Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-21 / 16. szám
3 PÉNZÜGY К T} О ШТРТ TTOV мEZŐGAZDASÁG KERESKEDELEM A JCrЛ Д JLa I 11 A A^JLr U vJ JL к IPAP _______________________________ ___ NAGY BUDAPEST A hitelválság és a jegybank Budapest, április 21. III. A váltó és lombard tárcák emelkedése kifejezésre jutott a bankjegyforgalom megfelelő' növekedésében. A jegybank 1911. augusztus 31-étől 1912. január 23-ig álandóan adóköteles bankjegyet is kénytelen volt forgalomba hozni, s 1912. julius 31-étől a mai napig minden jegybank kimutatás adóköteles bankjegy forgalommal zárult. Érdemes fölemlítenünk, hogy 1911. augusztus 15-én lépett életbe az uj bankszabadalom törvénye, amely 200 millió koronával fölemeli az adómentes bankjegytartalékot, s az ugyanakkor beköszöntött gazdasági válság beigazolta, hogy ez korántsem jelent olyan sokat, mint amennyit vártak tóle. Az egész hitelkrizis alatt a bankjegyforgalom átlaga a két milliárdon fölül állott, holott 1907. évben ez a szám csak egymilliárdnyolcszáz- millió koronát tett ki, ami szintén élesen rávilágít a két gazdasági válság közötti ellentétre. Egyébként a bankjegyforgalom adatait ez a kis táblácska mutatja: 1912. dec. 31. 1911. dec. 31. 1907. dec. 31 ezer koronákban Bankjegyforg. 2,815.797 2,540.961 2,028.024 Adóköteles bankjegyforg. 708.222 305.259 187.145 Sok érdekes megfigyelésre méltó dolgot rejt magában ez a kis összeállítás. Első sorban az az óriási ellentét szembeötlő, ami az 1911. és 1912. évi adatok között fönnáll. A múlt év utolsó napján a 200 millió koronás magasabb kontingens mellett 700 millió koronára rúgott az a bankjegy mennyiség, mely után albank adót fizetett az 1911. évi 305 millió koronával szemben. Az 1907. év adatai egészen eltörpülnek a két utolsó esztendő számai mellett, de hiszen a bank hitelüzlete is kisebb volt az 1907. évi hitelválság alatt, mint a jelenlegi krízis idején. Különben úgy az adóköteles bankjegy valamint maga a bankjegyforgalom a bank fönnállása óta érte el legmagasabb állását, épen azért az 1912 december 31-iki státust rekord kimutatásnak nevezik. Amig a bank kölcsön üzletében az igények megnövekedése miatt állandó volt az emelkedés, addigazaranyállomány folytonosan csökkent. Az érckészlet fogyása a devizapiac nagy szükségletével állott összefüggésben, amit csak fokozott a kereskedelmi mérleg állandó passzivitása. A jegybank érckészletét a magas kamatlábbal védi. A hitelválság idején minden bankkimutatás az érckészlet csökkenéséről számolt be, amit ez a kis összeállítás is bizonyít: 1912. dec. 31. 1911. dec. 31. 1911. juli 31 ezer koronákban Erckészlet 1,507.575 1,635.701 1,700.494 Az érckészlet tehát 1911. év öt utolsó hónapjában 65 és 1912. esztendő december végéig 193 millió koronával növekedett. Nagv összeg s ez a jegybanktól elvándorolt arany külföldi fizetési eszközök beszerzésére ford it- tatott. Domány Gyula híre k. Az első kamatláb leszállítás. Gyógyító irt hozott a beteg pénzpiac testére az első kamatlábleszállítás. Az Angol Bank rátacsökkenése a pénzpiaci tavasz első fecskéje, amely után lassanként megjelenik a többi tecske is, azaz bekövetkezik a többi jegybank várva-várt kamatlab leszállítása is. A mai pénzpiaci helyzetet tekintve, rátacsökkentés egyelőre csak a Német Birodalmi Banknál várható Nálunk a kamatláb leszállítását a magas magánkamatláb akadályozza meg, mert a devizakurzusok már megengedik az érckészlet veszélyeztetése nélkül az alacsonyabb bankkamatlábat. Hogy mit jelentene a mi jegybankunk kamatláb csökkentése, azt a sivár gazdasági helyzet mutatja legjobban. Megfeneklett az egész gazdasági élet, mint egy óriási szekér, amelynek elindítására és elevenebb mozgására az elrejtett és elbujdosott pénz vissza- szivárgása jótékony hatással volna. A jegybanktól kell kiindulnia az első lépésnek, s amint a kezdeményezés az első kamatlábleszállitás megtörténik, a magántőke is bátrabb lesz, s siet elfoglalni azt a helyet, amelyet a gazdasági szervezet számára kijelölt. A Balkán szerződések. Legaktuálisabb gazdasági kérdésünk a Balkán államokkal kötendő kereskedelmi szerződésünk. A háború uj geográfiát teremtett a Balkánon, győzők és legyőzött uj gazdasági viszonyok közé jutottak. Szerbiával, Bulgáriával kell kereskedelmileg szerződnünk, s e szerződéstől függ, hogy nálunk továbbra is, agrár állam létünkre a hús és élelmiszer drágaság elviselhetetlen. Nálunk eddig minden kormány agrár politikát űzött. A túlzott agrár politika megtermetté gyümölcsét, mert husért kenyérért horribilis árakat fizetünk, s amellett elsőrendű állataink mégis külföldre exportáltatnak. Ezt a vi-szás helyzetei kell megszüntetni, s idehaza olcsóbbá tenni a fogyasztást, ami első sorban az uj balkáni kereskedelmi szerződések révén érhető el. Az állatbehozatal elölt nyitott sorompók álljanak, s a kivitel elé nagyobb gátat kell állítani, mert hovatovább elviselhetetlen helyzetet teremt az agrárius érdekeket késhegyig védő kormányzás. A szerbek és a többi balkán nép, különösen Románia szimpátiáját áruink iránt csak úgy biztosíthatjuk, ha mi is teljesítjük kívánságaikat, azaz megengedjük nekik, hogy a geográfiaiig hozzájuk két legközelebbi államba, a monarchiába exportálhassák élő állat és gabona fölöslegüket. Ezzel egyszersmind a hazai piacon is kedvezőbb viszonyok alakulnának. A takarékbetétek biztosítása. Megszívlelendő javaslatot terjesztett be egy osztrák képviselő a parlamenthez. A javaslat a sokszor hangoztatott takarékbetét biztosítását akarja megvalósítani. Mindazok a pénzintézetek, melyek takarékbetéti üzlettel foglalkoznak, kötelesek a náluk elhelyezett betét egy bizonyos százalékát pupilláris értékpapírban elhelyezni. Ezzel tulajdonképen egyszerre két célt lehet elérni. Elsősorban a bank nobilitása lesz erősebb, másodsorban javitólag hat a fix kamatozású papirosok árfolyam alakulására. A javaslat nem uj. A hosszú pénzkrizis alatt, amikor a bankbukások egymást érték, nálunk is fölvetődött számtalan eszme, amelyik a nobilitás megvédésére irányult, s ezek között szerepelt a betét biztosi- | tás is. Amint azonban a bankbukások ritkultak, | a betétesek érdekeit védő. javaslatok is gyérek bek lettek. A kérdés mellett azonban nem lehet simán elhaladni, mert újabb krízis is jöhet — sőt még ennek sincs vége — s akkor megismétlődhetnek a runok, amelyek nemcsak a bankokat telték tönkre, hanem sokat ártottak az egészséges magyar hiteléletnek is. A szakképzett vezetés hiánya. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége tartalmas jelentésben számol be a múlt év nehéz pénzügyi helyzetéről. A jelentés rámutat a gazdasági élet súlyos válságára, az okokra, melyek a krízist előidézték, s hosszasabban időzik a vidéki bankbukások okainak kutatásánál. Ahol a másfél éves válság alatt bankbukások fordultak elő, ott mindenütt az volt a hiba, hogy hozzá nem értő emberek állottak az intézetek élén, s sem a belső adminisztrációt, sem az üzletek kötésében követendő elővigyázatosságot nem tudták intézeteiknél olyan mértékben megvalósítani, hogy a komolyabb megpróbáltatások ellen vértezve lehettek volna. A gazdasági élet forgatagában lehetetlen, hogy hozzá nem értő emberek gondjaira legyenek bízva a bankok vezetése. Vidéki takarékpénztáraink vezetőségéből ki kell küszöbölni a laikus elemet, s az igazgatóságban szakképzett egyéneknek kell helyet foglalniok, akik nemcsak pénzbőség idején tudnak bankót igazgatni, hanem ha a pénzforrások el is apadnak, akkor is erős alapokon nyugszik a bank, s a legkisebb válság szellője nem dönti halomra az intézeteket. Közgazdasági közlemények. Az „Unió“ elet- és gyermekbiztositó intézet mint szövetkezet e hónap 19-én tartotta ötvenedik rendes közgyűlését. Az évi jelentésből kitűnik, hogy a díjbevétel 4,232.88345 koronára emelkedett. Különböző esedékességekért, melyek a mérlegben részletesen fel vannak sorolva, 2,490.503-06 korona, kötvénykölcsönökért pedig 670.775’09 korona fizettetett ki. Az uj biztosítások szerzeménye az 1912. üzletévben 18,555.350 korona, a biztosítási állomány pedig 81,791.927-45 koronára rúg. A díjtartalék 22,647.650-18 korona, a különtartalék pedig 365.748*40 koronára emelkedett. A közgyűlés az évi jelentést és a mérleget tudomásul vette és az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta. Az igazgatóság tagjai most: dr. Wiltmann Mór elnök, dr. Vázsonyi Vilmos alelnök, Kohn Arnold alelnök-vezérigazgató, Friedländer Izidor ügyvezető-igazgató, dr. Alexander Bernát, dr. Reich József, Tsuk Sándor és dr. Werner Gyula. A felügyelő-bizottságba az eddigi tagokon kívül mint uj megválasztatott dr. Siegescu József udvari tanácsosi országgyűlési képviselő. A Schlick —Nicholson közgyűlése. A Schlick- Nicholson gép-, vaggon-, és hajógyár részvénytársaság ma tartotta Műnk Péter alelnök elnöklete alatt, saját gyári helyiségében rendes évi közgyűlését, melyen 42 részvényes 25.046 darab részvénynyel vett részt. A közgyűlés az igazgatóság által előterjesztett jelentést és mérleget jóváhagyólag vette tudomásul és elhatározta, hogy részvényenként 10 korona, 5 százalék fizettessék ki, melynek fizetési helyéül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jelöltetett ki. A napirenden lévő választások alkalmával az eddigi igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok újból megválasztattak. A közgyűlés után megtartott alakuló igazgatósági ülésén gróf Szápáry László V. b. t. t. és Weisz Fülöp ismét elnökké választatlak. A Terézvárosi Takarékpénztár közgyűlése. A Budapest— i erézvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság április 16-án tartotta rendes közgyűlését gróf Lónyay Gábor elnöklésével. A közgyűlés az előterjesztett zárószámadásokat, melyek
