Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-13 / 2. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST gondol a közgyűlés — tekintettel lenni, mert itt a főváros súlyos megkárosításáról van szó, amelyet nem lehet a jótékonyság örve alatt elleplezni. A jótékony egyesületek ellenőrzése a főváros hatáskörébe tartozik s már ennél a jogánál és kötelességénél fogva is meg kell a közgyűlésnek ezt a dolgot vizsgálnia. Ezt az élősködést, ezt a rosszhiszeműséget nem lehet már tűrni. Ehrlich bukása. A legképtelenebb kísérletek folynak, hogy az Ehrlich-bank gyászos bukását valami­képen elleplezzék. Az eltussolás nagyban folyik, ámde a valóság oly megdöbbentő, hogy minden leplezési kísérlet hiábavaló. Az <iErzsébetvárosi bank» menthetetlenül elpusz­tult. Elveszett nemcsak a teljes alaptőke, ha­nem a nagyobb hitelezők és betevők is pénzük egy részét elveszítik, és rengeteg veszteség éri azokat a sajnálatra méltó, derék polgáro­kat, akiket az erzsébetvárosi Napoleon óriási anyagi érdekeltségbe tudott belevinni a maga politikai hatalmának financirozása végett. A legpozitivebb formában jelenthetjük, hogy az Ehrlich-bank fenntartásáról szó sem lehet. Pénzügyi körökben, ahol teljesen is­merik a bank züllött állapotát, tisztában van­nak vele, hogy legjobb eset: az óriási vesz­teségekkel járó likvidáció. Mentség Ehrlich G. Gusztáv bankvezéri bűneire nincs és nem lehet. A szakértelem teljes hiánya, hihe­tetlen nagyzási mánia, vétkes gondatlanság: olyan üzletekbe vitte bele a bankot, amelye­ket még tízszer oly nagy alaptőke mellett sem lett volna szabad kockáztatni. Ehrlich G. Gusztáv azt hitte, hogy a maga törzsfőnöki nagyhatalma egyúttal a bankvilágban is ér­vényesülhet és kellő tőke nélkül óriási válla­latokba ment bele, amelyekhez sem 6, sem emberei nem értettek. Persze, ezek a vállal­kozások Ehrlichnek a kommunális hatalom érdekében kellettek. Csinált egy vaskeres­kedelmi társaságot, egy zománcedény-gyárat, amelyek a hitel járszallagán fogva tartották a kereskedőket; finanszírozta az üvegkartellt, amely a hitelezési viszony révén ismét sok száz gyárost és kereskedőt vont az Ehrlich érdekkörébe. És alapított kávés-bankot, amely kávésok és a kávéházi érdekeltség nagy körét ismét csak neki kötötte le. Váltóhitelt adott kipróbált híveknek és megpuhitandó ellen­feleknek, amelyeken a bank sok százezer koronát vészit. Hallatlan gazdálkodás folyt az Erzsébet­városi Banknál, amely a vétkes bukás min­den ismérvét magában foglalja s mindenütt a világon az üggészség beavatkozását vonná maga után. Ne beszéljenek itt a rossz pénz­viszonyokról, a hitelmegvonásokról! Ehrlich bankja lelett a legjobb pénzviszonyok mellett is megszólalt volna a lélekharang. Mert egy bank, amely alaptőkéjének két ötödrészét a törvény világos tilalma ellenére az árfolyam­tartás végett visszavásárolja és amely a hátralévő egész alaptőkét hazárd üzleteken elveszíti: semmi viszonyok között sem tart­hatja magát fenn. A Nemezisnek el kellett jönnie a leg- hotrányosabb Krach formájában, Ehrlich G. Gusztávnak a bank csak eszköz volt hatalmi céljainak a szolgálatában. A maga közéleti hatalma alapozására és fenntartására elha­rácsolta és elhazárdirozta a polgárok milliókra menő vagyonát. És az ilyen ember, aki a I bankvezéri tevékenységében a legmegbiz- hatatlanabbnak, a legkönnyelmübbnek, egye­nesen vétkesnek bizonyult : nem viselhet továbbra is olyan funkciót, mely a köz­bizalomra van alapítva. Az anyagi tönk örvényében elsiilyedt rossz bankvezető nem lehet továbbra közéleti tényező. Pusztuljon a legsürgősebben a közélet mezejéről. Mondjon le városatyai és eggéb tisztségeiről, amelyeket csak bizalmat érdemlő polgár tölthet be. Meddig akar még várni a bukott bankdirektor? Mért nem siet búcsút mondani a közéletnek ? Azt hiszi talán, hogy csökönyös ragaszkodással megmentheti még teljesen elveszett pozícióját, és arra vár, hogy a megkárosított polgárság, a ' pénzüket elveszített választók haragja elsöpörje a közélet porondjáról? Lemondani, sietve távozni: ez az egyetlen kötelesség, amely még Ehrlich G. Gusztávra vár! Azokat a bűnöket, amelyeket az iránta bizalmat tápláló polgárok ellen elkövetett, amugysem fogja tudni expiálni sohasem ! A HÉTRŐL. Magyar aszfalt, vagy idegen aszfalt ? A pénzügyi bizottság budget tárgyalásán érdekes történetet hallottunk arról, hogy mért nincsenek rendezve a nyílt piacok. Föl volt véve már esztendőkkel ezelőtt 600.000 korona a költségvetésbe, hogy ezt az összeget vala- hára a nyílt piacok rendezésére fordítsák, de a közélelmezési ügyosztály nem tudta magát elhatározni arra, hogy egv utóbb felmerült probléma fölött döntsön. Ez a probléma pedig az volt, hogy magyar aszfalttal vagy külföldi aszfalttal burkolják-e a nyílt piacokat? A dolog látszólag igen könnyű, hiszen arról van szó, hogy a piacok burkolva legyenek. A tisztaság szempontjából csakugyan mindegy,hogy kicsinálta az aszfaltot, de ki tudja, hogy micsoda szempontok vezették azt, aki hivatva volt a probléma fölött dön­teni? A probléma szerfelett nehéz volt a köz- élelmezési ügyosztálynak s a közigazgatási Hamletek addig-addig töprengtek, mig végre szerencsésen másra költötték az előirányzott 600.000 koronát. A mostani budget tárgyaláson megint sürgetik a nyílt piacok rendezését s e sürgetés történetét igy adta elő az egyik bizottsági tag. Valószínű is, hogy igy történt. És ennek csak egy tanulsága van : szervezzen a főváros leg- : közelebb egv probléma-eldöntő ügyosztályt is... a bevásárlásnál a saját érde­kükben kérjenek határozot­tan: Valódi „Franck“-ot a kávédarálóval. Nagyon taná­csos mindjárt meggyőződni arról, hogy az adott ládika vagy csomag a „kávédaráló“- val, a „Valódi“ minőség kezességével van-e ellátva. Gyár: Kassán. A kedves felekezetek. Kicsi az eset, de roppantul jellemző. Az egész országot fellármázlák, hogy a költség­vetésben három milliós deficit van, hogy rettenetesen kell takarékoskodni s még igy sem egészen bizonyos, hogy elkerülhelik-e a pótadó emelését és akkor — megszavaznak segélyfölemeléseket a felekezeteknek. Kiabál­nak és lármáznak, hogy túlontúl költekezik a főváros és esztendők óta fogadkoznak, hogy beszüntetnek minden felekezeti segélyt s amikor egy felekezet kér valamit, akkor hétrét görnyednek előtte. Mi ez ? Kabaré folyik a főváros tanács­termében ? Nagy szónoklatok, hatalmas el- borongások után egyszerre megváltozott az urak véleménye? Hogy lehet az, hogy az egyik nap megállapítják, hogy egyetlen fillér uj kiadást sem szabad felvenniük, sőt a felvettek is fölöslegesek, amiért is szigorúan át kell vizsgálni minden pontot s a másik nap még megtoldják jó néhány ezer koronával? Nagyon nevetséges már ez a dolog. Mintha a bíróság egy sikkasztó felett ítélkeznék, akire kétségtelenül rábizonyult a sikkasztás bűne s a biró kimondaná: — Sikkasztott, nagy bűnt követett el, tehát — fölmentem . . . Mit akartak a pékek? Néhány nappal ezelőtt furcsa kis hir je­lent meg a napilapokban. Arról volt szó, hogy a pékek szövetsége ajánlatot tett a fő­városnak, hogy a kenyérgyárat alakitsa át részvénytársasággá s a részvények felét en­gedje át a pékmestereknek. Ennek ellenében a pékek beszüntetik a kenyérgyár ellen foly­tatott „harcot“ s együttesen — már mint a főváros és a pékek — keresztülviszik a „szük­séges emeléseket“. Ennél perfidebb és me­részebb kísérletet régen nem tett senki Buda­pesten. Az első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy a pékek kísérleteznek: hátha sikerül a fővárost beugratni ebbe a lehetetlen tervbe s akkor megszabadulnak a kenyérgyártól, amely mostani uj kibővítésével talán komoly konkurrense lesz a pékeknek. Most kiderült, hogy a pékek hiába kísér­letezlek s bár a sugalmazott kommüniké el nem feledte kijelenteni, hogy a főváros ve­zető köreiben tetszéssel fogadták a tervet, mégis a leghatározottabb visszautasításban kellett részesülniük. S már csak azt szeret­nénk most tudni, vájjon, ki volt az a „vezető kör“, aki tetszéssel és rokonszenvvel fogadta a pékek perfid ajánlatát? Vájjon ki lehetett az, aki erre a merényletre nem gorombás- kodott a pékekkel? Ki lehetett az aki ennyire meg hagyta sérteni a főváros publikumát? Színház az áruházban. A pesti publikum­nak egy uj és kellemes szórakozásban van része, ha az Andrássy-uton levő Párisi Nagy Áruházat meglátogatja. Az áruház ugyanis szerződtetett egy I „Berlini Fantoches“ (báb) színházat, teljes fényes műsorával és naponta délelőtt és délután az első , emeleti Lotzteremben az áruház látogatói részére előadásokat tartat. A müvészbábok zenekiséret mellett teljes színdarabokat játszanak, mozdulataik és produkcióik bámulatba ejtenek mindenkit, aki látja. Hetenként uj műsor. ÍER2 ARUfHü FIAI Budapest, IX., Soroksári>út 76. sz. Magyar és olasz szalámigyár. Aki igazán jtí és Ízletes SZALÁMIT akar venni, az kér­jen HERZ szalámit! Ezen legjobb hírnévnek örvendő ma­gyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrendű búsból készül. Csak az a valódi HERZ léié szalámi, melynek rudja ólompecséttel mint a felvágott állapot­van ellátva, melyen a ban való bevásárlásnál gyár védjegye látható, a ^llü . ügyeljünk. — Kapható mire úgy a rudakban, majdnem minden jobb ____csemege-, fűszer- és hentesüzletben.:....................._________

Next

/
Oldalképek
Tartalom