Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-27 / 9. szám
VI. évfolyam 1911. február *27. 9. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA, Megjelenik minden hétfon, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ........................ Ю korona. Fé l évre ... ...................................... 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII.. Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—3ő. Világkiállítás Budapesten. A budapesti kereskedelmies iparkamara elnöksége hatalmas koncepciójú tervvel lépett a közvélemény elé. A terv szerint 1917-ben Budapesten világkiállítás rendez- ietnék. Eleve is kijelentjük, hogy a terv megbirálásánál teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt a politikai momentumot, hogy abban az esztendőben lesz 50-iк évfordulója a kiegyezés megkötésének. Sőt ellenkezőleg azt óhajtjuk, hog\ az 1917-iki esztendő az ellenkező irányban váljék emlékezetessé azzal, hogy ebben a politikai szökőévben, amelyben lejár az Ausztriával való gazdasági kiegyezés és a közös bank most megújítandó szabadalma — i váltsuk valóra Magyarország gazdasági önállóságának rég áhítozott ideálját. Szebben, méltóbban és meggyőzőbben semmivel sem dokumentálhatnék a világkiállítással kapcsolatban gazdasági fejlettségünket, mint az önálló vámterület és az önálló bank felállításával. Ámde a világkiállítás eszméjét minden politikai vonatkozástól függetlenül kell vizsgálat tárgyává tennünk, kizárólag abból a szempontból, vájjon Magyarországnak és Budapest székesfővárosnak hasznára, előnyére válnék-e ? És itt mindjárt mély sajnálkozásunknak kell kifejezést adnunk afölött, hogy a terv íelvetésével egyidejűleg, tehát nyilvánvalóan jól kiszámítva és előkészítve — nyomban megindult az ellenakció, amely a világkiállítás tervét megakarja hiúsítani. Nem tartjuk opportunusnak az ellenmozgalom tekintetében ugyanarra a diszkrét álláspontra helyezkedni, mint azt a sajtó tette; mert meg vagyunk győződve, hogy az »Országos iparegyesület« kebeléből kiindult ellenmozgalom nem tisztára tárgyi okokból fakad. Anélkül, hogy bele akarnánk világítani abba a rivalitásba, amely ebben a kérdésben is működik a kulisszák mögött: az ellenmozgalomról meg kell állapítani, hogy a világ- Kiállítás eszméjének lekritizálásában minden beavatott rögtön észrevette a tendenciát és a titkos rúgókat. Már pedig egy ily fontos ügyből minden személyes és egyéb melléktekintetet ki kell kapcsolni. Nem szabad azt nézni, hogy aki a tervet propagálja: a »Kereskedelmi Bank« elnöke. Az üzleti versengést és rivalitást, a személyes ambíciókat és torzsalkodást kapcsoljuk ki ebből a közügyből és ne essünk bele abba a szép magyar betegségbe, hogy eleve rossznak bélyegezzük meg azt, ami a másnak az agyában fogamzott meg. A világkiállítás eszméjét igenis üdvösnek, célszerűnek és megvalósítandónak tartjuk. Székesfővárosunk ebből az alkalomból a nemzetközi forgalom gócpontjává válnék és a nyugati államok iparának és kereskedelmének a figyelme néhány hónapra legalább Budapest felé terelődnék. Abszurdum attól félni, hogy a külföldi iparosok és kereskedők csinálnának jó üzletet a kiállításunkon, mert fejlettebb és mert versenyképesebb termelésükkel fölényt gyakorolnának a magyar ipar fölött. Általában nem értjük azt a kishitűséget, amely a magyar ipar propagálóit egyszeribe eltölti. Nem igaz, hogy nincs mit bemutatnunk a világnak. Hiszen egyre azt hangoztatjuk, hogy exportot kell csinálnunk és hogy van mit exportálnunk. Igenis azt valljuk, hogy ipari téren is méltóan tudnánk hemutatkozni a kiállításon. Vasiparunk,gépiparunk, villamos- sági iparunk: minden világkiállításon megállta a helyét. Mezőgazdasági iparunk hatalmasan fejlett és exportképes. És egyáltalán nem szabad kicsinyléssel letárgyalnunk, hogy legfeljebb cukrot, lisztet és szeszt mutathatunk be a világnak. Mezőgazdaságunk magas fejlettségi fokát itthon is dokumentálni a világnak, egyáltalán elsőrangú érdeke Magyar - országnak és nem egyéb üres frázisnál az az ellenvetés, hogy nem tudnánk intenzív mezőgazdaságot produkálni. Fejlett lótenyésztésünk, magas színvonalú állattenyésztésünk, gabonatermelésünk és egyéb nyerstermékünk hatalmas méretekben leendő kiállításával nem vallanánk szégyent, és bányaiparunk is kellőképpen tudna felvonulni a nemzetek versenyében. Korántsem szól a világkiállítás ellen az a körülmény, hogy iparunk számos ágazatában gyenge és fejletlen, hogy például nem tudnánk hatalmas textilipart és ruházati ipart bemutatni, mert még ezen a téren is nagy haladásról tudnánk tanúságot tenni. Hazai posztógyártásunk, szövő iparunk, cipőiparunk, konfekciós iparunk néhány kitűnő üzem felett rendelkezik. A fémipar is tudna sok szépet és jót produkálni. Nyomdaiparunk elsőrangú. A magyar háziipar nagvszerűen képviselhetné a nemzeti jelleget. Művészeti kiállítást is tudnánk fényeset produkálni, szóval a világkiállításon nem kellene szégyenkeznünk. Hiszen a nagy külföldi iparállamok is — amelyek világ- kiállításokat rendeznek — a termelés egyikmásik ágazatában hátrább maradtak egyéb államok bizonyos fejlett iparánál. A párisi világkiállításon az angol és az amerikai gépipar bizonyára nagyobbat tudott bemutatni, mint a francia és a csikágói világkiállításon is dominált viszont a francia ruházati ipar. Az egyáltalán nem szólhat tehát a budapesti világkiállítás ellen, hogy a külföld egy és más téren különbet produkál. Budapestnek szüksége van erre a világkiállításra. Ez alkalmat nyújtana nekünk arra, hogy bennünket és fővárosunkat a külföld végre itt a helyszínén megismerjen. A nagy nemzetközi kongresszusokat, gyülekezéseket a kiállítás esztendejében itt Budapesten rendeznék és már ezáltal is székesfővárosunk válnék a kiállítás tartamára az európai utas- forgalom gócpontjává. Évtizedek hiú erőlködését egycsapással lehetne pótolni hatalmas idegenforgalom megteremtésével. Ezért egymagában érdemes és kell is a világkiállítást megcsinálni. Nincs okunk szégyenkezni, nagy, hatalmas és szép metropolist tudunk a külföldnek bemutatni a kiállítási területen kívül is. Fővárosunk öt esztendő múlva impozáns közintézményekkel lesz gazdagabb és addigra bizonvára belépünk a milliós városok sorába. Érthetetlen tehát, hogy miért ellenzik némelyek ezt a hatalmas projektumot. Hogy Becs és osztrák szomszédaink kézzel-lábbal fognak ellene dolgozni, az természetes, mert egyszeriben nyilvánvalóvá lenne az egész külföldön, hogy Budapest nem Ausztriának a provinciája. A költségektől pedig ne féljünk, még ha rá is fizetünk a világkiállításra. Egy ország, amelynek van pénze a tengerészet és a haderő sok száz millióval való fejlesztésére, nem fukarkodhatik akkor, amikor a saját érdekében akar magának reputációt szerezni a művelt világban. A vita aktái nincsenek lezárva, a kiállítás tervezőinek kedvét ne szegje az oppozició. A közvélemény örömmel és lelkesedéssel fogadja a hatalmas koncepciót, amelynek megvalósítására összefog majd mindenki, akit nem személyi és egyéb melléktekintetek vezérelnek ily fontos probléma megítélésénél. „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek------= és gyermekek részére. 0.35, 0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.