Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-09 / 6. szám
4 lődést, azt az óriási előrehaladást, amelyet e terv megvalósítása jelent Budapestre nézve. Ma még olcsón meg lehet csinálni, ha előre gondolnak rá és céltudatosan dolgoznak rajta. Azonban van egy baj s erre gondolnia kell a fővárosnak, amikor egy szabályozási tervbe már beleilleszti a körcsatornát. Ez a baj: az uj lóverseny tér. Sándor Lajos műszaki tanácsos terve szerint a körcsatorna keresztülszelné az uj lóversenyteret, már pedig — ahogy a viszonyokat ismerjük — ez a megoldás lehetetlen. Alovaregylet nem fogja megengedni ezt a megoldást, nem is engedheti, mert már igen sok pénze fekszik az uj versenytérben. Amikor a terv készült, még nem volt perfekt a főváros és a Lovaregylet megállapodása, tehát nem vehették tekintetbe, hogy a Ligettelki diilő nagy része nem szabad már. A fővárosnak most az a kötelessége, hogy sürgősen járjon el ebben a dologban. A tervet meg kell változtatni s gondoskodni kel! arról, hogy ez a nagyszabású reform ne hiúsuljon meg a lóversenytér miatt. Budapestnek olyan nagy érdekei fűződnek a körcsatorna megvalósításához, hogy itt nem szabad időt és fáradságot kímélni. Reméljük, hogy amint a zuglói telkek szabályozásánál gondoltak a körcsatornára, .nem felejtik el ezt a tervet s rövidesen — legalább tervben — tisztázzák az egész dolgot. Ennél fontosabb kötelessége a fővárosnak alig van ma. Kommunális szemle. A szocialista városatyák ellen. A választójog kiterjesztésének minden valószínűség szerint nálunk is meglesz az az eredménye, hogy szocialisták is be fognak jutni a törvényhatóságba. Németországban már messze túl vannak ezen: ott erős harc van már a polgári s a szocialista városatyák között. A polgárok ki akarják szorítani a szocialistákat, viszont a szocialisták mindent elkövetnek, hogy vezető pozícióra tegyenek szert a törvényhatóságban. A közönségnek feltétlenül tetszik a szocialisták programmja. Ez a többek között követeli a munkanélküliekről való állandó gondoskodást, kommunális szülészeti klinikáknak, csecsemő-tápintézeteknek, ingyenes szakiskoláknak létesítését, kommunális intézkedéseket a lakás- és élelmiszer-drágulás ellen, a községi választójog kiterjesztését, az Nagy Budapest önkormányzati tisztviselők teljes erkölcsi füg- getlenitósót és politikai jogaiknak szabad gyakorlását. Természetesen követeli emellett a párt az adórendszer megváltoztatását is, a szerinte jelenleg fennálló aránytalan teherelosztás miatt és alighanem ez az utolsó követelés az, amely a vagyonosabb elemeket a szociáldemokrácia ellen csaknem valamennyi német államban közös táborba terelte s azt a rendkívül éles harcot eredményezte, melyet a szocialisták ellen folytatnak. A német polgárok nem akarják elismerni, hogy a munkanélküliekről való gondoskodás városi feladat. Berlinben a városi tanács egyik tagja hevesen kikelt ez ellen, mert szerinte egyik társadalmi osztálynak sem lehet előjoaa, hogy a maga eltartását a város kötelességévé tegye. Ha ez az elv elfogadtatnék, úgy az állásnélküli kereskedősegéd vagy a tönkrement földbirtokos és kereskedő szintén szintén joggal léphetne fel követelésekkel. A keleti tenger mellett fekvő Kol- berg városban közgyűlési határozattal kimondták, hogy bizottsági taggá csak az választható meg, aki egy bizonyos összeget (polgárdijat) a város pénztárába befizet. Ezt a munkás nem fizeti, tehát nem jut be a törvényhatóságba. A bajor városok és községek képviselői Münchenben kimondották, hogy egységesen szövetkeznek s törvényt követelnek, hogy hivatásos községi tisztviselő szocialista ne lehessen. A törvénytervezetben ez a pont már benne is van Az értekezlet azt is kimondta, hogy a munkanélküliekről való gondoskodás sem nem városi, sem nem állami feladat. Ez erős harcok ellenére azt látjuk, hogy a nagyobb városokban s az ipari gócpontokban győznek a szocialisták. A német városok értekezlete. A német városok ezidei birodalmi értekezletüket Kölnben tartják meg junius 15 én és 16-án. A tárgysorozaton szerepel: 1 a városi reál hitel szervezete, 2. a városi vagyonnak és magántőkének együttes értékesitése közgazdasági vállalkozásokban. Ezenkívül egy csomó felolvasás lesz. Földalatti vasút Chicagóban. Chicago városi tanácsa már évek óta foglalkozik azzal a tervvel, hogy nagy kiterjedésű földalatti vasutat épit. Most van rá kilátás, hogy az a terv legalább részben megvalósul. A városi tanács előtt fekvő tervek szerint mindenekelőtt két vonal kiépítéséről van szó, melyek a város kereskedelmi központja alatt húzódnának végig és egy pontban találkoznának. tehát közvetlen összeköttetésben állanának egymással. Ezek költségét. 141/a millió dollárra teszik. Azután következik más három földalatti vonal, melyek építésére 4‘3 millió dollárt szándékoznak fordítani. Mindez a vonal a közúti vasúttársaság gyorsabb forgalmát segítené elő; esetleg a város saját költségén építtetné ki s azután a közúti vasúttársaságnak adná bérbe. A gáz, mint Ámor. Propaganda a moziban. A gázgyár érdekes módját eszelte ki a gáz-propagandának. íratott egy mozi-darabot, amelynek az a tanulsága, hogy a gázzal való sütés-főzés mennyire jó és mennyire olcsó. Ezt a darabot ingyen átengedik a főváros valamennyi mozijának. A darabnak „A gáz, mint Ámor“ a cime s Erdélyi Zoltán irta. A tartalma az, hogy a Marady-család csak hírből ismeri a gázt, mert odahaza petróleumlámpa ég a szobában s fával meg szénnel tüzelnek a konyhában. Igen ám, de az öreg Marady-házaspárnak van egy szép fiatal leánya, akinek udvarlói vannak. Sőt az udvarlók között van olyan is, aki komoly szándékkal jár a házhoz. Egyszer aztán nagy vacsorát csapnak a komoly udvarlónak s akkor derül ki, hogy micsoda baj az maradinak lenni. A vacsora nem sikerül, mert a tűzhely felmondja a szolgálatot s a régiekhez való makacs ragaszkodás meg- boszulja magát: kockán forog a leány boldogsága. Nosza, Maradyék sietnek mindent jóvá tenni s úgy berendezkedni, ahogy az a modern kor kívánalmai szerint szükséges . . . A darab elég ügyes, elég kedves; reklám'- darabnak pedig mindenesetre jó. A gázgyár több ajánlatot kért be a darab elkészítésére s az ajánlatok közül a „Kino-riportu vállalaté a legkedvezőbb és legelőnyösebb. Minden valószínűség szerint a „Kino-riport“ fogja elkészíteni a gázgyár képeit, ami annál is inkább kívánatos, mert ma Budapesten ez a vállalat készíti a legjobb képeket. A vállalatot kitűnő ujságirótársaink, Fodor Aladár, Fröhlich János vezetik s hogy mit tudtak produkálni, arra nézve legjobb példa a budai rablógyilkosságról készült felvételek. Köztudomású, hogy e kitűnő képek vezették nyomra a rendőrséget s ezért Bocla Dezső főkapitány nyilvánosan mondott köszönetét a vállalatnak. De mindazok a képek, melyeket a „Kino-riport“ készített, elsőrangúan sikerültek s ezért a gázgyár á képek jóságára és szépségére nézve ettől a vállalattól kaphatja a legnagyobb garanciát. szereti, ha panamákat emlegetnek, éppen ezért minden jobbérzésü ember tartózkodott attól, hogy közbeszóljon. Az ilyen embertől, mint ez a Neumann, legfeljebb gorombaságot kaphat az ember, Emlékszik még rá, amikor Hecht Ernő a költségvetési beszédét mondotta. hogy a közbeszólókkal mennyire gorombáskodott? Ezért azt tartottuk helyesnek. ha végigmondja a mondókáját, aztán vége. így is történt. Hogy aztán a polgár- mester mit fog felelni rá, az az ő dolga. Fájjon az ő feje miatta. Mi meghallgattuk Neumannt s ha az ügy nem lesz kellemetlen, akkor a mi érdemünk lesz, hogy a közgyűlés nem hagyta szó nélkül ezt a dolgot, ha pedig kellemetlen lesz, akkor nekünk semmi közünk hozzá, hiszen egy bizottsági tag arról interpellál, amiről akar. A kenyér árának felemeléséről is hallottunk interpellációt, ezúttal Biró Henriktől, aki szorgalmasan felmondta azokat az adatokat, melyeket a közélelmezési ügyosztályban kapott. Végighallgattuk csöndesen (csak Vértes Emil zavarta meg egy-két olyan adatta], melyre elfelejtették a választ előre megadni) aztán a sertésszál litásról szóló interpelláció következett, Pető Sándortól. Bevallom Önnek, hogy némi idegenkedéssel hallgattam e beszédet. A beszéd tudniillik egy ujságközleményen alapult; egy újságíró derítette ki, hogy e kérdésben állítólag elárulták a főváros érdekeit s ön tudja, tisztelt barátom, hogy micsoda véleménynyel vagyon az újságírókról. En hajlandó lettem volna rögtön igazat adni a Kereskedelmi banknak és a Hitelbanknak, de Vázsonyi veszedelmesen bólogatott s ön tudja, tisztelt barátom, hogy nem épen kellemes Vázsonyival ellenkező véleményen lenni. Később aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképen miért is adjak én a bankoknak igazat? Igazán nem forog fenn kotség, hogy itt azokhoz kell egyelőre csatlakoznom, akik a főváros érdekeiről beszélnek, annál is inkább, mert magamfajta ember nem lehet el egy kis népszerűség nélkül. Amikor Pető befejezte beszédét, én is megtapsoltam. Remélem, érti és helyesli cselekedetemet. Az interpellációkra adott válaszoknál majdnem történt , egy kis baj. Petri Ottó annak idején az árlejtési rendszereket (Önnek ugy-e bár, nem kell bőven elmagyaráznom ezt) tette szóvá s kis híjjá volt, hogy Márkus Jenő válaszát nem vették tudomásul. Ami kellemetlen lett volna, mert akkor az ügy, mint napirendi tárgy kerülne a következő közgyűlésre. Amikor Petri leült, odamentem hozzá s megmondtam neki, hogy nem helyesen cselekedett. Ez nem kollegialitás. Végre is, egyebünk sincs nekünk, bizottsági tagoknak, minthogy ilyen dolgokban érvényesítsük a befolyásunkat. Ha rendesen tűzik ki az árlejtéseket, akkor mindenki pályázhat s vájjon akkor mit csinálunk mi ketten? Ezzel aztán be is fejeztem beszámolómat; remélem, meg van velem elégedve. Talán szószaporitónak fog gondolni ez első levél után, de mentsen az, hogy sok gondolatot ébresztett mindenkiben ez a közgyűlés, Ha elmondanám Önnek, hogy többek között a hetedik kerületiek közül kik gondolkoztak, el sem hinné s nagyítással vádolna, akár csak egy újságírót. Szinte látom, hogy kételkedve csóválja a fejét, hát igenis megírom, ő is . . . Bogdányi Mór is . . . Szavamra! Üdvözli hive és barátja Dr. Jóljáró Mór főv. bizottsági tag.
