Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-03 / 5. szám
Második évfolyam. 1915. február 5. 5. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: B. VIRÁGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGŐ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 40 Újpest - Nagy Budapestről. Igen figyelemreméltó az az indítvány, amelyet egy újpesti törvényhatósági bizottsági tag nyújtott be Újpest város tanácsához. Az van benne, hogy Újpest városa köveztesse ki az összes utcákat, készíttesse el valamennyi csatornát, mert nemsokára eljön az az idő, amikor Újpestet közigazgatásilag is bekebelezik Budapestbe s akkor késő lesz minden. Előttük áll — mondja az indítványozó — Óbuda példája, amely alig fejlődött azóta, hogy egyesítették a fővárossal. Akad bank, amely financirozza a kövezések és csatornázások költségeit s a terheket majd aztán viselje — Budapest. Újpesten tehát már gondolnak Nagy- budapestre s akárhogy is dőljön el ennek az indítványnak sorsa, bizonyos, hogy elöbb-utóbb megmozdulnak a szomszédos községek. Ha már bele kell olvadniok a fővárosba, legalább legyen hasznuk belőle. Az intő példák csakugyan ott vannak előttük s nem okos emberek, ha nem tanulnak azokból. Mert — tegyük fel — ha ma egyesítik Újpestet Budapesttel, akkor Újpest fejlődése egyre lassúbb tempóban fog haladni. A fővárosnak annyi tennivalója van a kövezések és a csatornázások dolgábon a belső területeken, hogy aligha fog gondolhatni Újpest speciális érdekeivel. Most módjában van megtennie Újpest városának, hogy kikövezteti az összes jelentősebb utcákat és ellátja azokat csatornával is s ha eljön az idő, amikor a főváros magába olvasztja, majd fizeti a főváros a befektetések törlesztéseit. De éppen ez az, amire a fővárosnak figyelemmel kell lennie. A fővárosnak egyáltalában nem közömbös, hogy Újpest hogyan és milyen feltételek mellett végezteti a közmunkáit, mert végeredményben minden teher a fővárost fogja sújtani. De ki az, aki a fővárosban törődnék Nagybudapesttel, ki az, aki felvetné azt a kérdést, hogy miképpen lehetne Budapestnek s a környékbeli községeknek érdekeit egymással összeegyeztetni ? A főváros közgyűlésében sohasem hallottunk beszédet, amely ebből a szempontból szólott volna valamelyik tárgyhoz. A közgyűlésen kicsinyes kerületi kérdések vannak, de a jövendő Budapest érdekeivel nem törődik senki. Lám, Újpesten már gondolnak Nagybudapestre, még pedig a maguk érdekeinek megfelelően, de a főváros közgyűlésében ki lenne az, aki felül tudna emelkedni a kerületi szempontokon ? A pályaudvarok kihelyezése. Dicséret illeti a városépítési ügyosztályt azért az alapos és komoly előterjesztéséért, amelyet a pályaudvarok kihelyezése ügyében készített. Tűrhetetlen immár, hogy a főváros szabályozási kérdésekben mozdulni sem tud, mert a kormány még mindig nem döntött arról, hogy hol legyenek az uj pályaudvarok. De nemcsak szabályozási és városrendezési szempontból fontos ennek a kérdésnek gyors megoldása, hanem fontos a főváros közlekedési politikájának érdekében is. Bizonyos, hogy e kérdés megoldásával teljesen uj irányt és uj szempontokat kap a közlekedési politika s a lakosságnak égető érdeke, hogy a mai helyzet megjavuljon. Sajnos, ez is olyan kérdés, amelybe igen kevés beleszólása van a fővárosnak. A város- építési ügyosztály szerint is csupán az a célja az előterjesztésnek, hogy napirendbe hozza ezt a kérdést; a főváros csupán véleményez s más kérdés, hogy a kormány hallgat-e erre a véleményre ? Nem hisszük, hogy a kormány olvan kicsinyes volna-, hogy ebben a kérdésben is csupán azt tartaná szem előtt, hogy kellemetlenkedhetik, hogy ellenére tehet valamit a fővárosnak. A kormánynak épen olyan érdeke a pályaudvari probléma megoldása, mint a fővárosnak, hiszen a mai pályaudvarok nem a főváros, hanem az ország szégyene. Aki csak kevéssé közelről ismeri a budapesti pályaudvarokat, az tudja, hogy nagyon sokáig nem maradhat meg a mai helyzet. A pályaudvarok már akkor, amikor felépültek KRÓNIK A. Csöndes közgyűlés. Amit szükséges elmondani és amiről hallgatni illik. A szerdai közgyűlés amolyan muszáj- közgvülés volt; a legcsöndesebbek közül való. Az első pillantásra meglátszott a napirendre fölvett tárgyakon, hogy erőszakosan vették fel valamennyit s ha Szemenyei Kornél felszólalása el nem hangzik, akár tiz perc alatt is végezhettek volna. írva erről a csöndes közgyűlésről, mindenesetre meg kell állapitanunk, hogy a Balkán-szerződések megkötéséről való felszólalás igen helyes volt és mindenben megfelelt a főváros érdekeinek. Csupán csak az a baj, hogy ilyen helyes felszólalás már igen sokszor hangzott el a törvényhatósági bizottságban s a kormánynál sok fölterjesztés fékszik, amelyek körülbelül azt akarják elérni,-amit Szemenyei beszéde : hogy a kormány a Balkári-államókkal kötendő' kereskedelmi szerződéseknél vegye figyelembe a polgárság érdekeit. A főváros esztendők hosszú sora óta kéri a .kormányt erre s egyenesen meg is jelölte azokat a kívánságokat, amelyeknek teljesítése valósággal életkérdés a polgárságra nézve, de mit törődik a kormány a fővárossal és a polgársággal ? És különösen mit törődik most, amikor azt sem tudja, j miképen adja vissza a fővárosnak a bizalmatlansági szavazatot? Mindezek ellenére éppenséggel nem kár, ha ilven beszéd és ilyen indítvány hangzik el a közgyűlési teremben; ha a kormány nem is hallgatja meg és nem is teljesíti, a polgárság mégis azt a meggyőződést szerzi, hogy a főváros törődik vele s csupán a kormányon múlik, hogy nem érkezik meg a segítség, igenis, sürgetni kell ezeket a kívánságokat, mert a sürgetések kellemetlenek a kormánynak, hiszen a nem teljesítéssel csak azt dokumentálja, hogy méltó volt a bizalmatlansági szavazatokra. Ilyen sovány napirendi! közgyűléseken mindig fel van véve egy-két tárgy, amely I valamelyik nyugdíjazott felebbezését foglalja magában magasabb, kivételesen megállapítandó nyugdíjért. Ezen a közgyűlésed is volt ilyen: tanítónők azt kívánták, hogy a millenniumi esztendőt számítsák be nekik kétszeresén. A tanács elvből ellenez mindén- I fajta kivételt, de olykor akad a közgyűlésen valaki, aki pártfogásába veszi a kérvényezőt és megszavaztatja neki a kivételes nyugdijat. így történt ezen a közgyűlésen is. A tanítónőknek volt pártfogójuk, tehát a közgyűlés megszavazta azt, amit a tanács elutasítani javasolt. Semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy érdemes tanerők és tisztviselők magasabb nyugdijat kapjanak, de igazságtalanság, hogy csupán azok részesüljenek kedvezésben, akiknek pártfogóik vannak a közgyűlésben. Ha véletlenül akkor tárgyalják az ilyen kérdést, amikor a közgyűlésen sokan vannak, bizo-^ nyára a tanács elutasító előterjesztése megy keresztül, de mert alig néhány ember van jelen, megteszik a felszólalónak azt a szívességet, hogy segítik az ilyen magánügyekben. Igazság ez? Jogos és méltányos ez? Mégis csak az volna a legjobb, ha az ilyen ügyekhez nem szólalnának hozzá. Hagyják a tanácsra az ilyenek elintézését. A bizottsági tagok amúgy is sokai ni szokták a nyugdijak összegét, de bebizonyítható, hogy rajtuk áll,; hogy ne legyen olyan sok. Nyilvánvaló igazságtalanság az ilyen felszólalás, hagyják tehát a közgyűlési termen kívül a magánügyeket
