Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-31 / 31. szám
VI. évfolyam 1911. julius 31. 31. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. M ígjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ................... ................... 10 korona. Fél évre ... ........................................... 5 „ Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98. A Kovald-ügy. A munkáskatasztrófák krónikája ezen a héten ismét több véres lappal gazdagodott. A modern gyárüzem világszerte nap-nap után szedi áldozaitait és a leggondosabb munkásvédelmi intézkedések sem képesek az igazi balesetek számát csökkenteni. Mentül fejlettebb és nagyobb a gyáripar, mentül tökéletesebb a gépüzem : annál nagyobb és nagyobb mennyiségeket mutat a gyáripari baleset-statisztika és valósággal megdöbbentő, bogy a fejlett Németországban, a hol a munkásvédelmi berendezkedésekre bizonyára az alapos német szigorral felügyelnek, évről-évre óriási szaporodást mutat ez a szomorú statisztika. Minden irtóháborúnál több áldozatot követel a modern gyáripar: embervérben és emberéletben. A nagy moloch mohó étvágygyal szedi áldozatait és a gyáripar egész területe harcmezőhöz hasonlít, amelyen az emberiség jobb megélhetéséért, a kultúráért, az életviszonyok megjavításáért küzdő harcosok egy része törvényszerű biztonsággal elvérzik. Minden egyes szomorú esetnél felzúdúl щ közvélemény haragja és keresnek bűnbakokat, akik a gyilkos veszedelemért felelőssé tétetnek. Holott a balesetek és katasztrófák folyton visszatérő nagy száma azt igazolja, hogy a gyáriparban minden védelmi intézkedés és óvatosság dacára, a munkásságnak egy bizonyos százalékszáma törvényszerű szükségszerűséggel a baleseteknek áldoztuí esik. A socialisták és társadalmi tudósok tisztában vannak ezzel a vastörvénynvel, amely ellen emberi intézkedésekkel hiába küzdünk, csak úgy, mint ahogyan a földrengés pusztításait megelőzni nem lehet. A katasztrofális jellegű ipari balesetek mindig meg-megismétlődnek. bármily hatékonyan működjék is az iparfelügyelet és a munkásvédelem. A szocialisták számítanak is a gyáripari termelés ez óriási veszteségtételével, mint valami megváltozhatatlan felső erejű tényezővel és jól tudják, hogy a gépüzemmel válhatatlannl egybe van kapcsolva a raunkásbaleseteknek ijesztően nagy száma. Ezt a sajnálatos tényt nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor a Kovald-gyárban bekövetkezett rémes katasztrófa dolgában magunknak ítéletet akarunk formálni. Ezúttal is a közvélemény haragja természetszerűen a gyártulajdonos ellen fordult és megszólaltak az ismert vádak a munkáltató kapzsiságáról, az óvóintézkedések elhanyagolásáról és boszuért lihegve bünhődést sürgettek a kioltott emberéletért. Mint mindig ilyenkor, nekimentek a hatóságnak is, amely állítólag nem teljesítette kötelességét és a felügyelet lanyhaságával lehetővé tette a katasztrófát. Mi vagyunk az utolsók, akik hidegen tudunk elhaladni e szánalmas áldozatok vergődése mellett. Minden intézményünkben ostorozzuk a lanvhaságot és a kivetni valót és ahol a jogos kritikának helyét látjuk, nem riadunk vissza a nyílt szókimondástól. De épen ezért minden esetben azt tartjuk, hogy a ténykörülmények alapos megvizsgálása nélkül a sajtónak nem szabad ítéletet mondania és óvakodnia kell az általánosítástól, amely egy ilyen ilagráns eset kapcsán egy emberen akarja megboszulni a kor összes bűnét és mulasztását. A Kovald-gyári katasztrófa összes részleteinek és körülményeinek szigorú mérlegelése után, nem titkoljuk el azt a meggyőződésünket, hogy a gyár tulajdonosa ellen ez alkalomból indítod hajsza igaztalan, meg nem érdemelt és — ha százszor is kitesszük magunkat, annak a veszedelemnek, hogy ezzel a felfogásunkkal az ár ell n úszunk — keressük és megmondjuk ebben a dologban is az igazat. Hogyan történt a katasztrófa ? A Kovald-gyárban a katasztrófa ekként történt: A gyár harmadik emeletén levő benzin-mosodából a benzinnel telített szennyvíz zárt csöveken folyik a pincében elhelyezett fehér-mosódában, ahol benzinnel egyáltalán nem dolgoznak. A hatóság intézkedése folytán a pincei fehér mosodába nyílt csatorna van, amelybe az emeleti helyiségekből az említett zárt csővezetéken át folyik a szennyvíz. E nyílt csatorna azért nincsen fedve hatósági intézkedés folytán, hogy a szenny vizbenlevőcsekély benzintartalom a levegőben elpárologhasson a mosoda nyitott ajtóján keresztül. A nyílt csatorna az utcai főgyűjtő csatornába torkol és a szennyvíz az említett nyílt csatornán át már benzinmentesen kerül a főgyűjtő csator nába. A nyílt csatornát épen az teszi sztiksé gessé, hogy a benzintartalmú szennyvíz esetleg a főgyűjtőcsatornában robbanást ne idézhessen elő. A nyílt csatornából kigőzölgő benzinpárák robbanást nem okozhatnak, csak akkor, ha a párák lánggal jutnak érintkezésbe. Egyébként a robbanás veszedelme teljesen ki van zárva. Epen ezért különösen a pincei mosodában, de a gyár összes helyiségeiben is a dohányzás szigorúan tiltva van és erre a tilalomra a munkások nemcsak szóbelileg taníttatnak ki, hanem az Írásban sűrűn kifüggesztett táblákon is állandóanfigyelmeztetnek. Fent a benzin-mosodában a legmesszebbmenő óvóintézkedések állanak fenn, Ez a helyiség fel van szerelve egy roppant költséges, legmodernebb rendszerű Martin-Lünecke iobbanásellenes készülékkel, aminő a fővárosban egyetlenegy hasonló üzemben sincs használatban. Itt nem is történt semmi baj. A robbanást teljes bizonyossággal az okozta, — amint ezt a rendőri vizsgálat már is beigazolta — hogy a pincei fehérmosóban valamelyik munkás gyufát gyújtott, melynek lángjától a benzingőz tüzet fogott és felrobbant. Megjegyzendő, hogy a szennyvizét a benzin- mosódaból a nyílt csatornába csak naponta kétszer eresztik le és az egész procedura legfeljebb 1-2 percig tart, előírás folytán rendszerint, olyan időben, amikor a fehérmosódában munkások nem tartózkodnak. Minden óvóintézkedés tehát meg volt arra nézve, hogy a beállott katasztrófa elbárittassék és ha ez — sajnos — még is bekövetkezett, ez csak úgy történhetett meg, hogy a tilalom és előírás ellenére valamelyik munkás épen akkor gyújtott gyufát, amikor a szennyvíz nyílt csatornán átfolyt. Szikrától, áthevitéstől, de sőt az égő szivartól vagy cigarettától sem foghat a benzinpára tüzet. Hanyagságról, avagy az ovóintézkedések elmulasztásáról Kováid részéről tehát szó sem lehet. Kovaldék fotográfiája. Amit a gyártulajdonos kapzsiságáról és a munkások kiuzsorázásáról Írtak a lapok ez alkalommal, az csak a tények alapos nem ismeréséből fakadhatott. Kovaldot munkásai szeretik, valósággal bálványozzák, amit annak » köszönhet, hogy velük szemben a leghumá- nusabban jár el és velük a munka terheiben és veszedelmeiben hűséggel osztozkodik, ő maga, valamint egész családja a legszerényebben dolgozik a gyár üzemében. Dúsgazdag ember létére 18 esztendős fiát beállította a mosómühelybe, melynek munkavezetője a fiatal Kováid. A »kizsákmányoló« gyáros fia munkás zubbonyban, facipőben végzi a többi munkástársával egyetemben a legközönségesebb gyári munkát, 6 maga az »uzsorás milliomos« a laboratóriumban szorgoskodik napestig, felesége és két leánya az irodában végzik a könyvelést és a levelezést. Magyarországon szokatlan szívóssággal „MARS” Ivándi keseriiviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek . — és gyermekek részére. 0.35, 0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
