Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-03 / 5. szám
NAGY BUDAPES I 2 szükeknek bizonyullak, képzelhető tehát, hogy milyen szfíkek ma, amikor a fejlődés és a forgalom megnégyszereződött azóta! Csuda, hogy napról-napra nincs zavar és nincs szerencsétlenség a pályaudvarokon, de ugv látszik, hogy a kormányok mindezideig vakon bíztak a csudákban, azért nem csináltak semmit. De eltekintve most attól, hogv lesz-e eredménye a városépítési ügyosztály előterjesztésének, okos és helyes dolog volt napirendre kényszeríteni ezt a kérdést. A polgárság csak győződjék meg arról, hogy hol feneklenek meg a legsürgősebb ügyek elintézései. A polgárság hadd tudja meg, ha eddig még nem tudta, hogy ki áll útjában a főváros fejlődésének. Égetőbb, sürgősebb, fontosabb reform már régen nem volt napirenden, mint a pályaudvarok problémája s a főváros városépítési ügyosztályának előterjesztés eleg- alább ki fogja a kormányból kényszeríteni a feleletet. Legalább tisztán fogunk látni: akarja-e a kormány a reformot, vagy sem? Mert ha nem akarja mindjárt, akkor — nem is akarja . . . Tanulságok, Egy esztendeje múlt el immár, hogy a központi közigazgatás szervezetéről szóló uj szabályrendelet és ezzel a központi ügyvitel uj rendje életbe lépett. Az uj rendszernek kétségen kívül legfontosabb intézkedése az volt, hogy a rég mérnöki hivatalt megszüntette, annak ügykörét és személyzetét egyes tanácsi ügyosztályokba osztotta be. A főváros műszaki tisztikarának régi és teljes mértékben jogosult törekvése vált ezzel valóra; meg kellett szüntetni azt az abnormis állapotot, hogy fontos és legtöbbször a messze jövőre kiható műszaki terveket jogászok képviseltek a tanácsban, a bizottságban és a közgyűlésen, a nélkül, hogy azoknak helyes megoldásáért a felelősséget vállalták, helyesebben vállalhatták volna. Vannak sokan, akik ma is azt vitatják, hogy a visszás állapoton a mérnöki hivatal régi szervezetének föntartásával is lehetett volna segíteni és tényleg, nyomós érvek is szólnak ennek az álláspontnak a helyessége mellett. Kétségtelen ugyanis, hogy a mérnöki hivatal föntartása nem zárta volna ki, hogy a tanácsnak műszaki képzettségű tagjai legyenek; a műszaki ügyosztályok személyzetét szintén a műszaki karból lehetett volna beosztani és ebben az esetben az ügyosztály szabadult volna sok aprólékos munkától, amelyet a szakhivatal azelőtt a saját hatáskörében bonyolított le. Azt sem lehet elvitatni, hogy más a műszaki tervezés és kivitel, mint a szorosabb értelemben vett adminisztráció; e kettő egymástól jóformán teljesen független, de minden esetre az ügymenet hátráltatása nélkül szétválasztható, megosztható. Eölhoz- hatnánk azt is, hogy a közigazgatás más ágazataiban is vannak szakhivatalok, amelyek az illető ügyosztály mellett a fönnálló szabályokat és az esetről esetre hozott határozatokat végrehajtják, szóval a „kivitelt“ foganatosítják. (Gazdasági hivatal, anyagszertár, vásárigazgatóság, dunaparti fölügyelőség stb.) Mindezek az okok azonban nem döntik meg azt a helyes elvet, hogy az ügymenet gyorsítása az ügyek közvetlen és szakszerű elintézését teszi szükségessé, különösen az olyan fejlődésben levő városban, mint a mi fővárosunk, ezt az elvet pedig csakis a mérnöki hivatal beolvasztásával lehetett megvalósítani. Ha van az uj rendszernek a műszaki adminisztráció terén hiánya, az csupán abban rejlik, hogy a szoros értelemben vett három műszaki ügyosztály mai nagy ügykörében és személyzetének nagy számánál fogva egységes működést kifejteni alig képes és azoknak egyöntetű vezetése is fölötte nehéz föladat. Természetes, hogy ebben az irányban sem lebet még a lefolyt rövid idő tapasztalataiból következtetést vonnunk, de azt már most is megállapíthatjuk, hogy hovaelőbb szükségessé válik egyes műszaki ügyosztályok ügyköréből a nem szorosan műszaki ügyeket más, kevésbé megterhelt ügyosztályok hatáskörébe utalni, mert hiszen a műszaki osztályok számának a szaporításáról, ugv vélem, egyelőre legalább, alig lehet szó. Ilyenek volnának különösen a gazdasági vonatkozású ügyek (ingó és ingatlan vagyon nyilvántartása), ilyenek a tűzoltóság ügyei, a burkolási és csatornázási járulékok ügyei, a járdafoglalási ügyek stb. Ettől eltekintve azonban elmondhatjuk, hogy az uj rendszer teljes mértékben megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak és beigazolta megteremtőinek bölcs előrelátását. —/íí/. A petroleum-kartell merénylete. A költségvetési vita alkalmával Gál Károly volt az, aki erős beszédben hívta fel a tővárost a kartellek ellen való harcra. Egy csomó olyan kartellt sorolt fel, amelyek ártalmára vannak a főváros polgárságának, de nem említette a petroleum-kartellt, amely most a legszemérmetlenebb merényletet követte el a főváros ellen. Valószínű, hogy öt esztendei keserves küzdelem után végre meglesznek az auto- taxik. Mint hírlik, a miniszter sem az első, sem a második fölemelt taksát nem hagyta jóvá, hanem a kettő között állapított meg egy harmadikat. Ha muszáj, meg kell nyugodnunk ebben az elhatározásában, sőt szi- vesen is kell vennünk, csak jöjjenek végre már az autotaxik! Eélő azonban, hogy ez a taksa-megállapítás nem fog sokáig érvényben maradni. A petroleum-kartell rövid időn belül 21 fillér 75 fillérre emelte fel a benzin árál s ennek a horribilis árfelemelésnek okvetlenül hatása lesz az autotaxi tarifájára nézve. S hogv ezt a szemérmetlen közönségzsarolást jobban illustrálhassuk, el kell mondanunk, hogy a kartell megkötése előtt a benzint roppant olcsó árakon adták a petro- leum-íinomító-gyárak. A benzin mellékterménye a petróleumnak s amikor a gyárak konkurráltak egymással, sokszor még áron alul is adták a benzint. Amióta azonban megvan a kartell, az ár rohamosan megy felfelé. Ennek á gálád merényletnek az volt az első következménye, hogy a gazdasági j gépeknél kezdik kiküszöbölni a benzint, mert lehetetlen vele dolgozni a drágasága miatt. Az automobil azonban rá van szorulva. Azok a magánosok, akik eddig autót tartottak, elbirták a petroleum-kartell zsarolásait, de vájjon elfogja-e bírni a közönség, amely az autotaxira szorul? Nem fogja-e ez rettenetesen megdrágítani az autotaxi amúgyis nagy költségeit ? Es épen ezért a hatóságnak kötelessége beleavatkozni a petroleum-kartell dolgaiba. Ez közügy, itta polgárságról van szó, tehát minden becsületes embernek össze kell fognia, hogy lehetetlenné tegyék a kartellt. Az érdekeltek bizonyára kezdeményezni fognak valamilyen akciót a petroleum-kartell ellen: ezt az akciót támogatnia kell fővárosnak és kormánynak egyaránt. Megint a felső vezeték. A közlekedési bizottság legutóbbi ülésén elutasította a közúti villamos társaságot azzal a kérésével, hogy a Lónyay-utcába is bevezesse a felső vezetéket. Egyelőre tehát ismét hajótörést szenvedett a közútinak az a törekvése, hogy a város belsejébe behozza a felső vezetéket. Ami késik azonban, az nem múlik: a közúti következetesen dolgozik a felső vezeték behozatalán s el lehetünk készülve arra, hogy amit nem kapott meg ma, azt majd megkapja holnap. Emlékezzünk csak vissza a szenvedélyes vitákra, amelyek a felső vezeték ellen szólották! S a viták után a közúti elérte azt, hogy a közlekedés javításának ürügye alatt a budai oldalról egészen a Kálvin-térig felső vezetéket készíttetett s ugyanerre kapott engedélyt a Margithidról a Nyugati pályaudvarig. S javult a közlekedés e miatt? Nem épen úgy állanak a kocsik a Kálvin-téren, mint azelőtt? Sőt: most még rosszabb, mert valamennyi kocsit egy helyütt kapcsolják töl s igv kénytelenek sorba állani. Ahogy ezt elérte a közúti, úgy akarta elérni a Lónyay-utcai felső vezetéket. A Kálvin- tértői a Boráros-térig, tehát az egész Lónyay- utcán keresztül alsó vezeték van, ezt a területet már most beakarta kapcsolni a felső vezetékes hálózatba. Ezek után szinte természetes lett volna, hogy az Üllői-ut is következik: a Ludoviceumtól a Kálvin-térig behozni a felső vezetéket. Ugyancsak a közlekedés javításának ürügye alatt már a Baross-térig benn van a felső vezeték: hovatovább tehát ott leszünk, hogv alig lesz néhány útvonal, ahol alsóvezetékes a pálya. S mi ennek a következménye? Ha a Nyugati pályaudvarnál ér végei a felső vezeték s a Kálvin-térnél újra kezdődik, csakugyan a forgalom-javítása érdekében kell elcsúfítani a körutakat a felső vezetékkel, hiszen sok időbe kerül a kapcsolás. Nem sokkal nagyobb a távolság a Keleti pályaudvartól a Nyugati pályaudvarig vagy a Kálvin-térig, tehát be kell hozni a felső vezetéket! Ez lesz annak a következménye, hogy a főváros nagyon engedékeny a közúti villamos társasággal szemben. A közúti lassankint be akarja hozni a felső vezetéket valamennyi vonalán s a főváros nem tiltakozik ez ellen. Mert nem téveszt meg bennünket az az esemény, hogy a közlekedési bizottság most nem engedte oda a Lónyay-utcát. Ez nem jelent semmit, hiszen beleengedték a felső vezetéket egészen a Baross-térig, a Kálvin-térig s a Nyugati pályaudvarig! Hol volt akkor a közlekedési bizottság? A közúti törekvéseinek nem lehet más eredménye, minthogy az egész városban lassankint behozzák a felsővezetéket. Ez ellen
