Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-02 / 44. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. november 2. 44. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •• Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. •• Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D«*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA '"iiHWir—Hiiii i ——да— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. :: TELEFONSZÁM : József 45 82. :: A hadiadó és a polgárság. Nagyon helyénvaló volt, hogy a pénzügyi bizottság minapi ülésén szőnyegre került a hadiadó kérdése is. Ez ma olyan probléma, amely legközelebbről érdekli, sőt érinti iSr.a főváros polgárságát. Eleve hangoztatjuk a leghatározottabban. hogy minden aggodalomhoz, amely az uj hadiadóban a polgárság újabb megterhelését fedezné fel, szivvel-lélek- kel csatlakozunk. Ma, a világháború negyedik hónapjában nem lehetne két- ségbeejtöbb ideával előállani. mint azzal, hogy az uj hadiadó a városokban a pótadó keretében oldassák meg.. A főváros tanácsának, a polgármesternek és az úgynevezett korifeusoknak már most minden befolyásukat latba kellene vetniük, hogy a pénzügyi kormány, amelyre a hadiadónak megállapítása hárul, még gondolatban se foglalkozzék a polgárság újabb megadóztatásának ötletével. A polgárok — s ez nemcsak a főváros, de az ország valamennyi törvényhatóságá- j nak polgáraira áll — majdnem kivétel nélkül már eddig is pénzükkel és vérükkel bőven áldoznak a szent célért s ugyanazokban a keretekben, mint három hónap óta és ma, — bizonyára áldozni fognak a jövőben is. Ebben semmi kétség, mert valamennyi újabb mozgósítási terv és jótékonysági idea elsősorban és csaknem kizárólagosan a polgárságot keresi fel legelébb, innen várván és kapván meg azt az életerőt, amely a világháborúban való részvételünkhöz anyagilag és erkölcsileg megkivántatik. A jövedelmet tehát ne tessék az új adó alapjául kombinációba venni! Nem i panaszképen, de tényként áll az, hogy élelmiszerdrágaság és más szükségleti cikkek megdrágulása miatt, a hitel teljes megszüntetése után ez a mi polgári tár- j sadalmunk ezentúl már csak úgy gyűrheti le az exisztenciális katasztrófa veszélyét, ha nem nehezednek újabb terhek a vállaira. A mai terhekkel meg kell birkóznia minden polgárnak s mi egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy ehez nemcsak a jó szándék, de a kivitelhez szükséges energia is meg van a polgárokban. Az uj adóval ilyenformán azokat kell megterhelni, akiknél ez nem jelenthet jövedelem-, legfeljebb csak érték-csökkenést. Nyílt titok, hogy ezzel mire célozunk. A fekvő tőke az egyedüli ma a fővárosban, de egész Magyarországon, j amely megrázkódtatás nélkül bírhatja el az uj hadiadót. Akinek készpénzvagyona, ! járadék ja, értékpapírjai avagy ingatlana van, megfelelő kulcs szerint vegye ki a részét a társadalmi erömegfeszitésből. Nem is szükséges, hogy ez olyan mér- : tőkben történjék, mint Németországban, ahol a tőke, amint most kiderült, már évtizedek óta s ma is szinte csodába illő áldozatkészséggel alapozta és szilárdítja meg Németország háborús pénzügyi egyensúlyát. Szövetségesünknél ez önként történt, amihez mért lelkierőt itt, ebben az országban senki sem kíván attól a tökétől, amely vagyona csorbitatlansá- gában látja politikai és társadalmi hatalmának egyetlen biztosítékát. Németor- | szágban az ipar és kereskedelem, nálunk | a földbirtok adja meg a tőke karakterét. Ebben benne foglaltatik az is, hogy mért nincs szükség hadiadóra amott s mért kell ehez a kényszereszközhöz folyamodni j emitt. A magyar viszonyok között hadi- | adóhoz, amelynek az ország pénzügyi egyensúlyát kell biztosítani, csak ezt a zárkozott és önmagát elszigetelő tőke- vagyont lehet és szabad felhasználni, már csak azért is, mert a kétségtelenül diadalmas háború után ennek a tőke- vagyonnak lesz . a legerősebb terjeszkedési és növekedési lehetősége, vagyis magyarul: amit most a hadiadó folytán elveszítene a réven, háromszorosan fog j majd visszakerülni a vámon. A politikai, városi és társadalmi tényezőknek legyen ez egyszer annyi akaraterejük, hogy a friss adótételből 1 hagyják ki teljesen a napról-napra élő polgárságot s az uj teherrel azokat kényszerítsék a szent célhoz való hozzájárulásra, akik idáig — kevés kivétellel — különböző ürügyek alatt ki vonták magukat a közös munkából. Mérlegen. * * Szeretnők, ha a hadiállapot kiölné a főváros intézményeiből, a beleoltott furcsaságokat. Egy őrült pillanatunkban ugyanis a többek között elhatároztuk, hogy tilos a dohányzás a villamosokon s azóta bizony lassacskán rájöttünk, hogy ezzel kissé elvetettük a sulykot, mert semmi értelme sincs annak, hogy legalább a pótkocsik perronjain megengedtessék a dohányzás. Ma is még — hiába áll fenn a tilalom, a kalauzok sehogyan sem tudják keresztülvinni a nem dohányzók akaratát, hogy égő szivarral ne szádjának fel utasok a villamos kocsikra. Lám, ilyen helyzetben mennyivel okosabb volna, ha a bizottsági tagok arra használnák fel mostani szabad idejüket, hogyf'okos ideákat gyártsanak s a legközelebbi közgyűlésre például beterjesztenék azt az indítványt, hogy a villamosok pótkocsijain engedtessék meg a dohányzás. Ebben nem volna az elv semmi sérelme, mert a nem dohányosok az első kocsikra ülhetnének, amik még mindig nagyobb számmal közlekednek, mint a pótkocsik. * * * Sokféle bizottság sokféle tanácskozást folytat a városházán, de alig van valami foganatja. Ennek nem azok az okai, akik a legnagyobb lelkesedéssel és buzgósággal végzik el a magukra vállalt feladatokat, hanem az intézmény, amely többé-kevésbé tökéletlen. A hadiállapot alatt lassanként bebizonyosiá, hogy a városi szervezet mai kiépitése nem biztosítja a polgároknak azt a védelmet, amire rendkívüli esetekJ n szükségük van. A fővárosi törvény revíziójára t ít a háború után még nagyobb szükség leoZ, mint valaha s irányelv is bőven terem most abban az irányban, hogy miképen kelljen ezt úgy megcsinálni majd, hogy haszon háramoljék belőle a polgárságra is. Amiképen a háború elölt meg akarták csinálni ezt a revíziót, ma már teljesen időszerűtlen. és indokolatlan. A kicsinyesség és a bosszúvágy, amiket politikai motívumok vezéreltek, elenyészett teljesen, mert a polgárság bebizonyította, hogy minden tekintetben a legmesszebbmenő autonómiára érett s bolondság volna, ilyennel fel nem ruházni, amikor nagy esetekre ez biztosítja számára azt a készséget, amely nélkül rendkívüli emóciókra is képtelen. Szeretnék, ha bizonyos emberek megfelelően értenének ebből a rejtett beszédből s már most leszűrnék azokat a tanulságokat, amik egy okos, fölényes és egészséges revízióhoz szükségesek. * * * Sok panasz van a városházán az ideiglenes hivatalnokokra, akik félremagyarázták a polgármester nemes intencióit, amellyel kenyérkereső alkalmat szorított nekik, hogy ne nyomorogjanak s úgy fogják fel tisztüket, hogy csak a fizetés bezsebelése a fontos, a többi, vagyis a munkaalkalom megfelelő kihasználása mehet immel-ámmal is. Ezzel viszont az a kellemetlenség járhat, hogy az uj behívások és sorozások folytán újra apadván a fővárosi tisztviselők létszáma, az adminisztrációnak megint nem lesznek begyakorolt és használható ideiglenes hivatalnokai, bár a polgármester előrelátóan gondoskodott arról, hogy megfelelő számú ideiglenes alkalmazott kerüljön a közigazgatáshoz. A tisztelt ügyvédeket talán figyelmeztetni lehetne, hogy a főváros sem lopja a pénzt, hogy azt ők egyszerűen nyomorellenes szoárénak tekintsék ? ! . . . Az élelmiszeruzsora és a főváros. Mért késik a hatósági intézkedés ? Az az ankét, amelyet a kereskedelmi minisztériumban az élelmiszeruzsora ellen tartottak, jóformán semmiféle pozitív eredménnyel nem járt. Az áraknak hatósági utón való megállapítása elvben ugyan kimondatott,
