Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-07 / 14. szám
У. évfolyam. 1910. április 7. 14r. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Víegjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ..................... Ю korona. Fé l évre ... ............................. 5 Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Ki harczol a klikkek ellen ? — A VII. kerületi választás. — A választási küzdelem már a fővárosban is megindult. Budapesten a képviselőválasztások már régtől fogva nem a politikai elvek és programotok egymással való megküzdését jelenti, hanem különböző kerületi érdekek és klikkek mérkőzése, a melyben eldől, hogy melyik kottéria vagy klikk tartja meg a kezében a hatalmat. Főleg a kommunális élet tekintetei és apró-cseprő tényezői játszanak bele itt a fővárosban a képviselőválasztásokba. Rendszerint összeáll egy-két kerületi klikk, hogy az erőpróbából a maguk hatalma győzedelmesen kerüljön ki. Csak igy magyarázható, hogy politikai állásfoglalások, program- mok, nagy szempontok elvi nézetek összevissza keverednek; hogy különböző pártállást! és érzésű emberek egyazon táborokban találhatók ; hogy viszont hasonló gondolkozásu és véleményű egyének különböző pártok sorában küzdenek egymás ellen. Ez az egészségtelen keveredés mutatja, hogy itt nálunk a politikai elvek, a párthüség, a programm- hoz való ragaszkodás roppant ingatag alapon állanak és át meg át vannak szőve személyes, egyéni és érdekbeli szempontokkal. És a mit nagyjában mutat az egész főváros : ez az egészségtelen állapot legélesebben a főváros legnagyobb választói kerületében, a VII. kerületben nyilatkozik meg. Talán éppen ebben a kerületben fészkelte be magát a legnagyobb erővel a klikkszellem. Évtizedek óta egy- és ugyanaz az érdekszövetség ül a polgárság nyakán. Rendszeres, fáradságos és czéltudatos munkával néhány klikkvezér behálózta az egész kerületet, az érdekeltség ezerféle szálaival lekötötte a polgárság széles rétegeit a maga uralmához. Ez a klikk s az Ehrlich-Morzsányiféle szövetség tipikus példánya annak, hogy a kommunális élet a nagy- közönség közönye folytán miképpen összpontosul néhány ember képében, akik sem egyéni kiválóságuk, tehetség, sem igazi tekintély és poziczió révén, hanem pusztán szakadatlan és szünteten stréberkedés, szervezkedés, korteskedés segítségével feltolták magukat a polgárság vezéreiül. Az az alan- tos színvonal, a melyet a kerület a főváros tanácskozó testületében képvisel, semmiképpen sem áll arányban számszerű és a lakosság intelligencziájának megfelelő súlyával. .Soha a fórumon nem látjuk ezeket a vezéreket: mindig a háttérben, a kulisszák mögött mozognak, t evékenységük nem a nyilvánosság előtt lefolyó tanácskozásból, vitából és érvelésből, hanem titkos kártyakeverésből, a zavarosban való halászásból áll. Ez az alantas, értelmiség és képesség dolgában igazán szegényes érdekszövetkezet a mostani képviselőválasztások alkalmával is megmozdul, hogy a lomhaság erejénél fogva tovább is rajta fekhessék a kerületen, Az Ehrlich-féle Márkus-párt: egyenes leszármazottja a régi Morzsányi- majd Eötvös- pártnak és a választási trükkök legváltozatosabb fajtái ismét alkalmazásba lépnek, hogy mesterséges utón reáoktrojálják a választó- polgárokra a maguk emberét. Sajátságos, hogy ezzel a klikkel szemben, a melynél találóbban még senkire sem lehetett alkalmazni a német mondást: »Hunde, wollt Ihr ewig leben?« — most hirtelen ennek a klikknek egy kivált töredéke a klikkeden küzdelem jelszavával száll síkra, És még furcsább, hogy ez a részklikk, vagy pótklikk éppen annak az Eötvös Károlynak a zászlaja alá tömörül, a ki az utolsó választásnál az akkor még együttes klikk firmája volt, a melyet egy idegen kerületből kölcsönöztek ki maguknak, minekutána a saját soraikból nem akadt e csúnya szerepre eléggé vakmerő vállalkozó. Felesleges a helyzet és a viszonyok ismerőjének bővebben magyarázni, hogy a mostani VII. kerületi Eötvös-part nem egyéb, mint az eddig az Ehrlich-klikk vizeiben evezett duzzogó és mellőzött fiókalakulatok elégedetlenségének kifejezője. Az újkori pasa ezeknek az uraknak nem juttatott elegendő városatyai mandátumot és szokása szerint néhányszor a koncz körül becsapta őket: ezért a nagy harag és az ellenzékeskedés. Ehrlichnek Eötvös Károly most már nem kell. Ő neki csak Ehrlich G. Gusztáv kell. Az ő képviselőjelöltje mindig csak egy név, egy czégér, a mely nem oszt, nem szoroz, a mely egyáltalán nem számit, és csak azt a mennyiséget jelenti, a melyet Ehrlich G. Gusztáv kölcsönöz neki. Ezt a színtelen, vizet nem zavaró prokuristát eddig Morzsányinak, majd Eötvösnek hívták, most Márkus a neve. Az Eötvös-féle prokurát pedig az Ehrlich-féle szövetség egyik kiugrott részecskéje próbálja kisajátítani, bízván a »Vajda« mesterségesen kürtőit, de valóságban nem létező népszerűségében. A jelszó persze ugyanaz, a mit kölcsönkértek a klikkek ellen évek hosszú sora óta emésztő és kétségbeesett becsületes harczot forgató függetlenségi párttól. Az Ehrlich outsiderjei szidják most a mestert, mert nem beczézi őket eléggé. Hogy ez a fiókforradalom csak vihar lesz egy pohár vízben, az természetes. Hiányzik belőle az erkölcsi alap, az elvek meggyőződése , a meggyőződés lelkesedése, lehetetlen hát, hogy a klikk vasgyürüjét szétfeszítse. Igazi küzdelmet a klikkek ellen csak egy párt foglal, és ez az egységes elvi alapon álló függetlenségi párt. Az ország legnagyobb választókerületének függetlenségi polgárai példát mutattak arra, hogy miként kell minden személyi tekintetet félredobva, csak a programm és az elvek diadalát szem előtt tartva egy táborba tömörülni a közös ellenség ellen. A klikkekkel szemben csak ez a párt küzd igazán, a mely emberfeletti munkával egy képviselőválasztáson már legyűrte a hétfejü és ezerkaru hydrát. A függetlenségi pártban nyoma sincs az egyenetlenségnek vagy széthúzásnak, Kossuth hivei és Justh hívei összefognak az elvek és a zászló becsületéért, Lángi Mór jelöltjük mellett. A függetlenségi párt jelenti a becsületes, friss, ifjú pezsgő életet, szemben a klikk poshadt, bujkáló lomhaságával. A függetlenségi párt jelenti a politikai ideálokért való lelkesedést, szemben az apró-cseprő személyi érdekek védelmére és szolgálatára összeröffent obskúrusokkal. Elvi alapon csak ez a párt áll. A nemzeti munkapárt nevében a »nemzeti« egy czinikus hazugság, mert hisz éppen minden nemzeti vágyakozás letörésére szolgál; a „munka“ pedig magától értetődő kötelesség, a mely nem lehet külön programm. A humor netovábbja, hogy a lomhaság két igen exponált típusa szerepel névleg az úgynevezett »munka« zászlóvivőiül. Munkára csak a függetlenségi párt képes, és a kit nem vert meg az Isten gazsággal vagy gyenge elmével, tudja, hogy a nemzeti munka csakis ebben a talajban fakadhat. A »nemzeti munkások« marakodása összeforrasztja a függetlenségi polgárok sorait és bizonyos, hogy a függetlenségi elvek szeplőtlenül, becsülettel és diadalmasan fognak kikerülni a klikkekkel való küzdelemből. Lányi Mór. A VII. kerület egyesült függetlenségi és 48-as pártjának képviselőjelöltje. A nemzeti ellentállás után lezajlott képviselőválasztások alkalmával — mely a függetlenségi pártot nem remélt többségre juttatta a nemzet képviseletében — a regőcei kerület választotta meg képviselőjének. Rövid négy esztendei parlamentáris szereplés után nemcsak szimpatikus egyéniségénél, szeretetreméltóságánál fogva lelt egyik közkedvelt alakja a képviselőháznak, hanem kiváló készültsége, széles látóköre nagy műveltsége és főképpen szakképzettsége a politikusok első sorában emelte. Politikai pályafutását megelőzőleg a gyakorlati pénzügy terén vált ki és az ország egyik legtekintélyesebb vidéki pénzintézetét vezette sikerről-sikerre. Képviselővé választása óta
