Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-11 / 2. szám
У. évfolyam. ______ ________________________________ПЯО. Jaimár IS._________________________ o. szám Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ Ä Budapesti függetlenségi és 48»as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek Hl О S LAPJA. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztősig és Uiadóhivaial : Budapest, VII., Rottenbiiler-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek n lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiiler-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........................ -......... Ю korona. Fé l évre ... ....................................... 5 Vá lságos idők. Eljutottunk tehát ismét az idők folyásában ahhoz a ponthoz, a melyen a nemzet összes törekvései hajótörést szenvednek és újból fel kell venni a harcot létünkért és jövőnkért. Legmérsékeltebb, a hazafiui aggodalom és államférfim bölcsesség által lefokozott óhajaink is rideg tagadásra lelnek a bécsi Burg hideg falai között. Ismét elkövetkezik hát a kísérletezés korszaka, a mikor az erőgyűjtés és a nemzeti haladás lassú, czéltudatos, küzdelmes munkáját és e munka bármily csekély, de tagadhatatlanul jelentkező eredményeit vissza akarják csinálni. A jelszó most: a hatvanhetes elemek egyesítése s az eltemetett hatvanhetes politika feltámasztása. Egy óriási hazugság rejlik ebben a jelszóban. Az, a mi a hatvanhetes politikából fenmaradt és életképes, egyenesen átvezet a negyvennyolczas függetlenségi politikához. Az egész hatvanhetes politikából csak az maradt fenn, a mi a nemzeti irányból való fejlődésnek alapjául szolgálhat, kifejlesztésre fentartott jogaink, az önálló államélet kiépítésének nyitva tartása, szóval azok az elemei a hatvanhétnek, a melyekre az ország önállósága és függetlensége felépíthető. A hatvanhétből ezt akarja fen- tartani és továbbfejleszteni a negyvennyolczas függetlenségi politika. Viszont az a része a hatvanhetes politikának, a melyre a szabadelvű párt építette a maga évtizedes uralmát és a mely nem egyéb, mint konzerválása a közösséget biztosító intézményeknek, állami, politikai és gazdasági lekötöttségünknek örökletessé tétele; mindez a nemzet szemében gyűlöletessé vált olyannyira, hogy ez a konzervatív hatvanhetes politika ma már csak a múltak emléke, a melyet feléleszteni és élő valósággá tenni többé nem lehet. Az ilyen felélesztést czélzó hatvanhetes konczentráczió nemcsak erkölcsi, hanem történelmi lehetetlenség, mert a történelmet visszacsinálni semmiféle erőszakkal, furfanggal és törvénytiprással sem lehet. Nagy feladat hárul tehát a most elkövetkező vészterhes időkben a függetlenségi eszme híveire az egész országban és különösen itt a székesfővárosban. El lehetünk rá készülve, hogy a hatalom minden eszközzel: furfanggal, rábeszéléssel és ha igy nem megy, erőszakoskodással és fenyegetéssel megpróbálja majd a függetlenségi eszme híveinek a sorait megbontani. Hogy ez a munka legelébb is itt Budapesten fog megkezdődni, az a dolog természetében rejlik. A kormány itt székel, a hatósági apparátus a maga nagy erejével itt tud leg- hamarébb ráfeküdni a polgárságra és végül itt Budapesten a főváros viharos forgatagában, a hol az ideálok leghama- rébb siklanak ki az emberek lábai alól, leggyengébb a függetlenségi érzelmű polgárság szervezkedése. Ezeket a szervezeteket az utóbbi időben, sajnos, még jobban meggyengítette a függetlenségi pártban beállott szakadás, a melyet az ország nagy kárára a függetlenségi eszme ellenségei személyes ellentétek felidézésével akartak kiaknázni. Azzal legyünk egészen tisztában, hogy bármiként alakuljon is a két függetlenségi pártnak egymáshoz való viszonya, itt Budapesten a hatvanhetes politika közeledő szennyes áradatának hullámverései csak úgy törhetnek meg, ha a függetlenségi párt minden hive egy táborban váll-vállvetve küzd ellene. Tegyük félre a féltékenykedést, a kicsiny személyes tekinteteket és lebegjen előttünk egy nagy czél: az, hogy minden erőnkkel útját álljuk a régi korszak feltámadásának és hogy az ország szivét, ezt a hatalmas fővárost ne engedjük át a Bécsnek felkinálkozó hatvanheteseknek. Úgyis el lehetünk rá készülve, hogy mindazok a régi, megrögzött klikkvitézek, a kik a mindenkori hatalom árnyékában sütkérezvén, az elmúlt esztendőkben egy hirtelen és szemérmetlen fordulattal a függetlenségi táborba lopták be magukat: most látván és megérezvén a szelek fordulását, merész Ívben fogják odahagyni az ellenzékké vált függetlenségi pártot. Ezekben a válságos időkben nagyobb szükség lesz függetlenségi érzelmű polgárok összetartására és rendületlen elvhüségére, mint bármikor és ebből a szempontból a tisztulás meginduló folyamatától csak jótékony hatás várható, mert ha e soraink közé betolakodott neo-függetlenségiek ismét kitakarodnak, talán kevesebben leszünk, de egymást megértőbbek és a függetlenségi eszméhez hivebbek maradnak együtt. A legközelebbi jövő sivár képet mutat és ki tudja, mire ébred a nemzet holnap. Azt az egyet azonban tudjuk, hogy a függetlenségi eszmét és politikát ebből az országból kiirtani, sem csellel sem erőszakkal nem fogják, mert ez az eszme benne székel a szivekben és az agyakban, olyan mélyen, hogy onnan kitépni semmi féle vaskéz nem tudja. Összetartás és tántoríthatatlan ragaszkodás politikánkhoz és annak vezéreihez hozzásegít minden bizonnyal a győzelemhez, a mely nem maradhat el, mert az igaz ügy a végén mindig diadalmaskodik. Ä főváros kölcsöne. A főváros hétfői rendkívüli közgyűlése, egyhangúlag elfogadta a tanács előterjesztését a főváros két millió font sterling kölcsöne iránt. Ezen a rendkívüli közgyűlésen a bizotsági tagok rendkívüli nagy számmal jelentek meg, a mit mutat az, hogy a névszerinti szavazásban 226-an adták le szavazatukat. A nagy érdeklődést kétségkívül előmozdította, hogy ugyanezen a közgyűlésen választották meg a főbb tisztviselőket, de nem lehet tagadni, hogy a kölcsön ügye általános és nagy szimpátiával találkozott, a mely a polgármester ténykedésének méltányló és dicsérő elismerésében jutott kifejezésre. Talán taktikai szempontból helyesebb lett volna ha némi ellenzék jelentkezett volna a londoni kölcsönnel szemben, mert ebből a nagy egyhangúságból a külföldön esetleg arra következtethetnek, hogy Budapestnek szörnyen sürgősen kell a pénz, hogy olyan nagyon megörültek neki. Bármiként álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy a mai viszonyok közt a londoni kölcsön igen előnyösnek látszik és e meggyőződés felkeltésében kétségtelenül nagy része van annak a kitűnő és szakszerű előterjesztésnek a melyet a köl- csönügy részleteiről Dr. Bódy Tivadar tanács* nők a pénzügyi osztály vezetője kidolgozott. A kölcsön ellen hangoztatott aggályok majdnem egészen elnémultak. Egyedül a sterling-valuta áringadozásának esélyeire alapított aggodalmat hangoztatja továbbra is báró Madarassy Beck Gyula dr. egy alapos czikkében, a melyben ki van fejtve, hogy a londoni deviza árfolyam-hullámzásából a fővárosra némi hátrány keletkezhetik. Tény, hogy valamelyes anyagi áldozat a diszázsió- ból a fővárosra háramolbat, ám ez számszerűleg csak igen csekély lehet, mert a londoni devizának árfolyam hullámzása a kölcsön folyósításának rövid batáridején belül az eddigi tapasztalat szerint aligha lehet többet VioVo-nál, a mi az egész 43 millió koronányi kölcsön összegnél 43.000 koronára rúghat. A mi báró Mcidcirdssy Beck Gyulának azt az aggodalmat illeti, hogy a kölcsön fejében kapott devizák piaczra hozatala Bécsben nyomni fogja az árfolyamot, ezt az aggályt nem osztjuk mert az Osztrák-Magyar Bank deviza-szervezete mellett ily összegek piaczra hozatala lényegesebb árfolyam-hullámzást nem idézhet elő. Végül pedig ezzel a gyakorlatban nem nagy összeget jelentő rizikónál mindenképpen ki kelleti békülni, mert
