Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-14 / 15. szám
1914. április 14. lő. szám. NAGY BUDAPEST A "FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. A Duna legyen a fővávosé. Irta: Serényi Gusztáv. Az április 15-iki közgyűlésen nevezetes indítvány fog elhangzani. Biró Henrik lép a törvényhatóság elé azzal a javaslattal, hogy a főváros a Duna meghódítása érdekében írjon föl a kormányhoz és kérje, hogy a helyi és a környékbeli dunai forgalom rendezését engedjék át a főváros hatáskörébe. Ma ugyanis a fővárosnak a Dunán vajmi kevés a befolyása, sőt bátran lehet állítani, hogy semmi. Ez tarthatatlan állapot, mert azt jelenti, hogy a legelemibb jogok sérelmével a főváros idegen befolyást kénytelen tűrni a határai közzé eső terület egy részén. A Duna medre afféle exterritoriális jogokat élvez, ahol a voltaképeni házigazda egyáltalán nem ur, hanem ur helyette egy csomó olyan hatóság, amely a városi közigazgatás intencióihoz egyáltalán nem tartozik alkalmazkodni. Ha másért nem, a főváros közlekedésének egyöntetű rendezéséért ezt a lealázó és egészségtelen gyámsági állapotot nem azabad tovább tűrni. 1917-ben le fog járni a mai csavargőzös koncessipja s ezt az alkalmat nem szabad a fővárosnak elszalasztania, hanem meg kell tenni idejében minden lépést a főváros hatáskörének kibővítésére. A március 4-én tartott közgyűlésen Rényi Dezső tanácsos egy interpellációra adott válaszában mutatott rá a mostani és a főváros érdekét és önérzetét mélyen sértő állapotra, amely a dunai átkelő forgalom terén uralkodik. A csavargőzös lejáró koncessziójának sorsa fölött a pénzügyminiszter hir szerint ezúttal is a főváros megkérdezése nélkül szándékozik intézkedni, vagyis a forgalmi felügyeletnek azután sem lenne gazdája. Az Г917 után is a pénzügyminiszterhez, a kereskedelemügyi miniszterhez, a vasút- és a hajózás-főfelügyelőségéhez fog tartozni, csak épen a fővárosnak nem lenne ezután sem beleszólása, bár a róla és nélküle készülő újabb megoldás az eleven érdekeibe vág! Kérdjük azonban akárkitől, aki szereti a fővárost és annak érdekeit tudja mérlegelni: lehet-e és szabad-e a mai állapotot tovább fentartani a Dunán ? J Lehetséges-e, hogy sem a fővárosnak, sem a rendőrségnek ne legyen joga befolyást gyakorolni a testébe illeszkedő és a polgárait adóztató helyi közlekedés menetrendjére felszerelése modern volténak és egészségügye kifogástalanságának ellenőrzésére. Lehetséges-e, hogy a Csavar- gőzös vagy örökségnek várományosa továbbra is állam lehessen az államban s rá a főváros befolyása csak odáig terjedhessen, hogy javára ötödfélszáz méter olcsó partot engedjen át évről-évre ? Ma a csavargőzös az egyetlen üzemtársaság a főváros belső közlekedésében, amely különállását azzal is dokumentálja^ hogy forgalmi rendszerével nem illeszkedik be szervesen a budapesti szárazföldi közlekedés hálózatába. Következésképen nem hidalja át a pesti és a budai villamos hálózat csomópontjait, nem lép az átszálló-jegy viszonyába a pesti társas közlekedő eszközökkel és végül közel hatodfél millió utast vámolhat meg évente anélkül, hogy ezzel szemben a főváros részére bármi részesedést fizetne 1 Örvendünk, hogy végre akadt valaki a bizottsági tagok sorából, aki fogékonysággal bir a főváros fontos érdekével szemben s indítványt tesz a dunai közlekedés reformjára nézve. Bíró Henrik javaslata a legjobbkor érkezett arra, hogy a főváros törvényhatósága állást foglalja, amig nem késő. A közgyűlésnek egyhangúan kell ebben a kérdésben állást foglalnia, mert következetlenség lenne, ha a közlekedés általános reformjára vonatkozó tervéből kifeledné a dunai forgalom megjavítását. De tovább is megyünk. Nagy-Budapest gondolatát nem szabad ebből a kérdésből sem kikapcsolni! Ez okból a főváros befolyását ki kell terjeszteni nem csupán az átkelő forgalomra, de a helyi tranzitó forgalomra, sőt a közeli környék turista-forgalomra is. Ennek fejlesztése nélkül az idegen-forgalom fejlesztéséről sem lehet beszélni. A kormány aztán lényegesen megkönnyítheti a főváros programmjának végrehajtását, ha azt a 200.000 korona szubvenciót, amit a helyi tranzitó forgalom támogatására fordít, a fővárosnak juttatná. Mindezt a közelgő 1917-es dátum teszi aktuálissá. Az állam eddig még nem nyilatkozott, hogy a csavargőzös hajóival (amelyek a szerződés lejártakor birtokába mennek át), valamint a szabaddá levő koncesszióval mit szándékozik tenni ? A fővárosnak fel kell használnia ezt a pillanatot, hogy a dunai átkelő forgalmat 19L7 után okvetlenül a saját hatáskörébe vonja. Ha az állam ragaszkodnék ahhoz a formaságsoz, hogy a koncesszió fölött ő akar rendelkezni továbbra is, a főváros úgy biztosítsa a maga befolyását, hogy a koncessziót a saját részére kérje. Ha aztán igy sikerült az átkelő forgalmat a város hatáskörébe vonni, meg lesz adva a mód, hogy a koncesszió alvállalatba adásával a főváros teljessé tehesse közlekedési programját. A negyven éves Budapest. Röviden megemlékeztünk már a Városi Szemle ünnepi számáról, melyet a főváros negyven esztendős jubileuma alkalmából adott ki s melyben bő adatait vonultatja fel a főváros fejlődésének. Igen becses forrásmunka ez a könyv, amelyre mindenkinek szüksége lesz, aki csak valaha is foglalkozni kíván Budapest történetével. Bármelyik tanulmányt is nézzük át, mindegyikben megtaláljuk az alapos és körültekintő adatgyűjtést, mely az egyes intézmények fejlődését jobban, világosabban és élesebben mutatja minden magyarázatnál. A vaskos kötet első tanulmánya Bárczy István polgármesternek megnyitója, mellyel a jubiláris diszközgyülést bevezette. Általános áttekintés ez Budapest negyven esztendős fejlődéséről, de ami benne a legérdekesebb: hogy miképpen képzeli el a polgármester e negyven esztendő folytatását. Talán mondanunk sem kell: a kép, amit elénk varázsol, kápráztatóan szép s bizonyára nem a polgár- mesteren múlik, ha meg nem valósul. Az ő tettei, az ő kezdeményezései azt mutatják, hogy ezt a nagyszerű jövendőt látja maga előtt s ennek megvalósítása érdekében dolgozik. Igen érdekes Pikier J. Gyula statisztikaihivatali aligazgató tanulmánya a népességről. Mint uj és igen figyelemreméltó részét a tanulmánynak két felfedezését kell megemlítenünk. Az egyik az, hogy összeállította Budapest bevándorlóinak születési helyeit, tehát megállapította, hogy milyen vidékekből táplálkozott a főváros. És itt az a felfedezése a szenzációs, hogy a főváros bevándorlóinak túlnyomó része — a városokból került ki. Á falvak népessége legelőbb a közeli városokba vándorolt s csak amikor már fogékonysága volt a városi élethez, amit bátran nevezhetünk a kultúrához való fogékonyságnak is, csak akkor vándorolt Budapestre. A másik felfedezése az, hogy Budapestről a környékbeli községekbe a sokgyermekes családok vándoroltak ki. Ezt persze megállapították mások is, még pedig a viszonyok közvetlen ismeretéből, de aki ezt szenzációs érdekes- ségü {adatokkal bebizonyította, az bizonyára Pikier volt. Budapesten 100 lakosra 9 gyermek esik, mig a környékbeli községekben 16, 17, 18 és 19. Ez a különbség annál inkább szembetűnő, ha tekintetbe vesszük, hogy a vidéki városokban 11 és a megyékben 14 gyerek esik száz lakosra. A környékbeli községekben van tehát aránylag a legtöbb gyerek, ami világos bizonyítéka annak, hogy Budapest a sokgyermekes családokat üldözte ki magából. Pásztor Mihály a közlekedésről irt igen érdekes és alapos tanulmányt. Kétségtelen, hogy ennek a hirtelen nőtt városnak legérdekesebb problémái közé tartozik a közlekedés, melynek eredendő hibái éppen a város hirtelen és előre nem látott megnövéséből származnak. Az első időkben Pest nem törődött a közlekedési eszközökkel, tehát a közlekedővállalatok olyan engedélyeket kaptak, amilyet akartak, utóbb tehát, amikor a város hirtelen megnövése szükségessé tett bizonyos reformokat, a közlekedő-vállalatok hatalmasabbak voltak, mint a város. A forgalom — a váro- sodás s az üzleti fejlődés következménye — igen nagy, előre el sem képzelhető arányokban nőtt meg s hogy ebből mégis van haszna a fővárosnak, azt éppen az okozta, hogy sohasem hittek ekkora forgalomban, tehát az elődök bátran ajándékoztak ennek hasznából — közelebbi, kézzelfogható előnyökért. A forgalomnak ebben a hirtelen fejlődésében benne van a város gyors megnövekedése;