Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-13 / 2. szám
Nyolcadik évfolyam _______НИЗ, január 13.______________________ ___________________2. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek НЕ I OS LAPJAMagjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ................ ................. lü korona Fé l évre ... ... ........................ ... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap - tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóitivatali telefon 169 — 38 Ä főváros pénzügyei. A költségvetést a főváros pénzügyi bizottsága meglehetősen beható és részletes tárgyalás után elfogadta és kétségtelen, hogy a közgyűlés is ratifikálni fogja a bizottság határozatát. A bizottságban erős kritikát gyakoroltak a főváros pénzügyi politikája felett és a polgármesternek kemény munkája volt a bíráló megjegyzések nagy sorozatával szemben. Már évek óta hangoztatjuk, hogy a főváros pénzügyi gazdálkodását nem tartjuk tervszerűnek és céltudatosnak és hogy ez a pénzügyi politika menthetetlenül a deficit felé visz. Az egyik oka a főváros financial' romlásának a személyi kiadások folytonos és rohamos emelkedése, a másik pedig a beruházási akció elhibázott volta, amely mellett a jövedelmező beruházások hoza- déka nem fedezheti az összes kamat- és törlesztési szükségletét. A két tényező évről-évre oly nagy mértékben növeli a kiadásokat, hogy ezekre fedezetet a főváros eddigi bevételeiből, még e bevételek nagy természetes fejlődése mellett sem lehet találni. A deficit Da- mokles-kardja tehát állandóan ott lóg a fővárosi pénzügyek fölött, sőt, amint ezt a költségvetés publikálása alkalmával kifejtettük, a deficit, burkoltan bár, de a maga szomorú realitásában már itt is van. Ezt a véleményünket arra alapítottuk, hogy a rendes kezelés lényeges hiánnyal zárul és csak a rendkívüli prelimináré megfelelő ellensúlyozása által küszöböltetik ki a hiány. Továbbá a bevételek emelkedését is túlságos nagynak véltük a költségvetésben. A deficit megjelenéséről vallott e nézetünkkel ime jó társaságban találjuk magunkat. A pénzügyi bizottságban a fővárosi financiák legalaposabb ismerői is a deficitet konstatálják. Sőt mi több, ez igazság, hogy ugyanolyan szintézis utján jutottak el, mint mi. A kritikusok a deficit tényezői gyanánt a beruházási akció fejetlenségét, a személyi és főleg az iskolaügyi kiadások folytonos nagymérvű szaporodását jelölik meg és ugyanoly szkepszissel viseltetnek a bevételek preliminált nagy megnövekedé- désével szemben, mint jó magunk. A fővárosi élet illetékes faktorai sorában tehát ma már köztudatként szerepelnek a pénzügyi politikának ezek a hibái. És egy német közmondás szerint az önfelismerés a legjobb ut a -javulásra. Most, hogy a bajt és a baj okait a város urai ismerik, reményünk lehet arra, hogy a financiák rendbeszedésére a legkomolyabban törekedni fognak. Már a pénzügyi bizottság tárgyalásain is ez a törekvés dicséretes módon megnyilvánult. Nemcsak a diagnózist állították fel, hanem a terápia megtalálására is elindultak. Vázsonyi Vilmos már konkrét formában megjelölte azokat az uj jövedelmi forrásokat, amelyek igénybevételével a székesfőváros bevételeit lényegesen növelheti. Elvileg tehát eldöntöttnek tekinthető az a legfontosabb tétel, hogy a főváros financiái az eddigi bevételek keretében tovább nem vihetők, hogy tehát egészen uj bevételi forrásokról kell gondoskodni. A főváros pénzügyi politikájának gyökeres reformja tehát e kettős utón kell, hogy haladjon. Először is rendszerességet kell hozni a beruházásokba akként, hogy ezután a jövedelmező beruházások sorrendben előbb vitessenek keresztül és hogy a legnagyobb takarékossággal járjunk el a beruházásoknál. Másodszor pedig uj bevételi forrásokat kell megujitni a főváros számára, melyek között legfontosabb a nagyjövedelmn közlekedési és világítási üzemek további és teljes kommunalizálása. Szakítani kell egyúttal a személyi kiadások folytonos szaporításával, ami az adminisztráció alapos egyszerűsítésével és a felesleges bürokratikus irka-firka ésszerű kiküszöbölésével könnyen elérhető. Nem kételkedünk benne, hogy a fővárosnak kétségtelenül lejtőre jutott pénzügyeit a vezető férfiak erélyes és céltudatos fellépésükkel még idejekorán rendbe tudják hozni. Még nincs késő: a deficit fenyegető rémét még most el lehet liessegetni. Az a tény, hogy a fővárosnál tudatára ébredtek a pénzügyi züllés veszedelmének, már önmagában is biztató kilátást nyújt arra, hogy komolyan hozzá fognak látni a pénzügyek rendbeszedéséhez. A helyzet még egyáltalán nem reménytelen; még most meg lehet fordulni. És bizton elvárjuk, hogy ez a fordulat be is fog következni. Garancia rá az a nagy érdeklődés, a melylyel a főváros sorsának intézői legújabban a pénzügyi kérdéseket felkarolják. Hatósági kövező-mühelyet! A költségvetés részletes tárgyalása során igen sok — és természetesen jogos — kifogás hangzott el a főváros kövezési rendszere ellen. Ami megvan, az rettenetesen rossz s amit elhatároztak, hogy megfogják csinálni, azt esztendőkig halogatják, mig végre rászánják magukat, hogy tegyenek valamit. De hiába is hajtanak végre egv-egy nagyobbszahásu munkát, már egy esztendő múlva rossz a kövezet s el kell jönniök újra a kövező vállalkozóknak, akik így a javítások cime alatt háromszoros és négyszeres árakért hajtják végre a munkálatokat. Budapest a kövező és útburkolati vállalkozók Eldorádója. A város szerencsétlen külterjes fejlődése úgy hozza magával, hogy tömérdek utcát kell burkolni s ha a vállalkozók tisztességesen végeznék el a munkálatokat, már igy is megkellene gazdagodniok. De mi elég a vállalkozóknak ? A tulajdon- képeni nagy haszon nem magán a kövezési munkán van, hanem a javításokon s hogy a kövező-vállalkozók minél nagyobb hasznot harácsolhassanak, ezért kell nekünk rossz kövezeten s felbontott utcák kőbuckáin járnunk. Nem először — és sajnos, nem is utoljára — Írunk ezekről a szégyenletes állapotokról s már egy Ízben fölvetettük azt az eszmét, hogy a főváros rendezzen be saját kövező műhelyet. Akkor részletesen kifejtettük és leközöltük, hogy a főváros esztendőnként mennyit költ a kövezetek jókarbantartására s megállapítottuk azt is, hogy az a
