Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-24 / 8. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. február 24. 8. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ....................... ... 10 korona ff él évre _ ___ ................................ 5 Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és .előfizetési pénzek ц laptulajdonos B. Virágh czimére küldendő : V.. Vi^egrafii-utcza 40. Szerkesztőség és kiadéhivatali telefon 169 ŐS Tervezgetés és realitás. A polgármester intervjukban nyilatkozik a jövő iminkaprogrammjáról és terveiről. A hirlapközlemények szerint Bárczy István folytatni akarja az iskola- és bérházépítkezést, nagyarányú közegészségügyi munkálkodást akar inau- gurálni, a közélelmezés javítását tovább akarja munkálni. Az intervjuk rendes hibája e közlésekben is meg volt. A kérdezett csak arra felelt, amire megkérdezték, a kérdezők pedig a legfontosabb kérdéseket elfelejtették. Nevezetesen nem nyilatkozott a polgármester arra az alapvető és legfőbb fontosságú kérdésre, hogy a beruházási Programm folytatására megvan-e a szükséges pénz és ha nincs meg — amint hogy köztudomásúlag nincsen : honnan és miképen fogja a pénzt előteremteni ? Hogy nincsen pénze a fővárosnak, az bizonyos. A múlt évben felvett 50 milliós folyószámlakölcsön összege elfogyott. Legfeljebb nehány millió van még készletben, mely a folyamatban lévő építkezésekre is alig lesz elégséges. Junius közepén vissza kell fizetni ezt a pénzt s a legjobb eset, hogy az amerikai és francia hitelezők egypercentes jutalék ellenében meghosszabbítják a kölcsönt egy esztendővel. Lj pénz után kell hát nézni, ami szinte lehetetlen a mai pénzviszonyok között. Kötvénykölcsön oly drága volna, hogy a beruházások pénzügyi mérlegét szörnyen rontaná. Amikor a magyar állam nem tud a régi 4%-os járadéktypus mellett kölcsönt kötni és ha egyáltalán képes járadék- kölcsönhöz jutni, ismét 472%-os címleteket lesz kénytelen kibocsájtanii: a főváros nem is gondolhat kötvénykölcsönre. Négy százalékos kötvényekért ha akadna valahol pénztadó alig 80%-ot kapna csak a főváros, ami kötvényeink után 5%-os kamatfizetést jelentene, holott az egész beruházási programúi 4 4'2%-os kölcsönpénz alapulvételével van felállítva és a fővárosi építkezések lukra- tivitása az 5%-ot alig éri el. Drágább typusra átmenni pedig veszedelmes volna, mert ez a fővárosnak bosszú időre nagyobb kamatterherhet jelentene, kilévén zárva, hogy a konvertálásról hosszabb időre való lemondás nélkül, a 472%-os kötvény ma elhelyezést találjon. Minthogy ezek szerint kötvénykölcsönre gondolni sem szabad, megint csak függő kölcsönről lehet szó, amely csak igen terhes feltételek mellett volna megszerezhető. A magyar kincstár decemberben csak bV4%-os áldozat mellett tudott pénzt kapni, sőt az osztrák kormány is csak ily drága árban tudott rövid lejáratú kölcsönt szerezni. Egyébként sem lehet a függő és hamarosan esedékes kölcsönöket folyton halmozni. A múlt évi ötven milliót is meg kell majd fizetni és most csináljon ismét egy esztendőre további 50 milliós adósságot a székesfőváros? Honnan, miből fizetné meg egy év múlva a 100 milliót? Megint csak újabb kölcsönből. De ki tudja ma, hogy egy év múlva nem lesznek e még rosszabbak a pénzviszonyok? Oly radikális javulás pedig, mely mellett normális kölcsön- müvelet lehetséges volna, belátható időn belül alig remélhető. Hol hát a,hibmt^-] hozás'? Erre a legégetőbb és leglényegesebb kérdésre, amely rébuszként; nieredezik elé bünk: Bárczy István nem adott válaázt. Meg vagyunk róla győződve, b;ögy maga sem tudna választ adni, ha ' kpUiplyan, telelni akarna. Minek hát további tervekről beszélni, programmokat csinálni, alkotásokat beígérni, amikor azoknak megvalósítását a pénztelenség lehetetlenné teszi. Komoly, megfontolt számítással, financiális megalapozással továbbfolytatni a beruházási munkákat nem lehet. De viszont félbeszakítani sem szabad, ezt Bárczy maga is érzi. Nem marad tehát más hátra, mint valami- képen átevickélni a pénztelenség hosz- szura nyúlt idejét. Mint a bécsiek mondják: fortwursteln. íme eljutott a székes- főváros arra a pontra, amelyen komoly pénzügyi megfontolás mellett tulajdonképen be kell val 1 ánühk>. a financiális fiaskót. '“’’A; l’ Kedélyes bohém gondtalansággal intézték eddig is a főváros pénzügyeit. Most már nincs megállás ezen a lejtőn. Csak rohannak előre tovább. Majd csak meglesznek valahogyan, mert sehogyan még nem volt sohasem. Ez az egyetlen sovány igazság marad meg vigaszul a tervezgetés és realitás rettenetes dilemmájában ! Kocsistempó. Az autotaxi és a bérkocsisok. Amit a kocsisoktól az autotaxi ügyében látunk, igazi kocsistempó. Ugyanaz, amit esztendőkön keresztül a közönséggel müveitek. Szemérmetlenek, tulkövetelók voltak; bármennyit kaptak is, sohasem voltak megelégedve és szidták azt, aki pénzt nyújtott feléjük, most is jóval többet kaptak annál, amennyit megérdemeltek : 3000 koronáért váltanak meg tőlük egy rendszámot, holott ők ingyen kapták azokat. Már ez hallatlan és semmivel sem indokolható gavalléroskodás, de mikor ismerte el valaha is a kocsis, hogy valóban megfizették? Mikor nem szitkozódott, mikor nem lázongott? Most is többet követel. Minden egyes kocsi megváltását a fővárostól, a kormánytól pedig azt, hogy az engedélyeket vonják be, a már megkötött szerződéseket semmi- ' sitsék meg s adják nekik az autotaxi-koncessiót. NeJC-k, a kocsisoknak! ’ 7Ez.cn a kocsistempón már nem is tudunk felháborodni, csak nevetni. Végső erőfeszítésük ez azoknak, akik oly régóta zsarolták “büntetlenül a közönséget. Most a közönség lerázta a nyakáról s ők elkeseredetten, neki- dühödten kiabálják: mi továbbra is zsarolni akarunk! Hanem bérkocsin, hát autotaxin I Mert a járómű változhatik, de a zsarolásnak maradnia kell. Nevetni kell rajtuk, akik egy régi és rossz világot kívánnak vissza, akik az óra mutatóját akarják megállítani, hogy ne múljék az idő; nevetni kell rajtuk, mint a bacilluson, amely tiltakozik a fertőtlenítés ellen. S ez a nevetés annál jogosultabb, mert semmi eredménye sem lehet ennek a hazug mozgalomnak, tehát nem kell félnünk attól, hogy esetleg megijed valaki tőlük. A kereskedelmi és a belügy- minisztériuban igen jól tudják, hogy kicsodák a kocsisok és hogy honnét és miért fuj a szél: egészen bizonyos tehát, hogy hiába ugrálnak.
