Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-21 / 47. szám
у. évfolyam ____________________________1910. november 21»_________________________________________47. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA., Meg jelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... 10 korona. Eé l évre ... ............................... ... 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Budapest kereskedelme ellen. Az a nagy kavarodás, amely a perrendtartás körül kitört, igen közelről érinti Budapest székesfőváros érdekeit. Az agráriusok leplezetlen előrenyomulása felismerhetőleg abból a felfogásból fakad, amely a magyar politikában már évtizedek óta kísért, és amelynek lényege az, hogy szembehelyezi a fővárost a vidékkel. Hogy ez tényleg igy van annak bizonyára Tisza István erélyes állás- foglalása a könyvkivonati illetékesség ellen. A geszti gróf egy alkalmat sem mulaszt el, hogy kifejezésre juttassa, mennyire szivén fekszik a „vidék11 — szemben a szerinte nemzetietlen fővárossal. Soha államférfit! oly brutálisan nem juttatta érvényre azt a felfogást, hogy a történelmi tradicziók ápolása, a nemzeti érzés teljessége, a hazához való ragaszkodás csak a vidéki emberben van meg; mindezek az erények a fővárostól pedig idegenek. És ettől az emberttől, aki az elvek valóságos mániákusa, igazán nem lehet követelni, hogy kiaknázatlanul hagyjon egy alkalmat, amely a főváros ellen való állásfoglalásra kínálkozik. De mit szóljunk a miniszterelnökhöz, akit Budapest Belvárosa választott meg képviselőjévé, de aki ebben a kérdésben is megmaradt színtelennek, és az úgynevezett „arany közép- ut«-ról egy hajszálnyira sem tér el, hogy megvédje a főváros igazát. A kormányelnök saját választói küldöttségének kijelentette, hogy 6 maga is a kereskedelem sérelmének tekinti a könyvkivonati illetékesség elejtését. Vájjon a meggyőződése mellett síkra szállani, azt körömszakadtáig megvédeni és Tisza István gróffal szemben diadalra juttatni: nem volna-e kötelessége a miniszterelnöknek? Szabad-e neki ilyenkor lanyhának lennie csak azért, hogy Tisza István grófnak defe- ráljon? Csoda e, ha ily indifferens magatartásával a miniszterelnök csak megerősíti azt az általunk is már sokszor beigazolt véleményt, hogy ez a kormány nem hordja szivén a főváros sorsát. Mert senki se áltassa magát: a könyvkivonati illetékesség sorsa nem pusztán a "kereskedelem és az ipar kérdése, hanem Budapest székesfőváros elvitathatatlan érdeke. A város: fejlődés főkelléke, hogy ipar és kereskedelem felvirágozzék és a nagyvárosoknak éppen az adja meg ezt a jelleget, hogy ipari- és kereskedelmi góczpontok úgynevezett em- poriumok vagyis piaczok. Minden politika, a melynek szivén fekszik a városok sorsa, oda fog törekedni, hogy a városok iparát és kereskedelmét nagyra növelje: okos, czéltndatos gazdasági politikával. Nálunk Magyarországon az ilyen kereskedelem- és iparfejlesztő politika egyenesen a kultura kérdése, mert az egyoldalú őstermelésből modern állammá csakis úgy fejlődhetünk, ha az ipar és kereskedelem virágzásának előfeltételeit megteremtjük. És kiváltképen a főváros az, amely hivatva van természetes középponti helyzeténél arra, hogy egyesítse az összes gazdasági erőket nagy, hatalmas ipari és kereskedelmi góczpontban. A kiegyezést követő néhány évtized alatt az állam tényleg olyan politikát csinált, amely Budapest fejlődésének kedvező volt, és ennek köszönhető a magyar székesfőváros nagyszerű, szinte amerikaias fejlődése. És ime a vidék büszke örömmel látta mindig fővárosának gyönyörű fejlődését, mert tudta és érezte, hogy a főváros az, a melyben kifejezésre jut a nemzet ereje és nagysága. Csak az újabb időben kapott lábra egy oly irányzat, amely a féltékenységet és irigységet szitja a vidékben a főváros ellen. Minden oly intézkedés, amely a főváros kereskedelme és ipara ellen irányul, egyúttal Budapestet károsítja és veszélyezteti. A főváros kereskedelme és ipara pedig csakis úgy fejlődhetik, ha az egész állami politika barátságos érzülettel viseltetik iránta. A fővárosi ipar és kereskedelem központi helyzeténél fogva az egész országgal áll üzleti összeköttetésben és ezer meg ezer községbe szállítja áruit. Eddig ugv volt, hogy a fővárosi iparos vagy kereskedő nem fizető adósát itt Budapesten perelhette be. Ennek az volt a rácziója, hogy lehetetlen a fővárosi kereskedőnek és iparosnak az ország száz és száz vidékén perelni és ügyvédet fogadni. Azt mondják, hogy ez a jog sok visszaélésre szolgáltatott okot, mert az ügynökök és utazók a tudatlan népet megrendelésekre csábították, sokszor becsapták és a szegény áldozat a perben nem tudott védekezni, mert lakhelyétől távol, a fővárosban perelték be. Senkinek sem jut eszébe e visszaélések fennforgását tagadni. Csakhogy visszaélés mindenütt van és az egyes intézményeket nem szabad kizárólag e lehető visszaélések szempontjából szabályozni. A per- rendtartás, illetve az igazságügyminiszter módosítása kellőképpen számol e visszaélésekkel akkor, amikor csakis úgy adja meg a fővárosi kereskedőnek és iparosnak a fővárosban való perlés jogát, ha a megrendelést és az átvételt, illetve az áru elküldését okirattal igazolja. A könyvkivonati illetékesség ellenségei óriási tévedésben vannak. Ennek eltörlésével ugyanis a tisztességtelen kereskedelmet és ipart, azt, amely a visszaélésekből táplálkozik és gazdagszik, egyáltalán nem sújtják, mert ezek az ügynökökkel és utazókkal a vidéken dolgoztató czégek gondoskodni fognak arról, hogy oly megrendelő- lapokat írassanak alá a tapasztalatlan néppel, amelyen a budapesti bíróság illetékessége ki van kötve. A minden hájjal megkent tisztességtelen üzletek találnak tehát módot a törvény keretén belül a maguk üzelmeinek folytatására. Ellenben sújtja majd a könyvkivonati illetékesség teljes eltörlése a tisztességes fővárosi kereskedelmet és ipart, amely jó- hiszemüleg szállít hitelre árut a vidékre, de amely elesik attól, hogy nem fizetés esetén itt a fővárosban perelhesse be adósát. A végén reákényszeritik majd ezeket is, hogy a saját bíróságuk illetékességét minden egyes esetben kikössék és akkor amugyis egészen illu- zóriussá válik a könyvkivonati illetékesség eltörlése. Az egész különbség csak az lesz, hogy a kereskedelmi és ipari forgalmat rendkívül megnehezítik, mert minden egyes vételt Írásos szerződéshez kötik, ami által a per- rendtartás egész rácziója, mely az Írásbeliség kiküszöbölését czélozza, egyszerűen megdől. A főváros ipara és kereskedelme ellen és ezáltal maga a főváros ellen intézett merénylet visszaverésére tehát egyesülnie kell az egész fővárosnak, csak úgy, mint ahogyan a husdrágaság kérdésében történt. Erre vonatkozólag van ugyan már a közgyűlésnek egy elvi kijelentése, ez azonban még nem elég. Elsősorban a főváros országgyűlési képviselőinek kötelessége a kommunális faktorokkal egyetértőleg minden erejüket latba vetni, hogy a fővárost oly közel érdeklő e kérdés az agrárius politikusok tömörülése daczára, kedvezően intéződjék el. Sajnos, e részben nem látunk eddig nagy hajlandóságot Budapest képviselőiben. Hol maradnak a Berze- viczyek, Jakabffyak, Márkus Józsefek, amikor választóik ily eminens érdekei forognak kocz- kán? Talán illenék ezeknek az uraknak részt venni abban a mozgalomban, amelyet a főváros kereskedelme és ipara a tervbe vett arczulcsapás ellen indiiott. Ezeket az óvatos, kertelő képviselő urakat rejtekhelyeikből elő- szólitjuk a cselekvés mezejére. Valamennyiük ugyancsak verte a választáskor a mellét és Ígérte az ipar és keieskedelem védelmét. Tessék most az Ígéretet beváltani, ha még oly kellemetlen is. Amikor a főváros ellen folyik a rút politikai játék, a főváros képviselőinek a tüzvonalban van a helyük. A nagy szenzáczió. A polgármester erélyes kijelentése a rejtett inkompatibilitásról nagy port vert fel és mint előrelátható volt, igen rossz vért szült a klikkek táborában. Beteljesedett az a jóslat, hogy a polgármester kénytelen a farkasokkal együtt ordítani. Hamarébb, semmintBárczy István erélyétől és szívósságától várni lehetett, bekövetkezett az ő Canossába menetele. A polgármester látván a nagy felindulást,, amely férfias kijelentéseinek nyomán fakadt; az összeröffenést, amely a kerületi hatalmasságok berkeiben támadt: a fenyegető öklöket, melyek minden oldalról feléje nyúltak: megalkudott a kényszerhelyzettel és »kimagyarázta« szavait. Ez a »kimagyarázás« pedig I üinden kávéházban kapható in _ poharanként 6 fillérért i™— EzIIaS természetes, baktériummentes, szénsavdus BORHEGYI és BORSZÉKI ásványvíz. &
