Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-29 / 4. szám
FÜGG ET LEN BUDA PEST Ä Magyar Villamossági részvény- társaság botránya. A Pesti Napló szombati számában leleplezte a Magyar Villamossági részvénytársaságot. A társaság arra spekulált, hogy a főváros megfogja váltani a Villamos telepet s esztendők hosszú során semmiféle javítást nem eszközölt, úgy, hogy ma olt tart, hogy folytonos üzemzavarral küzd s csak egy lépés választja el a teljes csődtől. De nemcsak a megváltásra való számítás, hanem az igazgatók szatócspolitikája is oka ennek a rothadtságnak, amely ma a társaság minden üzemében uralkodik. A vezérigazgató, Fischer Béla számvevő őrmester volt s összes szakértelmét a Ganz-gyár könyvelőségében szerezte, ahol alkalmazást kapott; a fia pedig bischer Árpád vezérigazgató-helyettes bankhivatalnok volt s az apja öt évvel ezelőtt juttatta be ebbe a fényes és sokat jövedelmező pozícióba. Ez a két ember diszponál a Magyar Villamossági- l nál; mindaketten rémei a hivatalnoki karnak, j amely a végsőkig el van keseredve és ame- rikázik. Nincs a társaságnak egyetlen alkal- i mazoltja sem, aki végleges helyének tekintené a Magyar Villamosságit; a személyzet négv-öt hónaponkint változik s csak természetes, hogy ilyen alkalmazottakkal még jó felszerelések mellett sem lehet rendes üzemet biztosítani. Mi a Pesti Napló értesüléseihez hozzáfűzhetjük azt, hogy a személyzet elkeseredésének a két Fischer, a két vezérigazgató az oka. Az alkalmazottak már három memorandumot is adtak át Fischernek, de mind a háromra mélységes hallgatás volt a felelet. Voltak a társaságnak mérnökei, akik havi tiz korona javítást kértek, Fischerék azonban inkább elbocsátották őket, semhogy valami emelést adjanak. Ez a szatócspolitika annyira megy a társaságnál, hogy égetően szükséges fölszerelésekre sem akarnak pénzt adni, még akkor sem, amikor speciálisan a társaság érdeke. Nem régen egy munkás munka közben szerencsétlenül járt a telepen; bevitték a kórházba, ahol három hétig feküdt s mikor a bérét kérte, Fischer Béla azt mondta- neki: — Magának nem jár bér, hiszen ez alatl az idő alall nem dolgozóit! Ez az egy esete mindennél jobban jellemzi az ott uralkodó szellemet. A legutóbbi üzemzavar tudvalévőén bűnös könnyelműségből származott. A telepen két üzem van s a legelemibb dolog, hogy a két üzemet nem szabad egymásra kapcsolni. Mégis megtörtént, még pedig azért, mert az alkalmazottak egy része szakismeret nélküli közönséges paraszt, aki nem ért semmihez, a másik része pedig nem törődik semmivel. Hogy a hibákat kijavítsák, délután négytől másnap reggel kilencig dolgozlak, mert a társaságnak nincs automobilja, de még egy ! lova sem, hogy gyorsan oda tudnának érni valahová a munkások. Magától értetődnék, hogy valami zavarnál a legrövidebb időn belül ott kellene teremni; a Magyar Villamosságinál azonban kézi talyigákon húzzák oda a szerszámokat az olcsó bérért robotoló napszámosok. Ilyen körülmények között természetes, hogy a legkisebb zavar kijavítása is órák hosszáig tart. A társaság kábelhálózata teljesen elrothadt és megromlott. A pesti utcákat majdnem kizárólag azért bontják föl, hogy a kábeleket valamiképpen használhatókká tegyék, de ez a hálózat ma annyira gyatra és romlott, hogy egészen újból kellene lefektetni. A szereléseket állandóan a legrosszabbul végzik, ami természetes is, mert a szerelők között a kidobott mészároslegénytől kezdve a jobb útra tért ligeti jasszig minden van, éppen csak lakatos nem. Huszonnyolc fillér órabért kapnak a szerencsétlenek; ennyiért pedig lakatos nem dolgozik. De benn a telepen is ilyenek a bérek; a kazánnál például vizsgázott fűtőknek kellene lenniök a törvény értelmében, de tudatlan parasztok vannak, mert 22—24 fillér órabérért vizsgázott lutő nem dolgozik. Fölháboriló és megdöbbentő dolgok ezek5 amelyek a villamos világítás katasztrófáját jelentik. Nem elég, hogy a főváros megépíti a harmadik villamos telepet, hanem a közönség védelmére, a világítás és a villamos gépüzemek biztosítására közbe kell lépnie. A Magyar villamosságinak a fővárossal kötött szerződése módot nyújt a fővárosnak arra, hogy megfenyítse ezeket a könnyelmű szatócsokat s megvédje a közönséget velük szemben. Ez igy nem mehet tovább. Folytonos üzemzavaroknak nem szabad kitenni a közönséget, amely már eddig is rengeteg kárt szenvedett a könnyelműségek és a kapkodások miatt. Ügy halljuk, hogy több üzletember beperelte kártérítésért a Magyar Villamosságit s miután az üzemzavarok nem véletlenségből támadtak, hanem bűnös hanyagságok következményei, a bíróság feltétlenül elfogja marasztalni a társaságot. Ez azonban nem elég. Itt a fővárosnak kell közbelépnie, még pedig erős kézzel, szigorúan és keményen. A városi vállalkozók. Nem uj dolgok azok, amikről ezek a sorok szólnak. Mindenki tudja, mindenki látja: de senki sincsen, aki tenni is tudna ellenük. A városi vállalkozókról, könnyelműségeikről, lelkiismeretlenségükről akarunk szólni. . Általános a panasz, hogy a városi házak épilése és berendezése körül olyan tarthatatlan állapotok uralkodnak, amelyek valósággal megdöbbentik az embert. Nem okoljuk mi ezekért az állapotokért a derék és munkás tisztviselői kart, amely nagy szorgalommal és odaadással állott a polgármester oldala i mellé, hogy őt nagyszabású építési programm- I jának végrehajtásában segítse. Nem is őket tesszük íelelőssé azokért a botrányos állapotokért, mert hiszen elvégre nem lehet kívánni tőlük, hogy minden ajtó, minden ablak, minden kilincs, vagy függöny elhelyezését 1 ellenőrizzék az épülő uj házon, de mégis . . . mégis csak kell valakinek lenni, aki ezekért az állapotokért számot adjon. Minden hosszabb indokolás nélkül felhívunk mindenkit, akit ezek a dolgok érdekelnek, vegyen magának annyi fáradságot, hogy a városi épületek bármelyikét megtekintve, épületes dolgokat fog látni és hallani. Látni fogja, hogy a városi vállalkozók némelyike drága pénzért micsoda munkát szállított, hallani fogja, hogy a városi házak zárt ablakain és ajtóin keresztül mint süvít a szél. Látni fogja a didergő lakókat, akiknek egész keresményüket szénre vagy kokszra költik, látni fogja, hogy a kilincsek és zárak rosszak, hogy némelyik lakásból hiányzik a redőny, hogy rozoga a padló és végül hallani fogja, mint beszélgetnek — bizalmasan — a szomszéd lakásban. Mert ezekben a házakban Rabitz- falaknak csúfolt pipir-falak választják el az egyik lakást a másiktól. És mégis, ezek az építkezések még aránylag sem mondhatók olcsóknak. Mert a város — érthető okokból — jól és szilárdan akar építkezni, hiszen a házbérekből kell amortizálódnia annak a sok milliónak, amelyet beléjük fektetett. De a vállalkozók kapzsiságán megtörik minden jó szándék. Ezek az urak fejős tehénnek nézik a fővárost, amelyik a neki nyújtott silányságot arannyal fizeti. Ezért azután rossz, silány anyagot adnak olyan egységárak mellett, amelyekért elsőrangú anyagot kellene szállitaniok. ügy tudjuk, hogy a főváros építési ellenőröket alkalmaz jó fizetéssel ezekhez az építkezésekhez. Ezeknek az ellenőröket kellene szigorú kötelességükké tenni, hogy a várost a vállalkozók túlkapásai és kapzsisága ellen védjék meg. Mert ha ez igy megy tovább, akkor néhány éven belül a városi épületekben lehetetlen lesz lakni és a gyönyörű, emberséges akció romjaiból az adóemelés virága fog felfakadni. Mert házbérjövedelem nem lesz, a milliókat pedig amortizálni kell. Ezeken az állapotokon még most lehet és kell is segíteni és bízunk benne, hogy ez a segítség nem fog sokáig késni. g Г ÁLTALÁNOS пипедщ^ Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tíiz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és ál atbi/.lositás Olcsó díjak! Modern feltételek ! Kartellen kívül X szín, koksz «.‘sanum jakab >t imLÍFisTtTASZTIT! SA BUDAPEST, V„ ERZSÉBET-TÉR 5. SZÁM. = Telelőn számok: 73-96,73-97,73-98,73-99. Я Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szüvetség-utcza 3? Gvűjtótelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék nagvob.b városaiban. Telefon 58—45.
