Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-04 / 31. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. augusztus 4. 31. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 4S-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPIA» Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... .. ............... 10 korona Eé l évre ... ... ... ............... ... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VLRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V.. Visegrádi-ulcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 A nyári szünet alatt lapunkhoz me&iekletet nem adunk, A „Nagy Bsidapestí£-et szeptember hó elejé tói kezdve ismét rendesen mellékeljük lapunkhoz. A pénztelenség. Bárczy István cikket irt a városházán dúló pénzhiányról. A város feje elmondja benne, amit mindenki már régen tudott és amiről e lap hasábjain állandóan kesergünk, hogy Budapestnek a pénze elfogyott, mert a legtöbb pénztemésztó beruházások: a gázgyár, a Sárosfürdő és az uj villamossági telep felemésztették azt, ami még megmaradt. Hogy miből folytatja most a székesfőváros a munkálatokat, hogy a programm végrehajtásában, mely ponton áll be késedelem, mit kell haladéktalanul megcsinálni és mit lehet jobb időkre elhalasztani, arról ezúttal Bárczy nem nyilatkozott. Ellenben leszűrve a tapasztalatokból a tanulságot, a polgármester azon kesereg, hogy bizony jobb lett volna az olcsópénz idején, amikor a főváros brutto 472%-ért kapott még pénzt a sterlingkölcsön és a francia 100 millió frank kölcsön napjaiban, az egész beruházási szükségletet fedezni. Most volna a fővárosnak néhány százmilliócs- kája, a pénzpiacnak is hasznára válnék ez a nagy pénz, és Budapestnek nem kellene a polgármester fejét törnie azon, hogy miből folytassuk a beruházásokat. Bizony nagyszerű volna, ha a fővárosnak ma vagy 150 millió készpénze heverne, amelyért 41/2% kamatot kellene csak fizetni. Üzletnek is kitűnő lenne, mert a főváros a pénzért 5% de sőt 51/г% betétkamatot is kaphatna, úgy hogy még keresne jócskán a pénzen. Csakhogy a késő bánat ezúttal sem segít. És ha a polgármester benne van a retrospektiv pénzügyi politikában úgy sokkal közelebbi időre mehetne vissza a megbánás terén. Ennek az évnek március és április hónapjaiban volt néhány bét, amikor a nemzetközi pénzpiac megkönnyebbült és a külföldön nagy közkölcsönök voltak elhelyezhetők; akkor volt ez, amikor a magyar kormány és Ausztria járadékkölcsöneiket helyezték el Berlinben. Bárczy akkoriban 472%-os fővárosi kötvényeket megfelelő árfolyam áldozattal akár Párisban is el tudott volna helyezni oly ösz- szegben, amely a főváros kétesztendei beruházó szükségletére elegendő lett volna. Mi az időtájt erélyesen sürgettük a kölcsön dolgát, ámde a városházán érthetetlen közöny mutatkozott. Hiszen „csak“ júniusban jár le a dollár és frank függökölcsön — mondogatták — addigra majd csak lesz valami. Hát lett is, még pedig akkora pénzhiány és drágaság, hogy a fővárost az inzolvenciától csak a fővárosi bankok által nyújtott, bízvást segélv- kölcsönnek nevezhető, 60 millió mentette meg, hétszázalék kamat ellenében. De még ez sem volna a legnagyobb baj. Sokkal súlyosabb, hogy a fővárosnak egészen elfogyott a pénze és most már apróbb kölcsönökből máról- holnapra lesz kénytelen tengetni ezt a szegény életet, nehogy a beruházási munkálatokat egészen beszüntetni legyen kénytelen. Az a nagy financiális igazság, hogy olcsó pénz idején tanácsos fedezni a kölcsönszük- ségletet hosszú időre, a városházán csak most utólag talál elismerésre. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy a főváros finánctudósai mire vártak annakidején. Azt hittek talán, hogy a pénz oly olcsó lesz, hogy a főváros a 4%-os kamatozásnál is alacsonyabb typusra mehet át? A befektetési papírok árfolyam- csökkenése már 1910-ben előrevetette volt a maga árnyékát és előrelátó fináncpolitikus megragadta volna az alkalmat arra, hogy magát hosszú időre olcsó pénzzel ellássa. Hogy Bárczy most nem álalja a hibát bevallani, mindenesetre dicséretére válik. Ámde a rekrimináció most már nem használ. Most arról kell gondolkozni, hogy miként segítsünk a pénztelenségen, ügy semmiesetre sem lehet — mint Bárczy véli — hogyr a kormány vegyen fel kölcsönt a városoknak avagy garanciát nyújtson városi kölcsönökért. A kormány éppen úgy meg van szorulva pénz dolgában, akárcsak a főváros és a kölcsönök hiányának nem a városok bonitásáuak talán csekélyebb volta az oka, hanem az általános pénzszűke. Kormány- garanciával sem kaphatnak városaink inkább pénzt, mint anélkül, mert egyáltalán nem áll az, hogy a magyar városok állítólagos rossz gazdálkodása ijeszti el a külföldi tőkét a kölcsönök nyújtásától. Budapest főváros bomlása és szolvenciája kétségen fölül áll, mégsem kap most kölcsönt. Ezen kormány- garancia sem segíthet. Quid nunc? Biztosan és gyorsan ható a minimumra a beruházó munkálatokat és várja be az idők fordulását. A pénzhiány alább fog hagyni. De azt verjék ki a fejükből a város bölcsei, hogy belátható időben ismét olcsón juthat a főváros kölcsönhöz. Pénz lesz, de csak drágán, sokkal drágábban mint volt két és három év előtt. A 4%-os kötvény- standard egyhamar nem fog visszatérni, erre Bárczy ne várjon. Mihelyst kínálkozik pénz, mégha drágábban is, két kézzel kell majd utána kapni. Ez a könnyelmű tanács foglalja magában az előrelátás legnagyobb mértékét. Mert az egész mai pénztelenségnek az az oka, hogy Bárczy várni akart akkor, amikor kaphatott volna pénzt. Várta az olcsóbb pénzt, amely soha sem jött el. A főváros üzemei. Mindig hívei voltunk a községesitési politikának, bár sokszor kellett tapasztalnunk, hogy az, ami a külföldi városokban kitünően bevált, nálunk visszájára sikerüli. Hiányzott nálunk az üzleti szellem, amely nélkül vállalatokat vezetni és fenntartani lehetetlen, de azonkívül maga a községesités is annyi tőkét emésztett fel, amennyinek kellő kamatoztatása a legnagyobb nehézségekkel találkozik. A községesités eszméje, ez a pompás idegen virág a mi földünkből kissé hervadtan hajtott ki, éppen ezért bizonyos szünetnek kell bekövetkeznie. Ápolni, fejleszteni kell a községi üzemeket s egyelőre nem szabad arra gondolni, hogy ezt az akciót folytassuk. Produkáljunk eredményeket, mert az eddigiek nemcsak hogy szomorúak, de alkalmasak arra is, hogv az egész akciót lehetetlenné tegyék. Megpróbáljuk a zárószámadások nyomán ismertetni a községi üzemek eredményeit: a számok minden kommentárhelvettbeszélnek. A fiwcirtelep. A fuvartelep hatodik üzletéve 31.008 korona tiszta nyereséget eredményezett, amely azonban csupán a papiroson van kimutatva, mert az 1912. esztendőre a szemétfuvarozási átalányt felemelték. Amint a mérleg kedvezőtlenül alakul, a tanács egyszerűen fölemeli a fuvarozás diját: ilyenformán a fuvartelep akár százezer korona tiszta nyereséget is kimutathatott volna. Az állcitkert. Az állatkert céljaira 1912. végéig a kölcsönpénzekből 3,583.000 koronát, a rendkívüli kiadások terhére pedig 415.000 koronát, összesen tehát körülbelül négy millió koronát engedélyeztek. A tiszta vagyon 1912. év végén csak 823.000 korona. Az 1,078.000 korona aktív vagyonból 664.000 korona az ingatlanokra és üzemi bevételekből teljesített beszerzések értékére, 414.000 korona pedig készpénzre, árura, raktárkészletre, követelésekre stb. esik. A 225.000 korona szenvedő vagvonból hitelezőkre, biztosításokra stb. 115.000 korona, az ujitási alapokra pedig 140.000 korona esik. , .
