Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-06 / 14. szám
1914. április 6. 14. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Ehrlich íeltámasztási kísérlete. Beugrasztott kereskedők és iparosok. Ahogy a „Független Budapest" megjósolta, pontról-pontra bekövetkezett: A hetedik kerületben megalakult a kereskedők és iparosok szövetsége nagy tűzijáték mellett, amehez Ehrlich G. Gusztáv és törzskara szállította a rakétákat. „Ehrlich-redivivusz“ ezzel a cimmel ismertették a napilapok azt a kísérletet, amely vasárnap zajlott le az Erzsébetvárosban azzal a céllal, hogy miként a múltban, ezúttal is álcégér alatt klikktendenciákat szolgáló szövetség alakuljon. Ha a kereskedők és iparosok valóban olyan pártot akarnának alakítani, amelynek semmi egyéb programmja nem volna, csak az, hogy saját érdekeit a közéletben illetékes és hozzáértő emberek képviseljék s minden politikai és községi pártharcot negligálva csak olyankor akarnának akciót indítani, amikor kereskedői vagy iparos érdek sorsa forog kockán, — aligha akadna a fővárosban józanul mérlegélni tudó ember, aki ezeknek a törekvéseknek gáncsot akarna vetni. A közös érdek természetszerűleg közös zászló alá sorakozza ennek az érdeknek valamennyi képviselőjét s ha jogosult a szociális szervezkedés, talán még jogosultabb volna az iparosok és kereskedők tömörülése, akiknek Krónika. Dr. Jóljáró Mór főv. biz. tag levele ügyfeléhez, kaposi Kapzsy Áronhoz, a Kapzsy és Tsa. cég beltagjához. Tisztelt barátom! A szerdán lefolyt közgyűlés sivárságába ezúttal Thék Endre bátyánk öntött egy kis életelixirt és egy bosszú igazi Thék-féle távbeszédet mondott. Ez a beszéd — természetesen — a magyar ipar védelmében volt elmondva s igen sokan helyeselték, köztük igen hangosan Dán Leó is, akit ezért nyomban megvádoltak azzal, hogy ezentúl csak hazai szilszkint és kék rókát fog tartani. Dán nem mondta, hogy nem így lesz, azt sem mondta, hogy igenis igy lesz, csak nagyon mérges volt, mert a közgyűlésen azt merték mondani, hogy nincs magyar ipar. Magunk között mondva, igazuk volt azoknak, akik felháborodtak ezen. Mert vájjon szabad-e a magyar főváros közgyűlésén világgá kürtölni, hogy nincs magyar ipar, még akkor is, ha ez a kijelentés igaz? Én is fel voltam háborodva, mert olyanok voltak körülöttem, akik felháborodtak, de szivem mélyén nem adtam igazat egyik pártnak sem. Végeredményben azonban nem árt, ha ilyen felszólalások minél gyakrabban hangzanak el a közgyűlési teremben, mert igy a külföldi cégeknek nehezebb lesz a munkájuk, a mi érdekeinket pedig könnyebben vihetjük előre tisztelt barátom. ma sehol sincs érdekképviseletük, vagy ha van is, ez legritkábban szolgálhatja híven az ő érdekeiket. Egy ilyen tömörülés ellen semmi kifogásunk sem lehetne. De az már joggal szúr szemet mindenkinek, hogy Ehrlich G. Gusztáv ilyen ócska trükkel akarja visszaszerezni azt, ami már számára egyszer elveszett: a közéleti tevékenységet s az ő kezében azzal összefüggő érdekbajhászást, amely talán is alkalmas lehet, hogy jobbra-balra jutalmakat osztogatva s kegyeket gyakorolva, maga is jutalmazott és kegyelt lehessen. Mert az egyetlen percig sem lehet vitás, hogy ez a vasárnap megalakult szövetség csak félrevezetésképen viseli a cégért, amely megalakulásához alkalmat, ürügyet és jogcímet adott. Valójában semmi egyéb nem lesz a szövetség, mint az Ehrich-klikk egyik főfészke, amelyből a kerület egyik legelrej- tettebb zugába is ki fog nyúlni a százfejü hidra mérföldhosszuságu keze. Az uj szövetségnek Ehrlich G. Gusztáv lévén az ügyvezető elnöke s Junker Pál dr., Ehrlich veje a főtitkára, egészen bizonyos, hogy ebben a szövetségben nem is történhetik majd semmi más, csak a politikai és községi klikkuralom megalapozása a terror, a befolyásolás s a presszió minden elképzelhető eszköze segítségével. Ehrlich ezen a téren régi, kipróbált és bevált szabadelvüpárti eszközökkel tud dolgozni s jaj, háromszorosan jaj annak, aki Hogy hűtlen beszámolás vádja ne érhessen, egy mulatságos dolgot is meg kell önnek említenem: a tétényi sertésszállások dolgát. A tanács heves és éleshangu előterjesztést készített a földmivelési miniszter s a bankok ellen, felszólaló bizottsági tagok szinte kénkövet fújtak, akár a bosszúálló ördög, de — mindahányan tudták, hogy a főváros előterjesztése egy kis áprilisi tréfa, amelynek nem lesz semmi komolyabb következménye. Április elseje volt: — ez mindent megmagyaráz. A főváros örül, hogy nem neki kell létesiteni az uj sertésszállástelepet, mert a főváros területén sehol sem helyezhetik el. A főváros területén kívül pedig — jó a bankoké is. Mindössze néhány ezer korona vásárdíj az, ami veszteség, de nem is ez a fontos, hanem a főváros közélelmezésére gyakorolt befolyás. Ez abban áll, hogy a sertések egy bizonyos percentjét kényszer- szúrással kell leölni s ezek a kényszerszurá- sok befolyással vannak a sertéshús árára. No igen. De vájjon ezt a sertéshúst tudják-e másutt értékesíteni, mint Budapesten? Nem- Tehát a tétényi telepről Pestre fogjak behozni a húst, mint annak idején Kőbányáról. Megjegyzem még, hogy az érdekelt sertéskereskedők meg vannak elégedve a tétényi megoldással. Nekik jó Tétény, csak egyáltalán legyen; a főváros iránt való nagy szeretetük nem megy annyira, hogy még jó egynéhány esztendeig várni tudnának. Mit kiabáltunk tehát akkor a közgyűlésen? Ismeri a legcsekélyebb függő viszonyában meggyőződését meri majd követni. Mindezért óva intjük a józan belátásu iparosokat és kereskedőket, hogy az álcégérnek ne üljenek fel s ne engedjék félrevezettetni magukat. Ehrlichnek, aki ma se nem kereskedő, se nem iparos, sejtelme sincs ezeknek a gazdasági osztályoknak óhajairól, igényeiről, sérelmeiről és érdekeiről. Ellenben azt már a múltból igen jól tudja, hogy hazug Ígéretekkel még mindig be lehet hálózni az embereket. S erre alapítja minden számítását, amelyeknek végcélja az, hogy elvesztett klikkfőnöki hatalmát és tekintélyét visszaszerezhesse. Bár egészen bizonyos, hogy ezt a célt soha többet el nem érheti, az óvatosság sohasem felesleges, annyira, hogy vakmerő kísérletezésekkel szemben igénybe venni ne kellene. A főváros mozija. Megalakult a részvénytársaság. Többizben irtunk már a Magyar Tanítók Otthona kinizsi-utcai épületében levő moziról, melyet a főváros 140.000 koronájával építettek. A Tanítók Otthona azzal a kitűnő ötlettel szolgált, hogy a gyermekeket szemléltető módon is kell oktatni, ehez pedig mozi és „pedagógiai filmek“ kellenek. így született meg a főváros pénzén, de nem a főváros tulajdonában levő mozi s igy alakult a példázatot a tolvajról, aki menekülés közben a leghangosabban ordítozott a tolvaj után. A fővárosnak kiabálnia kellett a leghangosabban és a legfeltűnőbben, különben akadtak volna, akik kimutatják, hogy hiszen a főváros nem is akart komolyan városi sertéstelepet . . . A többit, ami történt, bőven olvashatt Ön már levelem megérkezése előtt. Vázsonyi indítványát a harmadosztályú kereseti adóról, Szigeti Jánosét a Rákóczi-szobor felállításáról : ezekhez nincsen megjegyezni valóm. D& hogy még egyet említsek Önnek: a sertésszállások ügyével kapcsolatban felszólalt Ó-buda zamatos táj szólását beszélő férfia: Mittelmann Bernát. Mint ama másik Bernát, ő is csapkodott s végül azt a „fontos“ indítványt tette, hogy a főváros vegyen a tétényi sertéstelep, részvényeiből! Lett erre zenebona. Már megint részvényvásárlás! Bernátot lepisszigték, amire úgy megijedt, hogy rögtön visszavonta az indítványt. Hát akkor miért szólalt fel? — kérdezhetné Ön, tisztelt barátom s Önnel együtt minden józangondolko- zásu ember. Megmondom. Az egész felszólalás nem volt más, mint reklám a Közútinak. Ha Bernát mindig úgy tud beérkezni messzi Óbudáról, hogy állandóan elsőnek szóljon hozzá a tárgyakhoz, akkor az óbudai közlekedés nem lehet olyan rossz, mint amilyennek hiresztelik. Szívből üdvözli Dr. Jóljáró Mór. főv. bizottsági tag.
