Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-10 / 6. szám
Második évíolyain. 19i5. február 10. 6. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: В V1RAGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 40 A Tavaszi Vásár és a Főváros. Alig hét esztendővel ezelőtt, a fővárosi papirkereskedük iniciativájára szerény keretekben létesült egy alkalmi vásár, amely kapunyitásának első pillanatától kezdve hatalmas kereskedelmi tényezőnek magvát foglalta magában. A lipcsei Messének ez az akkor kis méretű magyar szinonimája, amely a szervezők ambíciójáról Ítélve, talán a nagy német ipari városénál is több energiát gyűjtött egybe a kis vásár fókuszába a kiindulópontja volt a Tavaszi Vásárnak, mely a fővárosi kereskedők intenzív munkája mellett csakhamar tekintélyes, pótolhatatlan kereskedelmi és ipari szükségszerűséggé vált. Az intézmény, amely virágzó emlékoszlopa a magyar kereskedelem két kiválóságának és lelkes előhareosának: Heinrich Ferenc udvari tanácsosnak és tóvárosi Fischer Emilnek, csak most jutott voltaképen az egészséges továbbfejlődés körébe, amikor a budapesti kereskedelmi és iparkamara — tehát a leghiva- tottabb kereskedelmi egyesülés — vette kezébe a beláthatatlan perspektívája vásár vezérletét és adminisztrációját. A Tavaszi Vásár vezérelvei valósággal belekapcsolódnak annak a viszonylatnak az ápolásába, az elválaszthatatlanul közös érdeknek a támogatásába, amely az intézmény és a főváros között fennáll. A Tavaszi Vásár egybegyűjti — évenként legalább is kétszer — a hazai és külföldi kereskedelem kínálóit és keresőit. Mindenre kiterjedő figyelme kiragadja a maradisággal vádolt honi ipar termékeinek mintáit az ismeretlenségből s odaállítja a külföldi termékek mintái mellé, hogy mindazok a cikkek, amelyekkel a magyar kereskedelem s a közvetítő eladás foglalkozik, képviselve legyen a vásár Ízléses tárlatában. rl ehát a külföldi iparosokon és gyárosokon kívül egy egész ország kereskedelmének személyi képviselői indulnak meg rajokban a főváros felé, hogy a vásár tartama alatt minden mesterkéltség- tol ment idegenforgalmat teremtsenek az erre mindenképen rászorult Budapestnek. Gyakran halljuk a panaszokat a főváros részéről, hogy Budapestünk szépségei, modern berendezkedésű ami keletiesen nyugateurópai életünk nem részesül sem a vidék, sem a külföld részéről abban a méltánylásban, amelyet pedig megérdemelne. Mondják, hogy az a forgalom, amely Paris és a vidéke vagy Berlin és Németország kisebb centrumai között fennáll, mifelénk ismeretlen s e panaszkodások közepette az emberi találékonyság minden eszközével próbálnak idegen forgalmat létesíteni. A mesterséges forgalom olyan, mint a vihar, amely néhány pillanatra átszántja a földet, hogy azután minden, ami van és él, visszatérjen eredeti állapotába. Olyan a mesterséges idegenforgalom is, amely csoportos kirándulások alakjában egy rövid időre néhány márkát és frankot sodor az élhetetlen magyar zsebek felé, hogy azután beléjük kapjon a régi lethargia, A Tavaszi Vásár a maga mivoltában pedig a legközvetlenebb és legtermészetesebb alkalom az idegenforgalom megalapozására, sőt ami ennél is több: a Tavaszi vásár szükségszerűsége magával hozza az idegenforgalom szükségszerűségét is. így látván a helyzetet, úgy érezzük, hogy a Fővárosnak a Tavaszi Vásárral szemben kötelességei vannak. Csakhogy akkor, amidőn a Tavaszi Vásár az ő elenyésző csekély kormány támogatásával Budapestre csábítja a külföldi minták kiállítóit és ide- csőditi a magyar kereskedő világnak is kínáló és kereső képviselőit, túlzott szerénység lenne a Tavaszi Vásár részéről, ha a főváros vezető uralna hálás pillantásaival megelégednék. Viszont a mindig gavallér főváros bizonyos színben érezheti magát akkor, amikor nehány jóakarátu fejbiccentéssel véli elintézhetni mindazt, amivel a Tavaszi Vásárnak voltaképen tartozik. A főváros, amely külföldiek banket- tezésére, sportünnepségekre s. egyéb, a Tavaszi Vásárénál kevésbé jelentékeny célra igen sokat áldoz, bizonyára fel fogja ismerni az idegenforgalom-szerzésnek azt a végtelen fontosságát, amellyel a Tavaszi Vásár szolgál s módot fog találni arra, hogy nemcsak a lelkesedés füzével támogassa ezt az intézményt, hanem a továbbfejlődés lehetőségét a tőle megszokott gavallériával fogja elősegíteni. Bárczy István polgármester agilitása könnyen érthetővé teheti a fővárosi bizottsági tagokkal, kiknek nagyobb része egyszersmind a kereskedelmi és ipari világot képviseli a főváros közgyűlésein, hogy a Tavaszi Vásár érdeke azonos a Fővároséval, kell tehát, hogy támogatását ne csak frázisokban, hanem csengő érték gyanánt nyújtsa át a Tavaszi Vásár modern és nagy jövőt szerző'vezetőségének. Két érdek ritkán találkozott úgy össze, mint ezúttal a Tavaszi Vásáré és a Fővárosé. Tarifa és benzin. Végre megjött tehát az autotaxi-szabály- rendelet jóváhagyása s ha igaz, junius elsején már megjelennek Budapest utcáin az első autók. A miniszter alapjában véve a fölemelt tarifát hagyta jóvá, de azzal a záradékkal, hogy ha a főváros úgy találná, hogy az aulotaxi- üzem sokkal olcsóbb a tarifánál, akkor rögtön megcsinálhatja a tarifa leszállítását. És ez az a pont, amelyhez már egyik előző számunkban hozzászóltunk, említést téve a petroleum- kartell szemérmetlen merényletéről.Megírtuk, hogy a petroleum kartell rövid idő alatt 21 fillérről 75 fillérre emelte fel a benzin kilójának árát. Ez a hallatlan és semmivel sem indokolható áremelés okvetlenül hatással lesz az autotaxi tarifájára. íme: a miniszteri jóváhagyás egyenesen figyelmezteti a fővárost a tarifa leszállítására, de igen alapos az aggodalmunk, hogy a petroleum-kartell merényletén meg fog törni minden becsületes igyekezet. A fővárosnak teljes energiával és szigorúsággal kell fordulnia a petroleum-kartell ellen, mert nem lehet tűrni, hogy kartellek uzsorázzák ki a közönséget még ennél afontos közlekedési reformnál is. Minthogy a fővárosnak bele kell vennie az engedélyokiratba azt, hogy az autotaxi- vállalalok nem köthetnek kartellt egymással, éppen úgy teljes hatalmával kell fordulnia a petroleum-kartell ellen, amely bármikor megakadályozhatja a fővárost becsületes szándékainak keresztülvitelében. Amilyen lehetetlen, erkölcstelen és tisztességtelen volna megengedni az autotaxi-vállalatok kar tel lj ét, épen olyan felháborító volna szó nélkül tűrni a petroleum-kartell erőszakoskodásait. Kiváncsiak vagyunk, vájjon micsoda akciót fog kezdeményezni a főváros ebben a kérdésben? Itt arról van szó, hogy egy uj intézményt rögtön tönkretehetnek, megfojthatnak, ha a főváros nem áll a közönség segítségére. Ameddig arról volt szó, hogy az automobil gazdag emberek szórakozó k.dvtelése, addig más fontosabb dolog is volt, minta petroleum- kartell ellen fellépni. De most már az történik, hogy a főváros legfontosabb közlekedési
