Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-20 / 16. szám

Kilencedik évfolyam. 1914. áorilis 20. 16. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •* Előfizetési ára в „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. •• TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. Egészséges közlekedés. A Kossuth Lajos-utcai villamos dolgában véglegesen döntött a kereskedelemügyi mi­niszter. Az uj vonalat a Közúti társaság fogja megépíteni, de a miniszter kikötötte, hogy a Városi villamos peage-jogot kapjon. Ezzel a hetek óta szenvedelmesen tárgyalt kérdés eldőlt úgy, hogy a legfelsőbb fórum igyekezett mindkét ellentétes állapotnak lehe­tőleg érvényt szerezni. A közönségnek termé­szetszerűleg csak az a fontos, hogy a Kossuth Lajos-utcán villamos szaladjon s ezt meg­kapván, az egész ügy nem érdekli tovább. De a közlekedési politika szempontjából a miniszter döntése sokkal messzebbmenő per­spektívát nyit. Szívesen s bizonyos megelé­gedéssel szögezzük le ide, hogy a Kossuth Lajos-utcai villamos aproposjából a két közle­kedési társaság között szorosabb lesz az érint­kezés. Régi álláspontunk, hogy a közlekedési politikából ki kell küszöbölni az üzleti ver­sengést és ellenségeskedést, mert semmiféle érdek nem olyan parancsoló, mint a közönség érdeke s ezt csak úgy lehet hűségesen szol­gálni, ha mindakét társaság egységes közleke­dési politikát követ. Valljuk és hirdetjük, hogy az egészséges közlekedés keretein belül ép úgy, sőt talán még jobban ki lehet elégíteni azokat az üzleti szempontokat, amiknek szük­ségszerűsége előtt teljes konc-iliánssággal mi hajiunk meg legelőbb. Ha a Közútinak peage-jogot kell adni a Varosinak, az erre vonatkozó tárgyalás és megállapodás természetszerűen egész sereg közlekedési probléma elintézésére alkalmat ád s módot teremt arra is, hogy a két társa­ság enyhülésnek indult üzleti versengése végre az egységes közlekedési politikában nivel- lálódhassék. Már maga az a körülmény, hogy a két társaságnak tárgyalni és megállapodni kell egymással, olyan tünet, amely — kissé köznapiasan szólva — a legszebb reményekre jogosít. Hisszük és reméljük, hogy e tárgya­lások alatt sok minden érzékenységi és ver­sengési képződés talaját fogja veszíteni s a két társaság rájön arra az egyszerű igazságra, hogy érdekeik nemcsak nem homlokegyenest ellenkezők, hanem annyira paralellek, hogy mindaz a közlekedési mizéria, ami ma is még fáj a közönségnek, épen e párhuzamosan haladó, sőt egymásba kapcsolódó érdekek szembeállításából ered, de abban a pillanatban eliminálódhatik, amint megtalálják az üzleti barátság egyenletes talaját s egységes közle­kedési politikára törekednek. Mondani sem kellene, hogy ez nemcsak publikus, de várospolitikai érdek is. Mert a főváros adminisztrálásának egyik könnyebb­ségi kelléke volna az, ha nem kellene örökké az igazságos biró szerepét játszania s vala­hányszor közlekedési probléma kerülne elébe, azzal a megnyugvással intézhetné el, hogy a két közlekedési társaság között nincs üzleti féltékenykedés, mert mindaketten az érint­kezési harmónia teljességében szolgálják az egységes forgalom érdekeit. Remélhetőleg az az érintkezés, amely a két társaság között most megindul, idáig fog vezetni. S ebben az esetben csak örülni lehet a miniszteri döntésnek, amely a főváros közle­kedési politikájából ilyen diplomatikusan igyekszik kiküszöbölni — az egységesség akadályait. Mérleg on. A gázgyári bizottságnak abból az ülésé­ből szakítjuk ki ezeket a szemelvényeket, amelyen a gázgyár üzleti vezetésénél ellen­őrzéséről döntöttek. Dárvái Fiilöp dr. ezen az ülésen a követ­kezőket mondotta: — „A kerületi rendszert kárhoztatandónak tartom. Itt az ideje, hogy ezzel szakítsunk.... “ — ,,A stallmnosztogatási rendszerrel is szakítani kell. Nincs semmi értelme annak, hogy kerületenkint szervezzük az ellenőrzést. Tessék a konzultatív votummal rendelkezők közül a négy legkiválóbbat kiválasztani . . . — „ Tessék a kerületi rendszerből eltekinteni és a személyi tekinteteket mellőzni . . . .“ Ugyanezen az ülésén Ehrlich G. Gusztáv igy nyilatkozott : — „Emberek vagyunk. Én nem tudom szeparálni magam a pártomtól. S ha valakinek valami kívánsága van, azt ki kell elégítenem. Amig pártok állanak szemben egymással, igy lesz ez mindig is. Őszintén kimondom, hogy adott esetekben nem tudnám a személyi tekin­teteket mellőzni .... stbA Vagyis, a mérleg: Amiket Darvai Eülöp dr. mondott, az az igazi várospolitika lényege. Sajnos, a helyzet olyan, hogy a gyakorlatban ezek az „ideális“ kijelentések épen ellenkezőképen alakulnak. A klikkek kerületi politikát és személyi kul­tuszt űznek. S ebből például Ehrlich G. Gusztáv titkot sem csinál. Mi tehát a kon­zekvencia? Kétszeresen őrizkedni kell az olyan klikkpolitikától, amely az önzetlen várospolitika álarcát veszi magára . . . * Felekezeti vita dúl a fórumon : fővárosi anitók viaskodnak a körül, tanitsanak-e az elemi iskolában hittant a tanítók? Milyen furcsa doktrinér vitatkozás és szenvedelem ez! Mért nem tanulnak és tanítanak a tanítók s mért nem hagyják az ilyen kérdések helyes megoldását azoknak, akik hivatottak reá? Őszintén megmondjuk: nincs kedvünk vitat­kozni a fölött, hogy melyik álláspontnak van igaza, egyrészt azért, mert kár is vitatkozni felette, másrészt minden úgy van jól, ahogy van s egyelőre sem okunk, sem jogunk, hogy a meglévő állapoton változtassunk. S külön­ben is: miután esztendők óta nincs semmi felekezeti vihar, mért épp a tanítók, ezek a kultúra munkásainak csúfolt intellektüellek ébresztik fel álmából a régóta szunnyadót, amikor erre séma közvélemény, sem a kultúra nem adott megbízást nekik ? Higyjék el ezek az okvetetlenkedő emberek, hogy a kultúra nélkülük is, sőt épen nélkülök elvégzi a maga dolgait, ők csak tanítsanak és tanuljanak, főleg tanulják meg azt, hogy nem hozzájuk való, hogy a kultúrával egy tálból egyenek cseresznyét .... * A kenyér árát felemelték a pékek. Tehetik, mert nincs hatóság, amely megakadályozná ezt. A fővárosi kenyérgyár — úgy látszik — nem képes ellensúlyozni és meghiúsítani az ilyen áremelési törekvést, Miért? Hiába kutat­nék : A végén rájönnénk arra, hogy amit nagy dérrel-durral csináltunk, levegő és luft­balon s arra sem jó, hogy a gyerekek mulat­ságul feleregessék. Vagyis félmunkát csinál­tak, amikor kenyérgyárat emeltek, de nem tudják szabályozni a kenyéráremelkedést. Mi volna a teendő? Hiába tömők rajta a fejün­ket. A vége csak az volna, hogy tanácskoz­nánk, ankétoznánk s végezetül két fillérrel drágábban vennők a péktől a kenyeret. Mert nálunk ilyen az élet s ki merne szembe­szállni vele? A közúti közlekedés fejlődése. A közlekedés fejlődésének adatai tulaj­donképen a város fejlődésének adatai. Ezek­ben a számokban sok minden kifejeződik, ami világot vet magának a városnak életére és fejlődésére. A főváros két legnagyobb közlekedő vállalata most tartotta meg köz­gyűlését s hogy mást ne említsünk: a közle­kedés lassúbb fejlődéséből meg lehet állapi­tanunk, hogy a gazdasági válság igen erős volt Budapesten. Az a rohamos emelkedés, mely néhány esztendő óta úgyszólván törvény­szerű volt, megcsappant, de remélhető, hogy e nehéz idők elmúlásával vissza fog térni a régi fejlődés aránya. Nézzük végig a Közúti vasút utóbbi esztendeinek személy szántásból eredő bevéte­leit. íme:

Next

/
Oldalképek
Tartalom