Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-27 / 13. szám
VI. évfolyam 1911. március 28. 13. szám. FUGETUR Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ... ....................................... 5 Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119— Uj Budapest. Még alig fakadnak a rügyek, még hűvös szél fúj végig az utcákon, de a tavasz már itt van, beköszöntött csalhatatlanul, visszavonhatatlanul. Az utcák forgalmában, ebben a szép mozgalmas életben, a boltok fényes kirakatában, a gyermekek vidám lelkületében a járókelők hangulatában, minden talpalatnyi flaszterében, ennek a sokat ócsárolt, kigúnyolt lekritizált és mégis oly szép, oly édes Budapestünknek hangosan él a tavasz. És amikor, életkedvvel eltelve végigsétálunk fővárosunk utcáin és elgondoljuk, hogy mi volt itt csak busz esztendővel is ezelőtt: megilletődve állunk meg a csodálatos fejlődésnek láttára, amely a régi pesti ember szemei előtt feltárul. Tagadhatatlan, hogy Budapest benné van fejlődésének egy egészen uj folyamatában, melyet úgy lehet elnevezni, hogy a nagyvárosból a világvárossá való átalakulás idejét éli. Mi és velünk mindazok, akik nem mindenáron gáncsolni akarnak, ennek az uj korszaknak a hajnalhasadását már nehány esztendeje láttuk közeledni. Most végre itt van tagadhatatlanul, csak körül kell kissé néznünk, és legott felismerjük. Az örök ritmus törvénye csodásán érvényesül itt is. A nagy fellendülésre tespedés jött, a tegnapi sztagnációt pedig ismét hatalmas felfelétörés követte. Most halad Budapest a hullámhegy csúcsa felé, minekutána fejlődésének görbéje egy évtizedig völgyet mutatott. Aki nem sajnálja a fáradságot és végig jár a városon, rögtön szemébe ötlik az, hogy rendkívül sokat építkeznek, még pedig úgy bent a városban mint, künn a perifériákon. A Belváros, mely a kilencvenes évek közepe óta nem változott, most igen élénk építkezés színtere. Hovatovább a régi Váci-utca öreg házai mind eltűnnek és helyükbe modern palotaóriások kerülnek hatalmas, pazar üzlet- helyiségekkel. A Koronaherceg-utca is lassan- lassan átalakul palotasorrá és mindenfelé pusztít a szorgalmas tótok csákánya, hogy helyet csináljon díszes kő- és vasóriásoknak. A többi kerületben is élénk építkezés folyik. A budai részek fejlődése pedig egyenesen szédítő. Ennek tanúbizonysága, hogy a nép- számlálás adatai szerint az I. kerület népességi szaporodása volt a legnagyobb a fővárosban. Az építkezések nagy számából következtetve már most is biztosra vehető, hogv ez év november havában Budán nem lesz többé lakásszükség. Sajnos, a pesti közönség konzervativizmusa mellett a Duna még mindig óriási választóvonal, és alig lehet arra számítani, hogy a nagy lakásprodukció, mely Budánfolyamatbanvan, a balparti lakásviszonyokon a közeljövőben segíteni fog» Pesten pedig — eltekintve a főváros bérházépítkezésétől — az építőspekuláció még mindig a drága bérpaloták építését tarja jó üzletnek, úgy, hogy kis lakásokat csak egészen csekély számban építenek. Ennek természetes következménye az lesz, hogy a nagy lakások ára aránylag csökkenni fog, és ezzel szemben az egy- és kétszobás lakások aránytalanul drágák fognak maradni. Eakás- viszonvaink ez egészségtelen fejlődését csak a jövő fogja kikorrigálni, amikor is a drága, nagy lakások építői kénytelenek lesznek üresen maradó házaikat kisebb lakásokra átalakítva bérbeadni. Egyelőre azonban az olcsó lakások ideje még be nem következett A nagyarányú építkezéseken kivül székes- fővárosunk rohamos fejlődése a világváros felé különösen az üzleti élet fellendülésében ismerhető fel. Csak a legrövidebb idő óta észlelhetjük, hogy ol\ üzletek nyílnak, melyek pompájukkal és elegánciájukkal a külföldi mértéket teljesen megütik. Néhány gyönyörű árúház vonja magára a figyelmet és kisebb üzletek is fényes berendezésükkel és kirakatukkal élénkítik az utcák képét. Eeltűnő továbbá az esti órákban a pompás világítás, mely csak a legutóbbi időben készült és amely fényárban füröszti a főbb útvonalakat. Az utcai KRÓNIKA. Szónokok és közbeszólók. (Egy kis statisztika). Az új seprők mindig jól sepernek és ennek a régi igazságnak most is érvényt szerez a „Eővárosi közlöny“ új szerkesztője. Nagy fáradsággal és munkával összeállította a hivatalos lap 1910. évfolyamának tárgy- és névmutatóját. Ez a száraz tartalomjegyzék azonban nagyon érdekes dolgokat mesél annak, aki benne olvasni tud. A statisztika gyakran szolgál humorral és ebben az esetben is kedves kis leleplezések olvashatók ki ebből az unalmas névmutatóból. Csak a megfelelő szemüveget vegyük fel, amikor olvasásához hozzáfogunk. A névlajstromból és a nevek mellé Írott lapszámokból össze lehet állítani a városatyáink működésének, szorgalmának avagy lustaságának, higgadtságának avagy temperamentumának egészen hű képét. A rideg számadatokból mi a következőket hámoztuk ki. Először is a múlandóság fájó érzése lopódzik a szívünkbe, amikor azt látjuk, hogy a közgyűlés régi, nagy ágyúi sorba elcsendesültek és most habáraikon nyugodva hallgatnak. A mindenható régi törzsfőnökök rájöttek, hogy dolgozni nem csak a szájjal lehet. Csendes ember lett a Terézváros egykori uralkodójából Radocza Jánosból, aki az egész év folyamán csak egyszer szólalt fel, akkor is két öreg nyugdíjas tisztviselő arcképének megfestésétinditványozta.HűségestársaDr. Rózsavölgyi Manó, a régi közgyűlések egyik leggyakoribb szónoka szintén csak egyszer beszélt. A vízivárosiak egykori szóvivője Kollár Lajos egyáltalán hiányzik a szónokok sorából, az óbudaiak egykori vezér szónoka Stern József dr. valamint a „Sas“-ok elnöke Hahóthg Sándor kétszer-kétszer emelkedett szólásra, míg Eötvös Károly hű maradt önmagához, és az egész esztendőben távollétével tündökölt. A józsefvárosiak vezére Hűvös József csak egyetlen egyszer hallatta szavát ezt is csak közbeszólás alakjában, de a családi nimbust megmentette fia Iván és veje Dr. Lengyel Endre- Az Erzsébetváros Napóleonja Ehrlich G. Gusztáv is mindössze kétszer hallatta zamatos magyar szavát, elleniben háromszor vágott vissza szellemesen közbeszólás alakjában. A hallgatók és absztinensek csendjével ellentétben néhány régi, kipróbált debatter a múlt esztendőben is buzgón dolgozott a szájával. A jó öreg Kasics Péter, akinek dörgő hangja annakidején egyetlenegy közgyűlés műsoráról sem hiányzott, még mindig nyolcszor beszélt és három közbeszólásban engedle ki a mérgét. Polóngi Géza 12-szer ragadott szót és 9-szer szólt közbe. Ballagi Aladár 6-szor beszélt és 4-szer szólt közbe. A régiek helyébe nehány új erő lépett sorompóba. 12-szer szónokolt Márkus Miksa, 16-szor Waigand József, 6-szor Vértes Emil, akik mindhárman jól fegyelmezett idegzet felett rendelkezhetnek, mert egyszer sem szólották közbe. Velük ellentétben a szenvedélyes közbeszólók hangos szerepét játszották a következő városatyák: Pető Sándor, ki 26-szori Ráicz Dezső, aki 16-szor, Szalay Mihály, aki 15-ször, Vázsonyi Vilmos, aki 16-szor, Ba~ ránszky Gyula, aki l^-szer, Polónyi Géza, aki 9-szer szólt közbe. Mindezeknél legalább arányban állott a közbeszólások száma a beszédek számával. De mit szóljunk Komlós Ágost dr.-hoz, akibe annyira beleszorult a szó, hogy két beszédével szemben 7 közbe- ssólásra tud hivatkozni,, vagy Roross Somához, akinek egy beszédjére 6 közbeszólás jut. Ezeknek egyenes ellenlábasai azok a szorgalmas szónokok, akik sohasem, vagy aligha szóltak közbe és akiknek sorában a világrekordot polgármesterünk tartja. Ő egyszer- sem szólt közbe, de 48-szor beszélt. Hecht
