Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-02 / 48. szám
Nyolcadik évfolyam 1H13. december 2. 48. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő varos-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS IjAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _. ................. 10 korona Fé l évre ... ... ................................ 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—83 Bárczy nyilatkozatai. A költségvetés vitája. A költségvetés általános vitája után Bárczy polgármester hosszasabban nyilatkozott mindazokról a kérdésekről, amelyeket a szónokok felemlitettek. Ezek a nyilatkozatok — úgy a tartalmuk, mint a hangjuk szerint — azt kell, hogy jelentsék: a főváros ügyei rendben folynak. Ha érezhető is a nagy, az általános gazdasági válság, még ez is a főváros előnyére üt ki: megmutatja, hogy a város alapjai szilárdak, hiszen a költségvetés e rossz időben sem passziv. Nem emeljük az adófizető polgárok terheit: ez a büszke mondás jellemezte Bárczy kijelentéseit, ebből a szempontból kell mindent nézni s ez a szempont adja meg kijelentéseinek bátor, úgyszólván ellentmondást nem tűrő hangját. De vegyük részletezve azokat a kijelentéseket, melyeket Bárczy tett a pénzügyi bizottság tárgyalásain. Mindenekelőtt a költség- vetés egyensúlyára vonatkozókat. Itt sokan azt a véleményt fejtették ki, hogy a bevételek optimisztikusan vannak megállapítva s nem lehet tagadni, hogy ma ez az impresz- sziója a legtöbb embernek. De viszont meg kell engedni, hogy az optimizmusnak ma már jogai vannak, a gazdasági helyzet határozottan enyhül s ha a következő évben nem is várhatunk általános fellendülést, sőt még tűrhetően jó helyzetet sem, annyi bizonyos, hogy az előjelek nem mutatnak rosszra. Az az optimizmus, amely a költségvetésben megnyilatkozik, nem fantasztikus, de még csak nem is elbizakodott, hanem reménykedően józan. Ahogy megvan a jogossága a józan pesszimizmusnak, épen úgy meg van ennek is s hogy az adott esetben kinek van igaza, azt bizony csak a jövő dönti el és senki és semmi más. Feleki Béla az önálló városi adórendszert hozta szóba. Semmi kétség, a dolog nagyon a tetszetős, csupán a progresszivitás kifejezése hiányzott úgy Feleki szavaiból, mint a polgármester beszédéből. Ami véleményünk szerint is teoretikus jelentőségű a dolog: a progresszív adórendszer a fontos, legyen az állami vagy városi. Ezt beszéljék meg a bizottságokban, ezt sürgessék meg a közgyűlésen! Amikor a kölcsönök felvételéről beszélt, mintha némi sértődöttség érzett volna ki Bárczy szavaiból. Mintha szemére hányta volnn mindazoknak, akiket illet, hogy nincs helye a bizalmatlanságnak, mert egv kölcsön megkötése nem egyéb, mint a költsön vállalatba adása a tanács részéről. Értettük azt a hangot, amelyen Bárczy ezeket a kijelentéseket tette, de el nem mulaszthatjuk megjegyezni, hogy ebben az esetben a polgármesternek nincs egészen igaza. A bankok túlságosan kihasználják a helyzetet s a kölcsön vállalatba adásánál úgy járnak el a fővárossal szemben, mint azok a vállalkozók, akikkel jogtalan követelések miatt pert folytat a főváros. A város ad ki vállalatokat jó cégnek, de ad a Palatínusnak is, amel}7 aztán olyan százezreket követel, amelyek nem járnak neki. Sajnos, legutóbb volt módunkban meggyőződni arról, hogy a kölcsönt vállalatba vevő bankok nem sokkal jobbak a Palatínusnál! A polgármester nyilatkozatának legérdekesebb része kétségtelenül a közlekedési kérdésekre vonatkozó volt. Mentette a városi villamos vasút részvénytöbbségének megvásárlását s hogy ez nem volt rossz üzlet, annak bizonyítására azt hozta fel, hogy vevő ma is van az eredeti árért. Eshettek a részvények, amely körülményben egyébként része van a mai gazdasági helyzetnek, hiszen minden részvénynek esett az árfolyama, de eltekintve ettől: a város ma ugyanazért az árért eladhatja a részvényeket, amelyért vette. Megveszi a közúti! Tessék indítványozni az eladást! Ebben a rendkívül ügyes magyarázatban pedig nemcsak az foglaltatott, hogy a város nem csinált rossz üzletet a városi villamos vasút részvényeivel, hanem az is, hogy a közüli vasút elöl vásárolta meg a részvénymajoritást. Természetes, hogy ez után a felvilágosítás után senki sem szólhatott s a részvények eladásának gondolata is nevetségessé vált. A földalatti vasút kiépítését — odavetett szavaiból kiérezhető volt — még nagyon korainak tartja a polgármester. Legfeljebb a mai földalatti vonal kibővítéséről lehet szó; most képzelhető, hogy ha ez a legfeljebb, akkor milyen kevés reformra van kilátásunk. Viszont az is igaz, hogy nem ez a legégetőbb közlekedési kérdés. Itt van a vérosi villamos vasút nagy programmja, amelyet már sürgősen le kellene tárgyaltatni, itt van az autóbusz közlekedés sürgős megvalósitása: épen elég feladat egyelőre. Csak ezt a kettőt hajtsák végre azzal a gondossággal és előrelátással, amelylyel a közönség érdeke megkívánja! Rátért végül Bárczy a kereskedelmi kikötő megépítésére is. Azt mondotta, hogy el fog járni a kereskedelmi miniszternél s meg fogja kérni, hogy hallgassa meg a főváros kívánságait. A hang, melyen Bárczy e kijelentést tette, nem volt olyan, hogy minden kétséget kizárólag érezhettük volna, hogy teljes szivvel és lélekkel exponálni fogja magát e kérdésben, de szeretnők, ha csalódtunk volna e véleményünkben. A kereskedelmi kikötő a város kezelésében igen fontos Budapest életére s különösen fontos ma, amikor e nagy feladat megkezdése sok munkanélkülinek juttatna kenyeret. A mi értesü- sülésünk az, hogy a kereskedelmi kormány átengedné e munkát a fővárosnak, sőt ha a fővárosban csakugyan van kedv és akarat, anyagi támogatást is kaphatna a kormánytól. Épen ezért talán ez volna a legelső, amelyet Bárczynak végre kellene hajtani, tisztázni a kereskedelmi kikötő megépítésének a kérdését. Ha csak ez az egy sikerül, akkor felette és váratlanul termékeny volt a költségvetés vitája. Soífőrsztrájk. — Bérmozgalom a közönség ellen. — Egy autotaxi-vállalat százötven alkalmazottja, — valamennyien soffőrök — vasárnap reggel sztrájkba léptek s emiatt már vasárnap szünetelt is a fővárosban az autotaxi- forgalom. A sztrájknak — eleve meg lehet nyiltan mondani, — semmiféle szociális lét- jogosultsága nincs, sőt előzményei, amelyek erre a lépésre vezettek, egyenesen arra kényszerítenek minden józanul gondolkodó embert, hogy szigorúan elitéljék a soffőröknek ezt az indokolatlan, brutális motívumokon nyugvó mozgalmát. Mert mit is akarnak ezek a soffőrök? Ajánlott levélben, amelyet szombaton este kapott meg az egyesült autotaxi-vállalatok — üzemi — igazgatósága, tizenkét pontba foglalták a soffőrök követeléseiket. Mindenekelőtt bérfelemelést akarnak, de ezenkívül ragaszkodnak a bruitóbevélel nyolc százalékához. A többi pontokban az üzemigazgatóság ellenőrző és fegyelmi jogát ők maguk akarják megszabni. A tényleges helyzet ezzel szemben az, hogy ezek az iskolázatlan és különös képzettség nélküli emberek, akik könnyű szerrel kitanulták a soffórséget s a kocsivezetéshez jogot szereztek, ma fejenként minimálisan négyszáz koronát keresnek havonként. Állami tisztviselők, kulturhivatást végző hivatalnokok csak tizenöt-husz évi nehéz szolgálat után kapnak ugyanennyit. De a soffőröknek ez még kevés. Most nemcsak béremelést, de a brnttóbevétel nyolc százalékát is követelik. Hát ez egyszerűen abszurdum. A bruttóbevétel tudvalevőleg még nem a haszna a vállalatnak, mert ebből előbb az összes költségek fedeződnek s csak ami ezután marad, szolgál kamatjövedelméül a vállalatba fektetett tőkének és munkának. A soffőrök azonban az egész bevétel nyolc százalékához formálnak jogot, nyilván semmiféle más cimen, mint azon, hogy bankigazgatói jövedelemmel rendelkezve még kényelmesebben élhessenek penzióiknak. A soffőrsztrájk igazi oka azonban mégsem ez a jövedelemfokozási körülmény. A tényleges ok az, hogy a soffőrök a szigorú fegyelem ellen lázadoznak,amellyel az üzem- igazgatóság őket a közönség pontos és gondos kiszolgálására kényszeríti. Tulajdonképen csak bérmozgalommal készült az a tervük, hogy helyzetük javítására beadvánnyal fordultak az üzemigazgatósághoz s követeléseikre vonatkozólag december harmadikáig kértek választ. De mert az üzemvezetőség szombaton reggel egy soffőrt illetlen magaviseleté miatt elbocsátott, válaszul erre valamennyien megszüntették a munkát. Nyilvánvaló tehát, hogy mozgalmuk titkos célja nem a béremelés, hanem meglazitása a szigorú, szinte katonai fegyelemnek, amellyel az autotaxi-vállalat őket kötelességük teljesítésére szorítja. Ez a tendencia pedig egyenesen visszatetsző s a közönség minden rokonszenve a
