tervben gondoskodni kellett a Rákospatak jövendőjéről: nem kutatjuk; egyelőre mint igen örvendetes tényt állapítjuk meg, hogy a városházán gondolnak a körcsatorna megvalósítására. Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy mit jelent Budapestre, Budapest iparára és kereskedelmére a körcsatorna megvalósítása. Elég arra utalnunk, hogy már 1849-ben foglalkozott a város —- Pest városa — egy körcsatorna tervével, mely a mai Nagy-körut helyén szelte volna végig a várost a Duna egyik partjától a másikig. A hosszú idő alatt, mely azóta elvonult a főváros felett, sok csatorna-terv készült, amelyek mind azt bizonyítják, micsoda égető fontosságú e vizi ut megvalósítása. A legújabb terv, melyet a kereskedelmi minisztériumban készített Sándor Lajos, a legnagyobb arányit. Eszerint a körcsatorna a Rákospatak medrét foglalná el, az uj lóver- senytér táján beletorkolna az építendő Duna- Tisza csatornába s a tervezett kereskedelmi kikötőnél érne bele újra a Dunába. Mint e pár szürke szóból is kihangzik, óriási terv ez, óriási jelentőséggel a fővárosra nézve. El sem lehet képzelni egyelőre azt a szédületes fejKrónika. Dr. Jóljáró Mór főv. biz. tag levele ügyfeléhez. kaposi Kapzsy Áronhoz, a Kapzsy és Tsa. cég beltagjához. Tisztelt Barátom ! Ön azt kívánja tőlem, hogy a közgyűlés lefolyásáról levélben értesítsem Önt, mint családjának régi barátja s mint cége érdekeinek mindenkoron hűséges szószólója. Én értem Ont: nem bízik meg a lapok tudósításaiban, amiben tökéletesen igaza van, mert az újságírók nem szoklák méltányolni a jó beszédeket s igazi érdemeket. (Hogy közbevetve megemlítsem, a közgyűlésen én elkiáltottam magamat: „igaza van“ s alapok nem közölték. Ez a magyar sajtó! Hát nem kell a sajtótörvény?) Jobb is volna, ha a bizottsági tagok imák a közgyűlési tudósításokat s az egyéb városi dolgokat; szerény magamat nem is említve, Steinhardt Antal, Stern József, Nessi Gyula vagy Berger Rezső igen jókat tudnának Írni. Ami a közgyűlést magát illeti, nem csináltunk semmi különöset. A napirenden egyetlen érdekes tárgy sem volt; a viszonyok még nem engedtek fel annyira, hogy valami üzlettel jöhettek volna elő. (Mellékesen megjegyzem: az említett urnái eljártam s megígérte, hogy az Ön ügye a jövő hónapban már közgyűlés elé kerül. Kicsit fél tőle, de megnyugtattam, hogy tovább dolgozom benne.) Most inditványnyal és interpellációval volt tele az egész ülés. A legérdekesebb Bródy Ernőé volt, aki tiz autóbuszt akar beállítani a Lánchíd elzárása miatt, még pedig néhány héten belül. A második kerületieknek nem nagyon tetszett az indítvány, mert ők nagyon el vannak zárva, de azt még sem szeretnék, ha pont egy demokrata szabadítaná meg * őket. Félnek a szabaditótol, hogy túlságosan nagy árat fog követelni, amiben igazuk is van. Nem állnak valami fényesen a kerületben s most még csak az kellene, hogy egy idegen hozza nékik az autóbuszt! A magam részéről azt gondolom, hogy nekik túl kellett volna lici- tálniok Bródyt. Most olvastam, hogy a francia már föltalálta a repülő omnibuszt: a budaiaknak ilyet kellett volna követelniök. Ilyenkor, amikor arról van szó, hogy nem egy választónak, hanem a választók összeségének kell kérni, mért ne kérje az ember a legtöbbet és a legjobbat? De ők ügyetlenek és meggondolatlanok voltak. Később Kollár Lajos interpellált s az autóbuszt csak úgy említette, mint valami lehetetlenséget. Hát szabad lehetetlenségnek lennie, amikor a polgárságról van szó? Ezt egy ügyes pártembernek sohasem szabad megengednie. Az egészen mellékes, hogy nem lehet megcsinálni vagy hogy a fővárosnak túlságosan sok pénzébe kerül. A fővárosnak amúgy is minden sok pénzébe kerül: egygyel több, vagy kevesebb, az nem számit. Szóval. itt meglehetős nagy ügyetlenséget követtek el. Ha én abból a kerületből való vagyok, nem is történik ez meg. Első a kerületi bizottsági tagok érdeke s a haditervet úgy kell megcsinálni, hogy minden mozdulat ezt a eélt szolgálja. De — úgy vélem — hogy csakis ez az egészséges várospolitika. Az interpellációkról szóló beszámolómban igyekszem sorjában menni. Első volt ezek után Neumann Árpád, aki a közmunka- tanács elnökségének családi pótlékát fejtegette. Mondhatom Önnek, hogy semmi hatást sem keltett. A közgyűlés többsége nem
