Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-27 / 4. szám
Második évfolyam. 1915. január 27. T. szám. NAGY BUDAPEST a „Függeilen Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: В VIRÁGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE 12 К Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 4 0 A tömegsztrájk. A tömeg sztrájk egyelőre nem ütött ki, de veszedelme állandóan kisért. Hiába vitatkozunk azon, hogy a munka- szüntetés, mint a munkásság végső fegyvere csak gazdasági célok érdekében jogosult, ellenben politikai harc eszközéül használni nem szabad. A munkásság erre joggal azt felelheti, hogy rá nézve az általános választójog kivivása elsőrendű gazdasági érdek. De különben is, ilyenkor nem szokás kutatni a harc eszközeinek jogosságát, mert a forradalmakat sohasem csinálták a jog és törvény parancsainak megfelelőleg, lévén a forradalom célja mindig épen a létező jogállapot megváltoztatása. Akármennyit magyarázzák is a szociálistáknak, hogy a sztrájk csak jobb munkafeltételek kivivása érdekében van helyén: a választójogért való küzdelemben utolsó fegyver gyanánt mindig csak az általános sztrájk kínálkozik neki és ezt az ulti- marátiót ki is használja szükség esetén. Egyébiránt érdekes tünet a most készülő általános sztrájknál, hogy a polgárság nagy részének nemcsak helyeslésével, hanem egyenesen szimpátiájával találkozik, ami azt tanúsítja, hogy a polgárság is reájött a maga és a munkásság érdekei között való benső kapcsolatra és ez érdekközösség tudatában helyesli a tömegsztrájkot, mely pedig pillanatnyilag épen neki, a polgárságnak okozza a legtöbb kényelmetlenséget és kárt. Hogy a hatalom az általános sztrájk ellen a megfelemlítés minden eszközét igénybe veszi, az a proletárság élethalálharcát a polgárság szemében még szimpatikusabbá teszi. A helyzet tehát igen szépen tisztul. Egyik oldalon a kormány az ö kevésszámú hívével, — a másik oldalon az ország polgársága és munkássága az általános választójdg kiküzdésére való törhetetlen készségével. A tömegsztrájk csak egy epizód ebben a régen folyó, de most kritikussá vált nagy harcban. Es ami éppen ennek a tömegsztrájknak jelentőségét, súlyát és hatályosságát növeli: az a polgárság helyeslése és támogatása. Budapest polgársága mein fél ettől a sztrájktól, szívesen eltűri majd a vele járó kellemetI lenségeket és a maga erejéhez mérten j kiki segíteni és támogatni fogja a harcoló munkástábort, amely anyagi érdekét, szabadságát és létét viszi a vásárra a demokratikus fejlődésért. A polgárság és a proletárság e szolidaritásából előbb utóbb meg fog születni az uj, a munkás és igazán demokrata Magyarország. Megszavazták a költségvetést. A főváros közgyűlése három ülésnapon végzett a költségvetéssel és az ügyosztály előirányzatát változatlanul elfogadta. Az a rövid exlex tehát, amelybe a főváros háztartása belekerült, huszonnégy napnyi tartam után — ha a kormányhatósági jóváhagyást formalitásnak tekintjük — megszűnt. Három hosszú ülést vett igénybe a városatyák finánc- bölcsességének feltálalása, ami a közgyűlést türelmetlenné tette és az egész büdzsétárgyalás jellemzője az, hogy várták a tárgyalás végét. A gáncsoskodó, kirtizáló szónokok hosszú lére eresztett ömlengéseit, mint valami elháríthatatlan elemi csapást, kibőjtölte a közgyűlés, végül pedig a költségvetés minden változtatás nélkül elfogadtatott. Íme tehát Budapest székesfővárosának financiás történetében korszak- alkotó büdzséje minden komolyabb és érdemben való javítás vagy módosítás nélkül el van látva a közgyűlés szentesítésével . Korszakot alkot ez az előirányzat. mert biztos meggyőződésünk szerint ezzel a háztartási esztendővel, Budapest belekerül a deficitbe. Es a deficites gazdálkodás elhárítására senkinek nem volt javaslata, senki komolyan és számítással nem néz a holnapba, nem akad városatya, aki odakiáltsa a tanácsnak, hogy itt a baj a nyakunkon, tessék megfordulni a fejetlen pénzügyi gazdálkodás lejtő utján. Üres szalma- cséplés, kerületi apró ügyecskék tesze- getése, lapos és szakértelem nélküli szószaporitás, melynek áradatát türelmetlenül szenvedi végig a városatyák nagy részei: ez volt ezúttal is — mint mindig — a költségvetés vitája. Különben is egészen meddő lett volna minden érvelés és kritika: a fővárosi uralom mai kultúrája mellett teljesen reménytelen lett volna még a legszakszerübb és meggyőzőbb bírálat. A polgármesternek sikerült máris a pénzügyi gazdálkodásról vallott véleményt bizalmi kérdésnek beállítani és ezzel eleve lehetetlenné teszi a többségnek, hogy e káros gazdálkodás ellen síkra szálljon. Pedig ez a vak, engedelmes, a vélemény szabadságát lenyűgöző bizalom végeredményben a városnak rengeteg milliókba fog kerülni. A helyzet most sokkal rosszabb, mint azelőtt volt. Régebben legalább a pénzügyi bizottság javított úgy, a hogy a költségvetésen és érvényesítette a takarékosság elvét egyes kiadási tételek törlésével vagy megszorításával. Most I azonban még ezt a módszert sem követték és egyszerűen áment mondottak az ügy- ; osztály előirányzatára. A költségvetés nyilvánvaló irrealitása, számos bevétel optimisztikus beállítása, sok megszaporodott kiadás esztelen halmozása, a városi polgárság rossz gazdasági helyzete és ehez képest csökkenő teherviselési képessége : mindez nem talált méltatásra és megfontolásra. Hallatlan dolog, hogy négyszáz városatya közt alig akad, aki a saját fejével gondolkozzék pénzügyi dolgokban, hanem arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy ott van a polgármester és a pénzügyi tanácsosok, azok hadd csinálják a dolgot, hiszen azért kapnak fizetést, az a mesterségük! Pedig a főváros 'pénzügyeinek állapota nem a jóakarattól függ és nem igazodik a bizalom vagy bizalmatlanság szerint. Hogy a személyi kiadások szertelen növelésében szünet álljon be és hogy a bevételeket okszerűen szaporítani kell uj források megnyitásával, hogy a beruházási tevékenységbe ésszerűséget és számitó latolgatást kell hozni: ez nem bizalom kérdése, hanem ez a józan megfontolás követelménye. Bárczy István addig fog ; a bizalom napfényében sütkérezni, amíg a háztartás egyensúlya felfordul és milliós deficit szakad a nyakunkba. Hisszük, tudjuk és hirdetjük, hogy a deficit már itt is van. Mire várunk még, hogy ellene a céltudatos harcot felvegyük. Talán módot és jogcímet akarunk nyújtani egy ellenséges kormánynak arra, hogy a pénzügyi gazdálkodás hibái miatt kormánybiztost küldjön a főváros nyakára?
