Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-29 / 4. szám
1912. január 29. 4. szám. VII. évfolyam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap u A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS JL* ЗГ Jb.. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... .......................... 10 korona. Fé l évre........................................ ... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 A várositás igazolása. A tények és események minden érvelésnél és okoskodásnál erősebben igazolják, hogy a székesfőváros helyes utón jár, amikor a közhasznú üzemeket teljesen a maga uralma alá akarja hajtani. Hiába sopánkodnak a kommunalizálás ellenfelei, hogy a városi hatóságnak a hivatása nem üzletet vezetni, hanem jó közigazgatást csinálni. A jó világítás, a jó közlekedés, az olcsó élelem biztosítása egy modern nagyvárosban igenis hatósági feladat és közigazgatási ténykedés abban a pillanatban, amelyben nyilvánvalóvá lesz, hogy a magánvállalkozás ezeket a feladatokat közmegelégedésre ellátni vagy nem tudja, vagy nem akarja. Azok a szomorú tapasztalatok, amelyeket nálunk a magánvállalkozás kezén lévő közmüvekkel tettünk, ma már kétségtelenül igazolták, hogy a közszolgáltatásoknak helyes, kielégítő ellátása csakis a községtől magától várható. A gázvilágitás kommunalizálásával megkezdődött a városítási irányzat diadalmas előrehaladása többé fel nem tartóztatható és azok az elszomorító jelenségek, amelyeket a magánvállalkozás kezén lévő üzemek működése nap-nap után felvet, csak siettetik ezt a folyamatot. Most is, amikor a székesfőváros a maga közönsége érdekében harcot viv meg az egyik leghatalmasabb vállalattal, a Közúti vasúttársasággal, amelynek elődeink felületessége avagy talán szűk látóköre lehetetlenül bőkezű privilégiumot juttatott: egy másik közmű jellegével biróüzem: a „Magyar Villamossági Részvénytársaság“ okoz mérhetetlen bajokat a közönségnek. Minduntalan kialszik a villamvilágitás üzletekben, lakásokban, sőt színházakban is és a vállalat, amely ily hanyagul teljesiti kötelességét, egyszerűen üzemi bajokra hivatkozik mentség gyanánt. Egy pillantás ennek a vállalatnak a mérlegeibe, mutatja, hogy ez is, mint csaknem valamennyi hasonló társaság: rablógazdálkodást folytat a neki juttatott privilégiummal. Óriási drágán méri az áramot, tudván, hogy pri- vilégizált helyzetében a közönség reá van utalva. Rengeteg bevételeiből fizet nagy osztalékot, zsíros tantiémeket, félretesz milliókat a tartalékokba, gyűjti a vagyont, de hálózatának karbantartására, berendezésének üzemképes állapotban való fentartására nem fordít egy fillért se. Mindent kiszed, amit lehet az apparátusból, de semmit sem ruház bele. Persze, hogy ez a rablógazdálkodás azután megboszulja magát. A rothadt kábelek, az agyonzakatolt gépek végre is felmondják a szolgálatot és a toldo- zott-foldozott felszerelés csak akadozva, folytonos zavarokkkal és megszakításokkal tudja a nagy teljesítményt ellátni — persze rosszul. Ez üzleti politikának hátterében mindig ott lappang az a gondolat, hogy akár a főváros által való megváltásra kerüljön a sor, akár a háramlás álljon be valamikor, a község- ócska vasat kapjon, a vállalatnak pedig milliós vagyona legyen. Erre való a rengeteg tartalékolás, ezt a célt szolgálja a szűkmarkúság, mely megvonja az üzemtől a legszükségesebb beruházásokat. Ennek a gyalázatos üzletpolitikának az áldozata pedig természetesen a közönség, amely fényes villamvilágitás helyett kap pislogó mécset -és a hét egy-két estéjén egyenesen egyiptomi sötétséget. Ugyanazt a receptet találjuk itt, mint a Közútinál. A rengeteg üzembevételekből mindenre jut, csak beruházásra nem, az üzem elkopik, akadozva működik — mit bánják az urak a közönség baját! A tartalék duzzad, a vagyon gyarapszik. Hát igenis, itt van az a pont, amelyen a kommunalizálás nagy problémája megdönthetetlen igazolást nyer. A községkezében a közmüvek ilyen kezelése ki van zárva. Az üzembevételeket a város nem fogja félretenni, hanem beruházza ismét az üzembe, amely igy folyton tel- jesitőképesebb lesz és lépést tart a rohamos fejlődéssel és a növekvő igényekkel. A közüzemnél a rablógazdálkodás ki van zárva, mert a közönség jajszavát, panaszait a hatóságnak mindig meg kell hallania. Elképzelhetetlen, hogy községi üzemekben akár a Közúti, akár a Magyar Villamossági tiz éven át ilyen rablógazdálkodást folytasson! A következtetés egészen magától adódik. A székesfővárosnak a tervezett villamossági telepet — még pedig a lehető legnagyobb teljesítőképességgel — sürgősen meg kell építenie és minden eszközzel fel kell vennie az irtó háborút a két villamossági magánvállalat ellen. A fogyasztókat erős agitációval fel kell világosítani a magánvállalatok gaz uzsoráspolitikájáról és szervezkedni kell ellene. A fővárosnak kimélet nélkül a bírságolás útjára kell lépni a Magyar Villamossági társulattal szemben. A szerzett jog ürügye alatt ne fosztogathassa a közönséget ez a vállalat, amely az elvállalt kötelességek teljesítésében ilyen lanyha. Mert a szerzett jogot kötelességek teljesítése ellenében kapta és ha a villamos áram nap-nap után elakad, úgy szerződésszegővé válik és nincs joga többé szerzett jogra hivatkozni. A székesfőváros kommunalizáló akciója csak akkor lesz teljes, ha az ilyen magánvállalatok ellen addig is, mig az üzemet kezükből végleg ki nem veheti, a legkíméletlenebb szigorral fog eljárni. A közönség nem várhat, amig megépül és üzembe helyeztetik az uj községi villamossági telep. Neki este világosság kell már most is, és ha Fischer urék ezt nem szállítják, úgy kell módnak és eszköznek lennie, mellyel őket ráncba szedik. W~Wa természetes szénsavdus ásványvizek királya! 13wl\ÖZíJuflVl Elsőrendű gyógy- és üditőviz! — Megrendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Szabadság-tér 10.
