Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-21 / 16. szám
9 szinti, hogy ennek az intézménynek tevékenysége a tanulók képességének fokozására is hatással lesz. Az intézményt mint olyant tehát nem is lehet kifogásolni. Miután azonban a ! szakfelügyelők is emberek, még pedig gyarló emberek: némi aggodalmaink vannak, vájjon a szakfelügyelők mindegyike megtalálja-e működésében azt a határt, ahol az ellenőrzést a tanerők vekszálása váltja föl. Nincs okunk a közoktatási ügyosztály vezetőjének, Dr. Déri Ferenc tanácsnoknak a jóhiszeműségét kétségbe vonni, sőt tudjuk, j hogy mindenben amit tesz, a legnemesebb felfogás vezeti, de g azért mint ember a szak- felügyelők kiválasztásánál a személyben még is tévedhetett. Es egy ily tévedés igen súlyos következményekkel járhat, mert a fegyelem megőrzése szempontjából a szakfelügyelő még akkor is felülmarad, ha a tanerőknek igaza minden kétséget kizár. Amikor erről elmélkedünk, nem is gondolunk a legrosszabb eshetőségre, tudniillik a tanerők személyes viszonyára a szakfelügyelővel szemben, hanem gondolunk bizonyos intézkedésekre az oktatás körül, amelyek, vagy túlbuzgóságból, vagy pedig abból a körülményből erednek, hogy az illető szakmának nem ismerik minden csinját-binját. Ez a beállítás első pillanatra talán merésznek látszik, mert fel kellene tételezni, hogy egy szakfelügyelő a reá bízott szakmák minden aprólékos részletét ismeri. Engedtessék azonban meg, hogy ez iránv- ban kételyeinknek adjunk kifejezést. A kereskedelmi-, polgári-, elemi- valamint a ta- nonc- és továbbképző iskolák szakfelügyelői mind megtanulták és gyakorolták a mesterségüket és kétségtelen, hogy tapasztalaiból tudják, hol vannak hiányok és miként lehet e hiányokat pótolni. Ezen a téren tehát történhetnek igazságtalanságok, bizonyos azonban az, hogy a szakfelügyelő soha oly reformokat nem fog javasolni, amelyek fizikailag keresztülvihetetlenek, vagy amelyek alkalmasak arra, hogy minden kétséget kizárólag bebizonyítsák, hogy a szakfelügyelő nem ismeri a munkakört, amelyet felügyelni van hivatva. Felszólalásunk — ezt előre bocsátjuk— j nem irányul személy ellen, amikor reá kívánunk mutatni,-hogy akaratlanul és, talán kényszerűségből a szakfelügyelet oly személyre is bízatott, aki soha abban a körben nem működött, tehát azt nem is ismerheti. Ez az állításunk a kisdedóvók szakfelügyeletére vonatkozik. A kinevezett szakfelügyelő egyébként igen derék, tiszteletreméltó úriember, ki igen jó elemi iskolaigazgató volt, ami azonban édes-kevés jogcím ahhoz, hogy a kisdedóvók belső működését is ismerje. Aki tudja, hogy a kisdedóvodának mi a hivatása, tudja azt is, hogy a kisdedóvónők a tanügy legnagyobb páriái, kik a gyermeken a legnehezebb munkát végzik; amikor a gyermek az óvodából az iskolába kerül, már csiszolt gyémánttal hasonlítható össze, mert nem csak hogy piciny agyveleje már a gondolatok központosítására van szoktatva, hanem ami ennél sokkal fontosabb ; megtanult fegyelmet tartani és tudja, hogy az iskola nem az utca vagy a szülői ház. ahol kénye-kedve szerint garázdálkodhatik. Az elemi iskolák első osztályának tanítói meg tudják mondani, mi a különbség az óvodából az iskolába került gyermek és olyan gyermek között, aki az utcáról vagy akár a szigorú szülei házból került a tanító keze alá. És mégis csudálatos, hogy épen a kisNAGY BUDAPES'f dedóvónők a tanügynek mostoha gyermekei. Reggeltől estig be vannak fogva és alig múlik el nap, hogy valami újabb rendelet az óvónőknek ne kézbesittetnék. Képzeljük csak el, milyen eredménye lehet egy rendeletnek, amely előírja, hogy télen az óvodahelyiséget minden öt percben szellőztetni kell, mikor a szabályzat viszont előírja, hogy a gyermekeket két csoportban kell foglalkoztatni. Már most, hogy történjék az elválasztott foglalkozás, mikor a gyermekeket minden öt percben az egyik tanteremben kell összpontosítani, hogy a másikat szellőztetni lehessen. De tekintsünk el ettől az abszurd rendelkezéstől: mikor foglalkoztassanak a gyermekek, ha folyton az egyik teremből a másikba terelik őket ? Egy másik példa Nagyon helyes intézkedés az, hogy a gyermekek mielőtt az óvodát elhagyják, megmossák kezeiket. A ren_ delet ki van adva, de jaj annak az óvónőnek, akit a szakfelügyelő azon ér, hogy délelőtt 11 óra előtt beszünleti a foglalkozást. Már most hogyan képzeli el a szakfelügyelő, hogv a gyermekek, kik 11 órakor hagyják el az óvodát 11 óráig foglalkoztassanak, de kezet mosva és felöltöztetve ugyanakkor távozzanak. Már pedig itt nem 2 vagy 3, hanem 80—90 gyermekről van szó, kikre az óvónőnek még abban az irányban is vigyáznia kell, hogy meg ne hüljenek. íme két példa, melyeket azonban folytathatnánk, ha meg nem akarnók még említeni, hogy legújabb idő óta az óvónőktől megvonták a nyolcnapos húsvéti és karácsonyi szünidőt és hogy az eddig élvezett szabad szombat délután a továbbképzés céljából a pedagógiai szemináriumban töltik el. E téren a szakfelügyelő tehát nem vált be. Nem kételkedünk, hogy a közoktatási ügyosztály vezetője módot fog találni e tarthatatlan állapot megváltoztatására úgy, hogy a tanítás is, meg az óvónők is ezeknek az állapotoknak kárát ne vallják. HÍREK A határozatok és szerződések gyűjteménye. Dr. Baránszky Gyula igen okos és célszerű indítványt tett a múlt közgyűlésen. Indítványa úgy szól, hogy a tanács az érvényben levő székesfővárosi törvényhatósági szabályrendeleteket, az azok végrehajtására vonatkozó tanácsi és polgármesteri határozatokkal egy rendszeres tárgymutatóval ellátott gyűjteménybe foglalja össze és nyomassa ki. Úgyszintén a fontosabb szerződések és okmányok gyűjteményét is készíttesse el s ezeket ne csak a törvényhatósági bizottsági és a fővárosi tisztviselők rendelkezésére bocsássa, hanem előállítási áron tegye nozzá.'érhetővé a nagy közönség számára is. Az indítványt tárgyalás és javaslattétel céljából kiadták a tanácsnak s reméljük, hogy nem fog azok közé az indítványok közé tartozni, amelyeket tárgyalnak s amelyekről sohasem tesznek javaslatot. Erre a gyűjteményre valóban nagy szükség van; hiányát régóta éreztük s a tanácsnak már régen kötelessége lett volna ezt a gyűjteményt minden felszólítás nélkül elkészíttetni. Megbüntetett orvosok. A tanács legutóbbi ülésén súlyosan megbírságolt kél orvost, akik ragadós betegségekről nem teltek jelentést az elöljáróságnak. Úgynevezett „jobb“ családnál fordult elő két ragályos betegség s a családok nem akarták kitenni ajtójukra a piros cédulát, tehát két házi orvos nem jelentette he a megbetegedéseket. Az elöljáróság roppant enyhén sújtotta a két orvost, az egyiket 20 koronára, a másikat pedig — miután ez már a második esete — 30 koronára büntette, de a tanács ezeket a bírságokat fölemelte 200, illetve 400 koronára nem fizetés esetén pedig megfelelő elzárásra A mai járványos időben, amikor kimutatható, hogy ilyen hanyagságok és lelkiismeretlenségek következtében mindjobban terjednek a ragadós betegségek, szükséges, hogy a tanács végre erős rendszabályokhoz nyúljon. Nem szabad kímélni senkit, hiszen itt mindnyájunk egészségéről van szó s ez csakugyan olyan fontos és jelentős, hogy nemcsak elvárjuk, de meg is követeljük a tanácstól a legszigorúbb rendszabályokat. Ne ismerjen kíméletet a lelkiismeretlenekkel szemben, majd akkor az orvosok is, a közönség is tudatára jutnak annak, hogv mit nem szabad tenniök. Fegyelmi a statisztikai hivatal ellen. Tudvalévő, hogy a főpolgármester a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén azt mondotta a statisztikai hivatalról, hogy nem dolgoznak, ellenben hamis adatokat terjesztenek a bizottság elé. A statisztikai hivatal fegyelmit kért maga ellen, keddig azonban a polgármester még nem rendelte el a fegyelmit megelőző vizsgálatot. A propeller-társaság merénylete. A csavargőzös társaság, amelynek lelkiismeretlen, a közönséget semmibe sem vevő cselekedetéről már egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk, egyik gőzösét csakugyan kölcsönadta Pozsony városának, sőt kötelezettséget vállalt arra nézve is, hogy szükség esetén még egy másikai is rendelkezésére bocsájt. Mind a két gőzöst a dunai helyi forgalomtól vonja el, aminek az lesz a természetszerű következése, hogy a járatokat ritkítani fogja, illetve egyes viszonylatokat megszüntet. És a fővárosi közönségnek ezt a hallatlan sérelmét, a propeller-társaságnak ezt a fölhábo- ritó merényletét eltűri úgy a főváros, mint a kereskedelmi kormány. Ezek után nem is következhetik más, minthogy egy szép napon meggondolja magát a propeller-társaság s az egész dunai helyi forgalmat beszünteti. Eddig is alig járatott hajót, ezentúl még kevesebbet fog. Eddig is alig volt relációja, ezentúl majd még megérjük, hogy csupán egy gőzös fog közlekedni a jobh és halpart között. Itt erélyes rendszabályokra van szükség s a közgyűlésnek a talpára kell állania végre, hogy megtanítsa ezt az önkénykedő vállalatot. SERÉNYI és LENGYEL lakatosáru és vasszerkezeti gyár Budapest, Vili., Kis stáció-utca II. sz. Telefon : József 2—44. HIRNÜINN FEREüCZ fémárugyár, érez- és rézöntődé Központi iroda: Budapest, VII., Csányi-u. 7-9 Gyártelep: V!., Vaczi-út 119. XXX-ik magyar királyi jótékony célú államsorsjáték. Ezen pénzsorsjáték remélhető tiszta jövedelme közhasznú és jótékony célokra fog fordittatni. Ezen sorsjátéknak összesen 14'85 nyereménye van, melyeknek összes értéke 475000 koronára rúg készpénzben. Főnyeremény 200.000 korona készpénzben. Továbbá : 1 főn veremén v 30.000 К készp. 20 nver. á 200 К ■I 000 к kész? 1 ' « 20.001 « и 40 « «150« 0.000 « « 1 « 10 000 « « 100 « « 100 s 10.000« « 1 о 5.000 a « ■J00 « « 50« 10.000« « 5 nver. á 1090 К 5.000 a e 2500 « «20« 50.000 « « 5 '« « 500 « 2 500 12000 « «10« 120.000 « « 10 « . « 250 « 2.500 « . 148So nyer. összesen 475.000 К készp. Húzás visszavonhatatlanul 1013. május lió 15-én. Egy sorsjegy ára 4 korona. Sorsjegyek az összeg előzetes beküldése mellett a magy. kir. lottójövedéki igazgatóságtól Euda- pcGen(Vámpalota)portomentesen küldetnek.ezenkívül kaphatók valatrennyi posta-, adó-, vám- és sóhivatalnál, az összes vasúti állomásokon s a legtöbb dohánytózsdében és váltó-üzletben Játéktervet ingyen és bérmentve küld A in agy. kir. Lottójövedéki igazgatóság.
