Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-13 / 2. szám
о FÜGGETLEN BUDAPEST. díj, amelyet a kövező-vállalkozóknak megállapítottak, jogtalan és igazságtalan. Éppen ezért nincs más hátra, minthogy a főváros ezen a téren is áttérjen a házi kezelésre s ha egyelőre nem is hajt végre nagyobb köve- zési munkálatokat, legalább a javításokat eszközölje házilag, a saját kövezetjavitó műhelyével. Á pénzügyi bizottság tagjai most is honoráltak minden panaszt, amely a kövezetek ellen hangzott el, mért nem akadt tehát senki, aki indítvány alakjában vetette volna fel a hatósági kövező-mühely eszméjét? A bizottsági tagok legnagyobb része nagy hive a házi kezelés eszméjének, még akkor is, amikor házi kezelésre egyáltalában nincs szükség: mért éppen ez az egy pont az, amelyben nem akarnak semmitsem csinálni? A panaszkodás és az újra megismétlődő jajgatás mit sem ér, ha nem mutatják meg azt az utat, amelyen el lehet indulni a jobb jövő felé. Már pedig ez a helyzet, ez a mai felháborító és szégyenletes helyzet ilyen marad, ha a hatóság maga nem veszi a kezébe a javításokat. Arról le kell mondani, hogy a kövező-vállalkozók megjavulnak s hogy a főváros jobb és lelkiismeretesebb munkára kényszerítheti őket: itt nincs más hátra, mint a szigorúság és az erélyesség, de nem a vállalkozók ellen, hanem a főváros érdekei mellett. Nem kell büntetni a vállalkozókat, nem kell „ellenőrizni“ őket, hanem egyszerűen kivenni a kezükből a javítási munkákat. Sok költségbe nem kerül a hatósági kövező-mühely s a hatásaiban mégis kiszámíthatatlanul jó. Egy kicsit észretériti majd azokat, akik a közpénzeken híznak kövérre és — ami fő — végre jó kövezeten fogunk járni. Ahelyett, hogy a pénzügyi bizottság felekezeti segélyeket és szubvenciókat emel, inkább erre gondoljon : a közgyűlés bizonyára örömmel járulna hozzá ehhez a reformhoz, amelynél fontosabbat és szükségesebbet már régen nem kívánt a főváros lakossága. Hol vannak az indítványok? Most újból felhangzott a panasz, hogy a tanács eltemeti a költségvetés során tett indítványokat. Régi, régi panasz ez s valahányszor a költségvetést tárgyalják, mindig akad valaki, aki szóvá teszi, de sikertelenül, mert mégsem történik semmi. Úgy látszik, mintha a budgel- vita során tett indítványok teljesen illuzóriusok lennének, hiszen akár elfogadják, akár elvetik, egy a sorsuk: a tanács temetője. Pedig hány jó és életrevaló indítványt fogadtak már el! Hogy mást ne említsünk, épen három esztendeje annak, hogy dr. Reichfeld Izor indítványt tett a lóhusvendéglők felállításáról. Magával hozta a bécsi lóhusvendéglők étlapját s felolvasta, micsoda olcsó árak mellett tudnak ebédet adni ezek a vendéglők. Az ilyen vendéglők felállítása egyébként is szorosan hozzátartozik a lóhus-akcióhoz, hiszen a nőtlen munkásokat, a családnélkülieket nem szabad megfosztani attól, hogy olcsó és jó hússal táplálkozzanak. És mi lett ennek az indítványnak a sorsa? Három esztendővel ezelőtt hangzott el s azóta sem hallottunk hirt róla. Talán azt hitte a tanács, vagy a közélelmezési ügyosztály, hogy nem érdemlik meg a beléjük fektetendő költséget? A statisztika azt igazolja, hogy Budapestnek egy hatodrésze lóhussal táplálkozik, tehát a napnál is világosabb, hogy a lóhusvendéglők még hasznot is hajtanának, ha szabad volna ilyen intézményből hasznot hajtó vállalkozást csinálni. De amellett, hogy egyetlen fillért sem kellene a vendéglőkre ráfizetni, sokkal hatásosabb és jobb szociális intézmények lennének, mint azok, ametyeket tulkiadásokkal és folytonos ráfizetésekkel megcsináltak. Mégis, úgy látszik, más véleményen van a közélelmezési ügyosztály. Vagy úgy lehet: egyáltalán nincs is véleménye. Nem ez az egyetlen okos indítvány, amelyet eltemettek s amelyről felvilágosítást sem akarnak adni. S ez esztendők óta igy megy és esztendők óta senkinek sem jut az eszébe, hogy tovább menjen a panaszkodásnál. A panaszszal nem érnek el semmit, mert azt már annyira megszokta a tanács, hogy nem csuda, ha ezek iránt teljesen érzéketlen. A mai helyzet pedig szerfelett komikus. A bizottsági tagok egymás után teszik az indítványokat, a közgyűlés elfogadja azokat s a tanács soha sem számol be róluk. S ha egyszer mégis „tárgyalná és javaslatot tenne róla", akkor nincs benne köszönet. Emlékezzünk csak arra az indítványra, amelyet Feleki Béla telt a hatósági útbaigazító hivatalról ! Amikor elolvastuk az előterjesztést, amelyben kiindulási pontnak meg volt a Felekí eredeti indítványa is: elcsudáikoztunk, Az ügyosztály teljesen átformálta és elrontotta az eredeti javaslatot s nem azt terjesztette a kögyülés elé, amelyet egyszerű javaslat formájában már elfogadtak. S ha még jobb lett volna! De sokkal rosszabb volt, mint az eredeti javaslat s végre is a közgyűlés úgy fogadtad, hogy előbb megváltoztatta az előbbi javaslat szellemében. Ilyen az indítványok sorsa. Ilyen körülmények között hogyan dolgozzanak a bizottsági tagok? Hát a városházán már csak üzleteket lehet kötni, de dolgozni nem ? RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF osászári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rákőczi-ut 11 és 15. ——1— Telefon 65 — 39. —■1 A becsempészett jótékonyság. Ki gondolta volna valaha, hogy a főváros annyira szerény, hogy nem is akarja tudatni, amikor jótékonyságot gyakorol? Amikor adsz, ne tudja a bal kezed, hogy mit csinál a jobb, — mondja a szentirás, amelyet ezúttal a főváros is követ, mert úgy akar adni a tanács, hogy ne tudja a közgyűlés. A gyermekszanatórium-egyesület segélyéről van szó, természetesen. Hónapokkal ezelőtt, amikor az egyesület egy igen furcsa segély- kérvényt nyújtott be a fővároshoz, már irtunk az ügyéről, amelyről azóta sem hallottunk semmit. Nem tudjuk, vájjon a tanács tárgyalta-e a kérvényt — mert bizottságban nem volt — s egyszerre most találkoztunk vele a pénzügyi bizottság szombati ülésén, a költségvetés tárgyalásakor. A költségvetésbe beleillesztettek — ebbe a deficites költségvetésbe! — 116.000 koronát, illetve ennek negyedrészét, hogy igy kárpótolják a gyermekszanatórium-egyesületet azért, mert nem kapott ingyen telket a fó- 1 várostól. És méltóztatik tudni, hogy miért nem kapott? Egyszerűen azért, mert nem kért, ellenben kiszemelt magának valahol egy telket és megvette 116.000 koronáért. Amikor a vásárt nyélbeütötték, írtak egy kérvényt a fővároshoz:- Miután a főváros minden hasonló jótékonycélra ingyen telket szokott adni, adjon nekik is; de mert ők már megvették a telket, a főváros fizesse ki a telek vételárát. Ez a kérvény. S a főváros honorálta ezt a teljesen szokatlan indokolást. Nem kérdezte meg az egyesülettől, vájjon mért nem kért ingyen telket a fővárostól? Talán nincsen a fővárosnak olyan telke, amely alkalmas volna egy gyermekszanatórium céljaira? Mert ez nem igaz. A fővárosnak igen sok kiválóan alkalmas telke van, itt tehát más ok bujhatik a háttérben. Szükség volt arra, hogy a szanatórium-egyesület vezetősége maga vegye meg a telket s csak az árát fizettesse ki a fővárossal. De köteles-e a főváros ezt honorálni ? A jótékonycél vájjon szentesiti-e az eszközöket? Köteles a főváros a jótékony- cél ürügye alatt ekkora tékozlást eltűrni? Itt nem szabad a kényes ügyre — minden jótékonycélu ügyet kényes témának 4вввв11ивввв1взвва1в9яввяа||вааа1вваваавааамаяав^ ■ nUSbj?ŰDSIH kötvények a legelönyö- 3 * pUÍIUASilfi sebbek élet-, tűs-, bal- S 3 eset, szavatossági-, betö- % 5 rés-, üveg-, jég- és állat-biztositásoknál. * 5 " я Felvilágosításokkal, prospektusokkal 3 és díjajánlattal szívesen szolgál a tfuncams Általános Bistositó R.-T. igazgatósága ; Budapest, IV. kér., Károly-körut 2. szánt. * Telefon . 153-9S, 2—11, 2—12 Részvénytöke 6.000,000 kor. 3 és a társaság leépviseló'ségei Kartellen kiviil ! as orsság minden részében. Szervezési alap 1.200,000 К S 1яшяяшяяпяяяяшяяяяяяяяяяяяятяяяяяаяяштшш ятяятяп* ZÉN. KOKSZ nagyban és kicsinyben Telefonszámok: -3_96> 73_97' 73—98, 73-99. GS SALAMON JAKAB BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 19. T Я ES I SA CÉGNÉL Telefonszámok: ’Fii: ll-tl KOVALD fest,tisztit! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es foüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-3? Képviseletek a vidék legtöbb városában. Teleíon 58— 45 128-13.
