Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-14 / 15. szám
1913. április 14. 14. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete A Városi Villamos. A székesfőváros holnapi közgyűlésén Oláh Dezső bizottsági tag indítványa kerül tárgyalásra, melynek lényege az, hogy a székesfőváros a Budapesti Villamos Városi vasútnál részvénymajoritásánál fogva a maga megbízottait válassza be az igazgatóságba és felügyelőbizottságba. Minthogy pedig a Városinál két igazgatósági tagnak és pedig Hűvös Ivánnak és Fellner Henriknek a mandátuma jár le, az indítvány gyakorlati hatása az volna, hogy e két igazgatósági tag helye töltessék be a főváros képviselőivel. Az Oláh-féle indítvány ellen elvileg kifogást emelni nem lehet. A részvény- társasági rendszer lényege tényleg az, hogy a részvénybirtok arányában állíttassák össze az igazgatóság és hogy a részvénytöbbség birtokosa az igazgatóságban is többséget gyakorolja. Nem lehet tehát útját állani, hogy a Városi igazgatóságában ne a fővárosnak, mint a legnagyobb részvényesnek legyen a a legtöbb szavazata, még pedig a részvények felénél nagyobb számú részvénybirtoka folytán a szavazattöbbség is a fővárost illeti meg. Kérdés azonban, hogy a főváros e majoritásának megszerzése szükséges és célszerü-e? Mert ez tisztára azon fordul meg, vájjon a Városi mai működése megfelel- e azoknak a szempontoknak, melyek a fővárost a részvény majoritás megszerzésénél vezérelték? Ha a Városi villamos üzletpolitikája megfelel e követelményeknek, úgy semmi szükség sincs, a vezetőséget idegen elemekkel megbolygatni. Azt kell tehát vizsgálni, vájjon először a Városi közlekedési politikája megfelel-e a szociális követelményeknek és a közönség érdekeinek; másodszor, hogy a Városi pénzügyi politikája a székesfőváros, mint főrészvényes szempontjából kielégitő-e ? A közlekedési politikát illetőleg gáncs nem érheti a Városit. Ha az egész üzem kommunális volna, akkor sem lehetne közlekedési politikája szociálisabb. A reggeli olcsó munkásjegyek, a személyzet anyagi helyzetének javítása, főként pedig az a tény, hogy a Városi számos olyan vonalat létesített és tart fenn a külterületeken, amelyek nem a nyereség szempontjából, hanem a szegényebb néposztályok érdekében létesültek, minden kétségen felül megállapítják a Városi közlekedési politikájának szociális és közérdekű jellegét. E tekintetben a Városi messzire túlszárnyalja a Közútit, melynél az olcsó reggeli munkásjegyeket még mindezideig nem lehetett megvalósítani, mert a vezetőség számításai szerint ez a tarifareform még az önköltségeket sem biztosítaná. A Városi ennek ellenére, tehát az üzleti szempont félre- tolásával már két év előtt megcsinálta ezt a szociális tarifareformot. Közérde- kübb, szociálisabb a mostaninál a Városi közlekedési politikája akkor sem lehetne, ha csupa székesfővárosi tisztviselő ülne benn a Városi igazgatóságában. Marad tehát a másik főkérdés: vájjon a székesfőváros, mint főrészvényes, meg lehet-e elégédve a Városi pénzügyi és üzletpolitikájával és nevezetesen: lehetne-e a Városinál a mainál nagyobb osztalékot elérni? Erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy a mai viszonyok között jobb pénzügyi eredményt a Várositól nem lehet elvárni és megkívánni. Igazolják ezt a felfogást a következő tények és adatok: A tiszta nyereség a záró számadás ok adatai szerint az üzembevételekkel egyenes arányban, sőt valamivel nagyobb mértékben növekedett. Az üzemkiadásokra, valamint az egyéb költségekre a bruttó-nyereségnek mind kisebb koefici- ense esik s ezzel szemben a tiszta nyereség arányszáma mind kedvezőbb lesz. Ami annyit jelent, hogy az üzem mind eredményesebben működik, mert a termelési költségek mérve egyre olcsóbb lesz. Ha ennek ellenére nem lehet 18 koronánál nagyobb osztalékot fizetni, ennek oka az, hogy 1912-ben a 30.000 darab uj kibocsátású részvény is osztalékjogosult, úgy hogy 540.000 koronával több kell osztalékra, mint az 1911. évben. A tiszta nyereség növekedését tehát az uj részvények osztaléka veszi igénybe. Ez a csaknem 000.000 koronával nagyobb nyereség pedig úgyszólván csak a forgalom természetes emelkedéséből állott elő, mert hisz az uj alaptőkével végzendő beruházások még a múlt évben konzumálva nem lehettek. Az üzemi beruházosok haszna vagyis az uj alaptőke haszna az üzem bevételeinek lényeges megnövekedését helyezi kilátásba, De viszont tény, hogy a tiszta nyereségnek majdnem 000.000 koronával történt szaporodása a mult évben igen kielégítő eredmény. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez a tiszta nyereség úgy állott elő, hogy az érték- csökkenésre való leírás nem apadt és teljesen megfelel az üzemnek. A Városinál tehát úgy a közlekedési politika, mint pedig a pénzügyi gazdálkodás teljesen megfelelt a főváros igényeinek, иду hogy a székesfőváros szempontjai a mai igazgatás mellett teljesen érvényesültek. Miért megbolygatni a mai, bevált és kipróbált igazgatást. Csak azért, hogy a főváros ugyanazt érje el, ami már amúgy is megvan? Vájjon nem volna-e méltánytalanság a mai igazgatósággal szemben, mely kötelességét becsületesen, híven és a főváros érdekében is teljesítette, ha megbolygatnék sorait csak azért, hogy más idegen, az üzem vezetésében járatlan és avatatlan egyéneket ültessünk be az ő helyükbe? A cél: a főváros érdekében való szociális közlekedés és a jó üzleti politika ma is meg van valósítva. Ne veszélyeztessük ez eredményt: személyi okokból! Kövezési programme!! A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén érdekes előadást hallottunk Foch tanácsnoktól, az ut- és csatornaépítési ügyosztály vezetőjétől. Elmondotta, hogy ahhoz, hogy a főváros kövezése rendes legyen, tiz esztendőn keresztül évi ötmillió korona szükséges. De ezenfelül: Budapestnek legalább kétharmadrésze még nincs csatornázva, ez a kérdés pedig nem választható el a kövezés kérdésétől. A kilátások tehát meglehetősen szomorúak. Bizonyos, hogy a fővárosnak nincs évi ötmilliója kövezésre s nincs ezenfelül még néhány milliója arra, hogy a szükséges csatornázásokat elvégezze. Tiz esztendő tehát — bármilven hosszúnak látszik is nem elegendő idő arra, hogy a íőváros kövezését rendbe hozza. De épen ezért gondoskodni kellene a kövezési programmról, amely legalább rendszerbe foglalja az elvégzendő munkákat s lehetetlenné teszi a mai állapotokat és eljárásokat. Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGO IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VERBOI ÁRMIN, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára: EGESZ EVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRADI-UTCA 40
