Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-10 / 49. szám
FÜGGEI LEN BUDAPEST. célravezető orvoslási eszközt. Ez a munkanélküliség ellen való intézményes állami biztosíték. Ahogyan a betegsegélyezési törvénynyel biztosítják azt, hogy a munkás hosszantartó munkaképtelenség esetén se legyen a jótékonyság könyörületének játszi labdája, épp úgy törvényben kellene szabályozni azt is, hogy a munkás keresetének egy jelentéktelen hányadával gondoskodjon magáról arra az esetre, ha önhibáján kívül jut abba a helyzetbe, hogy nincs keresete. Ehhez nem is kellene túlságos leleményesség, hogy a kérdés közmegelégedésre megoldassák. Csak egy kis szociális érzék és emberi megértés, amely éles határokat húz a jótékonyság s a sorscsapások közé és szigorúan elkülöníti a gyámolitás esetét a mostoha ipari vagy egvéb viszonyok szülte munkanélküliség esetétől. Ebben az esetben a munkanélkülik, akik, mint most is, valóban önhibájukon kívül nyomorognak, nem volnának kénytelenek koldusok módjára végigjárni a hivatalos jótékonysághoz vezető kilincselgetések és kéregetések szomorú és arcpiritó kálváriáját. Megveszik-e a Terápiát? A Terápia-fürdő megvásárlásának kérdése a pénzügyi bizottságban igen nagy vitát keltett. A bizottságnak igen tekintélyes és súlyos szavú tagjai ellenezték a vételt, mert azt hatarozottan károsnak tartották a fővárosra. Adjanak ajándékot a Népfürdő Egyesületnek, aminthogy már ajándékoztak is neki egy telket, de ne tegyék magukat országvilág előtt nevetségessé azzal, hogy mint komoly üzletet tárgyalják ezt az érvágást! Hiszen, hogy mást ne említsünk: a Terápiafürdő egyáltalán nem alkalmas népfürdő céljaira. Egy egészen kicsi, elhibázott fürdő, amely épen ezért került válságba. Nem kell a közönségnek, ez a tény s ezért vásárolja meg 400000 koronáért a főváros. A pénzügyi bizottság ülésén Almádi) Géza tanácsnok azt mondotta, hogy ennél az ügynél voltak emberek, akik keresni akartak, de ő kijelentette, hogy itt nem szabad keresni. Bennünket meg yugtat Almády kijelentése, de e kijelentés után sem változik meg az a tény, hogy a fürdő rossz s még 100.000 koronát sem ér meg, nemhogy 400;000-et. Ha árverésre hagyják kerülni, a város roppant olcsón megveheti s odaajándékozhatja a Népfürdő Egyesületnek. Reális értéke csak a telekérték, amely igen kedvező becslés mellett sem több 20.000 koronánál; a fürdő épülete annak semmit sem ér, aki nem akarja fenntartani a fürdő-üzemet. S ki akarná? Már ki van próbálva, már kiderült, hogy nem felel meg a közönségnek, sem a középosztálynak, sem a munkásságnak. Ők a munkásokért hoznak ilyen áldozatot, — mondjuk, de olvassák el a munkások lapját, a Népszavá t, vájjon mit mond az I ehez a szociális cselekedethez? Azt Írja a Népszava, hogy a Terápia nem kell a munkásoknak és ilyen áron semmiesetre sem I kell. 400.000 koronát nem ér meg a fürdő s ha a főváros a munkásokra gondol, sokkal olcsóbban csinálhat maga népfürdőt. Ez tisztára ajándékozás, tisztára kidobálása a közönség, az adófizető polgárok pénzének, amelyet nem leplezhet el semmiféle szo- I ciális cél. A közgyűlésnek épen ezért nem szabad belemennie ilyen nyilvánvalóan rossz üzletbe. A pénzügyi bizottság 14 szóval 8 ellenében .járult hozzá a tanács javaslatához: tehát ember akadt, aki komolyan megvizsgálta a vétel körülményeit. Reméljük, hogy a közgyűlés tagjai között többen lesznek, akik érdeklődnek a Terápia iránt s nem szavaznak meg közel fél milliót — egy nagyon rossz üzletre? Vitatkozás a gázról. Amikor a múlt szerdai közgyűlésen a I gázgyár költségvetéséről szóló vitát hallgattuk, az volt az impressziónk, hogy nem a főváros közgyűlésén vagyunk. Megszoktuk már, hogy a közgyűlési viták, ha nem is nagyon magas színvonalúak, de legalább józanok, reálisak s mindig akad a szónokok között legalább egy, akinek egészséges gondolatai vannak. A múlt szerdán csalódtunk. I X I Olyan sivár, olyan kezdetleges, olyan hozzá nem értő beszédek hangzottak el a közgyűlési teremben, mintha Budapest most kapta volna meg az önkormányzati jogot s a polgárság első és egyszerű képviselőit hallottuk volna. Stern Sándor a gazárak leszállítását indítványozta. Maga az a körülmény, hogy valaki a mai gazdasági helyzetben árleszállításról mer beszélni, teljesen jellemző reá nézve. De itt nemcsak arról van szó, hogy valaki bemutatkozik a közgyűlés előtt, hanem arról is, hogy megpróbálja felemeltetni a pótadót. Világos, hogy a gázgyár jövedelmének csökkenését más utón kell behozni s ez az ut nem lehet más, mint a községi pótadó felemelése. Ezt igen okos, igen tekintélyes emberek több Ízben megmagyarázták Stern Sándornak. Nem értette meg. Viszont ezt igazságtalanság lelt volna rossz néven venni, hiszen nem mindenki gondolkozik egyformán. De mái’ azt lehetetlennek tartottuk, hogy akkor, amikor valaki a gáz árának leszállítását követeli, akkor a koksz árak olcsósága miatt is panaszt emel. Azt mondotta Stern, hogy a közönség örülne a kokszárak felemelésének, mert akkor mindig volna koksz. Ilyen kijelentest még nem hallottunk a közgyűlési teremben. Mulattunk volna, ha nem jut eszünkbe, hogy végre mégis itt intézik egy milliós város ügyeit s ahelyett, hogy komolyan tanácskoznának, kabaré-előadást rendeznek. A második szám Mittelmann Bernát óbudai bizottsági tag beszéde volt. Ha elődeink tudták volna, hogy Mittelmann hozzá fog szólni a gázgyár költségvetéséhez, bizonyára nem ragaszkodtak volna olyan nagyon Óbuda idekapcsolásához. Végre is, ha ez a beszéd Óbuda mezőváros közgvü- lésén hangzik el, ott megtapsolják a szónok csinos nemzeti kiejtéséért, dallamos hanghordozásáért, de Budapest székesfőváros közgyűlésén mégis elsősorban a beszéd tartalmát kell nézni 1 Azt mondta Mittelmann, hogy utasítsák a tanácsot, hogy a gázgvárak 60 millió köbméter gázt termeljenek 1 Micsoda nagy hatalomnak képzeli Mittelmann a tanácsot, hogy egyszerű utasítására 60 millió köbméter gázt termel a gyár ! Reméljük, hogy ezek után folytatólagosan indítványozni fogja: utasítsák a tanácsot, hogy szüntesse be a villamos elgázolásokat, tegye lehetetlenné a forgalmi zavarokat, tegye olcsóbbá az élelmiszereket és a lakásárakat s ha már mindezeket megtette, rendelje el, hogv idegenforgalom legyen Budapesten ! Azt énekelte még el Mittelmann, hogy kötelezzék a háziurakat a gáz használatára s hogy a vezetékeket ötven éves részletekben fizessék le. A vezeték tizenöt évig tart, az amortizációja ötvenig ; ebből az egy adatból is világosan látszik, milyen szorgalmasan készült beszédére ez a nagy szónok. Sajnos, e beszédek a közgyűlésen hangzottak el, egy olyan fontos tárgynál, mint a gázgyár költségvetése. Csuda-e, ha ezek után sokan lemondtak a felszólalásról ? Komoly és hozzáértő kritika csak a — társalgóban hangzott el. Viszont ha a lapok erről írnának tudósítást, a társalgói vitatkozás nívóját is alaposan leszállítanák a városnak e mostoha atyái. Ä Budapesti színház válsága. A főváros tanácsa a napokban furcsa írást kapott. A nyilvánosságnak tulajdonképen nem volna hozzá semmi köze, ha nem kacérkodna az a kérdés, amit a beadvány feszeget, már évek óta a bizottsági tagok türelmével. Milyen könnyű kitalálni, hogy miről is van szó tulajdonképen: A Budapesti színház vajúdó válsága szülte azt a furcsa írást, amely .f kötvények a legelőnyösebbek elet-, tűs-, baleset, szavatossági-, betöréseslopás elleni, ü vég-, jég- és állat-biztositásokn ál Felvilágos Húsokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, IV. kér., Károly-körut, 2. szám. Telefon : 153-98,2-11.2-12. Kartellen kívül és a társaság képviselőségei Részvénytöke 6.000,000 korona. as orssag minden részében. Összes biztonsági alapunk 21 milliók ffíWGAQ/Д SZÉN, KOKSZ ЙГ SALAMON JAKAB« T« Budapest, V., Erzsébet-íér '9 Telefonszámok: 73-96,73-97, 73-98, 73-99, 172-26. Я KOVALD fest,tisztit». Gyár es föüzlet Budapest, VII.. Szövetség-utcza 35-T Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék legtöbo városáoan. Teleion 5S—45 12S-13
