Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-04 / 48. szám
TI. évfolyam 1911. december 4. 48. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LA3PJA. Megjelenik minden hetfön. a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ......................... 10 korona. Eé l évre ...................................... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest. VII., Wesseléuyi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzék a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98 A belügyminiszter és a főváros. Kavarodás a gázgyári leirat körül. Abban a pillanatban, amikor a képviselőházban a legigazságtalanabb és legfelületesebb támadás intéztétett a székesfőváros ellen, a belügyminiszter siet a fővárossal a maga ellenszenvét megéreztetni. Egy esztendeig hevertek a gázgyárak szervezési szabály- rendeletét a miniszteri referens urak asztalán, egyszeribe azután — ugyanakkor, amikor a közgyűlés elé inditvány kerül a szabályrendeletnek miniszteri jóváhagyás nélkül való életbeléptetésére nézve — nagyon sürgősnek találja a miniszter ur az intézkedést, és egy gyors leiratot expediáltat a fővárosnak, amely a felterjesztett szabályzat alapelveit összevissza tépázza, és ezáltal a fővárosi gázmüvek végleges megszervezését ismét hosszabb időre kitolja. Az összefüggés egyrészt a képviselő- házi támadásokkal, másrészt Feleki* Béla bizottsági tagnak ismeretes indítványával: szembeszökő. A miniszter evidenter honorálni akarta a néppárti támadásokat azzal, hogy a gázgyári igazgatóságnak engedett nagy hatáskört megnyirbálandónak jelenti ki, egyúttal azonban me& akarja előzni azt a fiaskót, hogy botrányos késedelmeskedése okából a székesfőváros törvényadta jogánál fogva a miniszter ur véleményének bevárása nélkül léptesse életbe a szabályzatot. A miniszter állásfoglalása ehhez képest magán viseli a nagy kapkodásnak és politikai célzatnak a jellegét. Ahelyett, hogy a legerélyesebben megvédte volna a miniszterelnök — aki Budapest Belvárosának országgyűlési képviselője — a főváros becsületét és igazát: felül a néppárti ugratásnak és akadályokat gördít a főváros legnagyobb üzemének egészséges kialakulása elé. Érdemben helytelen a miniszternek a Szmrecsánviak által szuggerált felfogása a gázmüvek - szervezetének kérdésében azért, mert elfelejti, hogy itt nem egy közigazgatási apparátusról van szó, hanem egy nagy kereskedelmi üzemről, amelynek helyes igazgatása minden bürokratikus akadékoskodástól ment rögtönös elhatározást, gyors cselekvést, üzleti szakértelmet, merész iniciativát igényel. E kellékek egy nehézkes testületben nem lelhetők fel, és egy ilyen kereskedelmi jellegű üzemet a közigazgatási instanciák hosszadalmasságával előnyösen igazgatni teljes lehetetlenség. Abszurdum, amit a belügyminiszter kivan: hogy a gázgyárak üzletvitelében folytonosan a közgyűlés határozzon, mert józan észszel nem lehet elképzelni, hogy egy 400 tagú parlamentáris szabályok szerint működő nagy plénum mindig a kellő percben, a szükséges gyorsasággal járhasson el üzleti természetű dolgokban. Nagyfokú intézkedési szabadság, korlátlan jogkör kell az ilyen üzemek vezetőinek, ha tisztségüket nem hivatalnoki nehézkességgel akarjuk végeztetni. A miniszter ám nem lát mást, mint hogy itt közvagyon kezeléséről van szó és ehhez képest nála az irányitó szempont az, hogy az ellenőrzés és felügyelet a lehető legnagyobb legyen és a felelősség a legtöbb ember között oszoljon meg. Mintha a közgyűlés csalhatatlan volna, és a 400 ember megoszlott és egyáltalán illuzórius felelőssége nagyobb garancia volna, mint a gázgyárak élére állított férfiak kötelességtudása és súlyos egyéni felelőssége! Még mindig ott tart a belügyminiszter, hogy a felelősségérzetet csakis hivatalnoki eskü és a fegyelmi jog szankciója alatt tudja elképzelni, és fogalma sincs arról, hogy e jogi formákba préselt felelősségen kívül és azon túl van egy sokkal hatályosabb, — az egyén ambíciójából, kötelességtudásából mert fakad — de amelyet paragrafusokba szedni nem lehet, amelyet az üzleti világban lépésről-lépésre tapasztalunk, és amely alapja az egész gazdasági tevékenységnek. A miniszter nagyon téved, ha azt hiszi, hogy 400 városatyánál jobb kezekbe van letéve a város vagyona, mint egy csekély tagból álló igazgatóságnál, akik különben is nobile officiuinként végeznék eléggé terhes hivatásukat. Ez az abszurditása a belügyminiszteri álláspontnak késztethette Vázsonyi Vilmost arra, hogy a közgyűlésén oly indítványt tegyen, amely nem egyéb a belügyminiszteri álláspont persziílálásánál. Vázsonyi a belügyminiszter által óhajtott nehézkes és bürokratikus szervezetet nyomban életbe akarta léptettetni és evégból addig is, amig a kormány által óhajtott irányban módosítandó szabályzat elkészül, egy soktagú kollektiv testületet ültettet a gázgyári vezetőség nyakára. A szatíra egészen nyilvánvaló, csakhogy ilyen fontos ügyekben nagyon drága portéka lehet bármilyen jó tréfa is. Nagy dolgokban, ahol a város millióiról van szó, nem helyeselhető a kedélyeskedés és a dévajkodás. A miniszter urat megcsipkedni lehet kellemes, sőt a viszonyokhoz képest esetleg célirányos is, de ebben az esetben nem humorra lett volna szükség, hanem a miniszter állásfoglalásának komoly, kíméletlen visszautasítására. Egészen másképpen festett volna az autonómián esett e sérelem megtorlása, ha a közgyűlés mint egy ember kikelt volna a belügyminiszternek a néppárt kegyét hajhászó esztelen döntése ellen, és megüzente volna egyhangú határozattal, hogy nem hajlandó a miniszter ur bürokratikus és akadékoskodó velleitásait a főváros zsebén kipróbálni. Rettenetes közállapotok ezek! Egy férfi, aki az anyagi függetlenség teljességében, tekintélyes közéleti pozícióban nagy tudását és munkaerejét a székesfőváros kezdeményezésére és felkérésére ennek szolgálatába bocsátja; aki éjjelt nappallá téve óriási nehézségekkel küzd meg, hogy a gondjaira bízott fővárosi üzemet, amely a község vagyonának igen jelentékeny részét teszi, virágzóvá és jövedelmezővé tegye: jobbról és balról folytonos támadásoknak van kitéve abszolút laikusok részéről, és munkájában egyre gátakat lát maga előtt, amelyeket hol a rossz- akarat, hol a tudatlanság állít eléje. Hogy lehet az embernek kedve ilyen szomorú közviszonyok mellett arra, hogy a nyilvánosság kritikája alá tartozó fontos missziót vállaljon, amikor még azok is, akik ugyanazt a célt szolgálják mint ő, szaporítják az eléje tornyosuló nehézségeket. Igazán szomorú kórtünete Magyarország közéletének. Tisztára csak az illető férfiú szívósságában, igazába vetett hitén és lelkesedésén múlik, hogy le nem dobja azt a keresztet, amelglyel megterhelve kálváriái járat vele ellenség és jóbarát egyaránt. Merénylet a főváros ellen. — A zónatarifa megszüntetése.---A kormány az államvasutak jövedelmezőségének emelése végett úgy a személydij- szabás, valamint az árudijszabás felemelését határozta el és azuj kereskedelemügyi miniszter az erre vonatkozó javaslatokat már a tarifa-bizottsággal le is tárgyaltatta. Ezekről a tárgyalásokról igen szűkszavú tudósítások jelentek meg, mert a miniszter a bizottság tagjait szigorú titoktartásra kérte fel, mindamellett annyi kiszivárgott, hogy a kormány javaslatai igen nagy visszatetszést szültek és a vita nagyon szenvedélyes volt! A személy- díjszabás revíziójára vonatkozó közleményekből kitűnt, hogy a kormány Baross nagy alkotását: a zónatarifát fenekestül fel akarja forgatni és az egész rendszernek alapvető gondolatát, hogy a személyforgalomban Budapest székesfőváros a gócpont — amelyen keresztülvezetnek az összes vonalak és amelynek igényeihez mérten képeztetik ki a menetrend és a zónák beosztása — ki akarja kapcsolni. Nem tudjuk a nagy diszkréció mellett, amellyel az ügyet kezelik, hogy ez a terv a tarifabizottságban minő fogadtatásra talált. De egészen bizonyos, hogy a zónatarifának ilyetén megváltoztatása valóságos merényletszámba megy a főváros érdekei ellen. Budapest az ország szivévé csakis azáltal vált, hogy az egész személyforgalom gócpontjává tétetett meg és hogy személyközlekedésünk bázisául szolgált. Székesfővárosunk nagy fellendülése egyenesen a zónatarifa életbeléptetésével esik egybe. És ha Budapestnek van némi idegen- forgalma, ha nem is a külföldről, hanem az ország vidékeiről: ez csakis annak a közlekedési politikának köszönhető, mely az államvasutak személyforgalmát Budapest felé irányította, a zónatarifa zseniálisan kieszelt forBORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! Megrendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Szabadság-tér 10.
