Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-07 / 1. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. A jövő községi pártja. Irta: Dr. Waigand József főv. biz. tag. A törvényhatósági bizottság megalakulása a közelmúltban megtörtént. Rendszer- változást azonban az újjáalakulás — sajnos — ezúttal sem hozott, amint hogy a mai viszonyok közepette nem is hozhatott. Megy tehát a fővárosnál tovább minden az eddigi utján, pedig meggyőződésem, hogy nincsen a törvényhatósági bizottságnak egyetlen jó érzésű tagja, aki az eddig követett utat és rendszert — a főváros érdeke szempontjából — helyesnek és jónak tartaná, s annak gyökeres megváltozását ne óhajtaná. Az az önkormányzati tevékenység, amelyet a mi törvényhatósági bizottságunk kifejt, jóformán, csak'- karikatúrája az igazi önkor- mányzatmtfc''tan ;á‘.bizottságnak 400 tagja, az ügyeket azonban ' kizárólag 4—5 ember intézi ,37 háttérből, aki к'Uralmuk alatt tartják a közgyűlést és telj hatalommal rendelkeznek fölötte. Azt a hehány tagját a bizottságnak, aki önálló, véleményt, щег nyilvánítani, egyszerűen lehurrogják, terrorizálják vagy kinevetik, a többi pedig' szavaz parancs szerint vakon és gépiesen, sokszor bevallottan is lelkiismerete és jobb meggyőződése ellenére. A jelszó, amelylyel a kerületi törzsfőnökök híveiknek helylyel-közzel lázadozó lelkiismeretét elhallgattatják: az úgynevezett „kerületi érdek“. A legtöbb kérdésnek semmi köze sincsen ugyan e kerületi érdekhez, de ha egyszer a „kerületi vezér“ kiadta a jelszót, a hű közkatona nem kutatja az okot, hanem szavaz engedelmesen és ellentmondás nélkül a vezér kívánsága és utasitása szerint. A tudat, bizottsági tagsági minősége, egész közéleti pozitiója a kerületi vezér kezében van, hogy teljesen ennek önkényétől függ, vájjon bejuthat-e még egyszer a törvényhatósági bizottságba, illetve ennek valamelyik fontosabb bizottmányába, a rémes aggodalom, hogyha önálló akaratot mer nyilvánítani, elvesztheti a vezérnek nagy nehezen, sok fáradság árán kiküzdött kegyeit, hogy egyetlen renitentia vagy ellentmondás egyszerre semmivé teheti, a sok-sok kortesszolgálat, tömérdek terhes borestélyezés és jelentékeny pénzáldozatok árán megszerzett közéleti positiót: bátortalanokká teszi az embereket és hajlamosokká arra, hogy inkább lelkiismeretükkel alkudjanak meg, sem hogy a vezérnek mondjanak ellent. így teszik a közgyűlés legtöbb tagját magánszempontok és érdekek nehány hatalmas kortesvezér tehetetlen eszközévé, ekként tartja ma pórázon néhány ember — nem is mindig a legtehetségesebbek és legönzetlenebbek — az egész közgyűlést. Innen van, hogy a közgyűlés nem határozhat mást, mint amit az a néhány ember reá diktál, sőt a polgármester és a tanács sem vihetnek keresztül olyat, ami ennek a pár hatalomra vergődött embernek tetszését meg nem nyerte. A fővárosi kormányzat legtöbb bajának és rut kinövésének ez a felelőtlen törzsfőnök- rendszer az oka és kutforrása. Szinte csodálatos, hogy Európa közepén, egy milliós lakosságú civilizált városban ilyesmit évtizedeken át megtűrnek ! Igaz ugyan, hogy a despotizmus nem mindig és mindenütt legrosszabb kormányzati forma. De mindig súlyos szerencsétlenség és csapás, mikor a despotának lelkiismeretessége és hozzáértése hiányos. Azt hiszem nem tévedek, mikor a közgyűlésünk ilyetén struktúrájában látom annak a valósággal ijesztő bizalmatlanságnak az okát, melylyel a fővárosunknak szinte egész lakossága a közgyűlés és annak ténykedései iránt viseltetik. Ez a szerencsétlen kormányzati rendszer okozza, hogy talán nincsen intézményünk, amely annyira idegen volna a főváros polgárságának, annyira távol állana leikétől, szeretetétől és becsülésétől egyaránt, mint a főváros közgyűlése és törvényhatósága! A polgárság jól látja, hogy az összes fontosabb, különösen vagyoni érdekű tárgyak „kikészítve" kerülnek a közgyűlés elé, ott alapos megvitatásban nem részesülnek, sőt ha akad valaki, aki ott a polgárság lelkében szunnyadó aggályoknak nyíltan kifejezést mer adni, az illetőt lehurrogják és kinevetik, hogy egyszersmindenkorra elvegyék a kedvét a kritika gyakorlásától. Magunkra vessünk tehát, hogy polgárságunk bizalmatlan vagy apathikus a városi kormányzat iránt, ha még intelligens és megfontolt polgártársaink ajakáról is sűrűn kell hallanunk a gyanút, hogy a közgyűlés határozatait és ténykedéseit tulnyomólag egyes befolyásos bizottsági tagok magánérdeke irányítja, nem pedig a köz érdeke. Legfőbb ideje volna már, hogy ennek a tarthatatlan és szégyenletes állapotnak végét vessük. A segítés módja közelebb áll, semmint hisszük: egyszerűen meg kell szüntetni a közgyűlésnek kerületek szerinti tagolódását és egységes programm alapján álló, az összes kerületeket átfogó községi pártot kell alakítani. Meí't' mi vetette meg a kerületi törzsfőnökök hatalmának alapját, s miből táplálkozik az ma is? Mi okozza a „kerületi érdek“ fogalmának beteges tultengését? Mi az oka ' annak, hogy a közgyűlés elé kerülő kérdések • legtöbbje ‘nem a főváros egyetemes érdeke, hanem holmi apró-cseprő kerületi érdekek és kívánságok szempontjából tárgyaltatik és mérlegelhetik ? Mi az oka a kerületek egészségtelen, legtöbbször a köz rovására menő versengésének? És mi az oka a klikk- és törzsfőnök-rendszer egész kifejlődésének? Semmi egyéb, mint a közgyűlésnek kerületek szerint való tagolódása, minden egyes kerületnek külön-külön, a többivel szembenálló párttá való alakulása és az a kicsinyes felfogás, hogy a bizottsági tag elsősorban a kerületi érdeket kell hogy képviselje és csak másod- vagy tizedsorban a főváros egyetemes érdekét. A kerületeknek ez a hermetikus merev elkülönülése, csip-csup kerületi érdekeknek a köz egyetemes érdeke fölé helyezése okozza, hogy a kerületek gyakran jobb tudomásuk és meggyőződésük ellenére kritika és észrevétel nélkül megszavazzák a legkárosabb javaslatot vagy előterjesztést is, és nem érzik át ama felfogás inmoralitását, amely nemcsak megengedi, de egyenesen kötelességgé teszi, hogy a város egyetemének érdekét feláldozzák a kerületeknek ellenőriekképpen Ígért koncért! Külföldi nagy városokban is kerületek szerint választják a városi képviselőket. De ott azért benn a képviselőtestületben nem i kerületek szerint csoportosulnak a képviselők, hanem egyetemes és egységes községi pro- grammok alapján szervezkednek pártokká. Csak nálunk Budapesten találjuk meg a kerületi tagozódásnak ezt a beteges tultengését és okszerű folyományaképpen mindazt a sok visszaélést ó •, kinövést, ami az ily egészségtelen tagozódással a dolog természete szerint együtt jár. Nem vonom kétségbe: a városi kormányzat terén lehetnek időnként az egyes kerületeknek speciális érdekeik vagy kívánságaik, ez azonban az egységes pártokban való tömörülés akadályául nem szolgálhat, mert ha ily kerületi kérdések itt-ott felbukkannak, módjában áll az illető kerület bizottsági tagjainak ebben álláspontot foglalni, mint ahogyan például a képviselőházban is láttuk, hogy az erdélyrészi vagy a fővárosi képviselők egyes helyi érdekű kérdésben egységes álláspontot foglaltak el. Kétségtelen, hogy egy ilyen egységes városi párt alakulása egyszerre véget vetne mindazoknak a visszaéléseknek és viszás- ságoknak, amelyekkel ma a főváros közélete szaturálva van. Véget vetne a kerületi törzsfőnökök egészségtelen egyeduralmának és felszabadítaná a közgyűlést és tanácsot egyaránt káros és veszélyes despotizmusuk alól. Egységes elvek és szempontok szerint a vezérek és pártok felelőssége mellett irányittatnék a főváros igazgatása, nem pedig kapkodás- szerüen, rendszertelenül és felelőtlenül, mint É , ÁLTALÁNOS ПЩСАЩ biztQsit6 0 B i i и i § RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth i > sark®n Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kívül! SZÉN. KOKSZ nagyban és kicsinyben Telefonszámok: 73~96' -3-97' 73—98, 73-99. S3 SALAMON JAKAB és Tsa cégnél BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 19. Я Telefonszámok:73-96’73-97 73-98. 73—99 KOVALD fest,tisztíts Gyár es főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-4? Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében —Képviseletek a vidék legtöbb városában. Teleion 5S—128—13.
