Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-09 / 32. szám
Y. évfolyam 1910. augusztus 9. 32. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS lb* APJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : К vész é\ re ... ... ... ... ... ... 10 korona, ■'él évre ... ............................- — 5 „ Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a Г41- tulajdonos R. Virágh Géza czitnére kőiden« ők VII.. Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon llő—Hő. Budapesti bajok. Régi hibánk, hogy mindent ami a mienk, szidunk, ócsárlunk és szeretjük Ázsiát meg a Balkánt emlegetni, amikor valami budapesti bajról beszélünk. Pedig- ez a legtöbb baj nem is specziálisan pesti, mert egyebütt, a sokat megbámult és majmolt külföldi városokban is nem minden fenékig tejfel. Mindazok a nyavalyák, amelyek nálunk az utóbbi években kiélesedtek, olyan betegségek, melyek a nagyvárosok fejlődésének bizonyos fokán mindenütt bekövetkeznek és nem szabad azt hinni, hogy ezeknek a tömegbajoknak a rossz közigazgatás, a városi gazdálkodás és az intézmények az okai. Budapest eljutott fejlődésében ahhoz a ponthoz, amelynél a világvárossá való átalakulás kezdődik. A város területének és lakosságának nagy megnövekedése itt is felszínre veti azokat a bajokat, amelyek mindenütt kísérői a nagyvárosok felszívó erejének. A lakásnyomor, a drágaság, a nagy halandóság, a megélhetés nehézsége, a panperizmus, a munkanélküliség: nem budapesti speczi- alitások. Csak a mi velünk született gáncsoló kedvünk mutatja e bajokat olybá, mintha csak bennünket vert volna meg velük a sors. Berlinben a 90-es években, Drezdában, Lipcsében és Hamburgban pedig még most is sokkalta nagyobb a lakásnyomor, mint jelenleg Budapesten. Ls Londonban már volt rá eset, hogy külön parlamenti bizottságot küldöttek ki a lakásnyomor megvizsgálására. De azért mi váltig azt hireszteijiik, hogy az egész világon nincsen olyan drága lakbér, mint nálunk. A drágaságról panaszkodva pedig kikiáltjuk Budapestet a világ legdrágább városává. A panaszkodásnak e szuperlativusai — bár nem fedik egészen a valót — mégis jogosak és érthetők. De ne gondoljuk, hogy a bajok orvoslása körül nem történik semmi. Fővárosunk minden terén rengeteg áldozatokat hoz az életviszonyok megjavításáért. Iskolákra szinte példátlan munificzencziával költekezik. Az utak és utczák burkolása éö tisztánI tartása mintaszerű. A vízvezeték elsőrangú. PLirdőkre két kézzel szórjuk a pénzt. Közkórházaink — bár távolról sem elegendők — mégis kivívták a külföldi szakemberek elismerését. Vásár- csarnokaink, csatornázásunk, helyi közlekedésünk igazi nagyvárosi színvonalon állanak. Igaztalan tehát, ha mindent fekete szemüvegen nézve leszedjük városunkról a keresztvizet. De éppen azért, mert objektiv elmével figyelve városunk fejlődését, észrevesszük a haladást: nem szabad ölhetett kezekkel megpihenni babérainkon, hanem a mi szép ^ jó van, azt fejlesztenünk kell, egyúttal éber szemmel meglátva a bajokat és hiányokat. Városi adminisztrácziónk rákfenéje még mindig a túlságos bürokratizmus. Gyors elintézést igénylő ügyekben is káros huza-vona tapasztalható. És a sok fórum instanczia, tényező, bizottság gyakran a legjobb dolgok nyélbeütését hátráltatja. Emellett vannak oly tipikus bajai a városi adminisztrácziónak, amelyek szinte gyógyíthatatlannak látszanak. így mindenki, aki a fővárossal valamelyes szállítási viszonyba került, hihetetlenül sokáig kénytelen várni, mig a pénzét megkapja. Lassú az árvaszék ügymeneté, de mindenek felett szörnyű lassúsággal dolgozik a mérnöki hivatal. Ennek a hivatalnak a gyökeres reorganizáczicja és a modern élet köret élményeivel való összhangba hozatala egyik legsürgősebb feladata városi adminisz- trácziónk megjavitdsának. A lényegesebb átszervezés: mint a tanács hatáskörének kibővítése, a polgármester saját jogkörének megnövelése, a kisebb jelentőségű és gyors elintézést igénylő ügyeknek a közgyűlés hatásköréből való kivonása és emellett az autonómiának igaz és teljes értelemben való biztosítása: az uj fővárosi törvénynek maradnak fenntartva. Ez a törvény lesz hivatva friss életet önteni a bürokratikus témák holt betűibe. A lakásviszonyok megjavitása nemcsak papiroson foglaltatik a székesfőváros programmjában, hanem nevezetes alkotások hirdetik Budapest modern lakáspolitikájának diadalmas előrenyomulását. Hogy egy esztendő alatt egy évtizedes építési pangás káros hatását ellensúlyozni nem lehet: az csak természetes. De ha végigtekintünk az egy esztendő óta elkészült fővárosi bérházak és kislakások impozáns sorozatán, lehetetlen meg nem látni a becsületes törekvést és a gyors segítségre való hajlandóságot és képességet. Egy csapásra a lakásszükséget és a lakásuzsorát a főváros ugyan ki nem küszöbölheti, de hogy egy további esztendő múlva Budapesten nem lesz többé lakássztikség, az ma már bizonyos és ennek az érdeme elsősorban a székesfővárost illeti meg. Igen sürgős feladatok várnak Budapestre a kórházügy terén. Legelső sorban a Rókus-kórház modern közkórházzal való felcserélése valósítandó meg. A legutóbbi időben ez a kérdés is kikerül talán a tengeri kigyók sorából és ha az előjelek nem csalnak, a kórház építését a közeljövőben megkezdik. Nagyon szomorú fejezete továbbá közegészségünknek az elmebetegek befogadására szolgáló kórházak elégtelem sége. Ezen a téren is energikus cselekvésre kell magát elhatározni a fővárosnak. Az állam az elmebetegügyet teljesen a maga erejéből — úgy látszik — nem akarja komolyan ellátni. Legalább is a kellőszámu megfigyelő és közvetitő intézményről kell a fővárosnak gondoskodnia, nehogy a futó bolond alakja utczáinkon meghonosodjék. Világítási mizériáink javítása folyamatban van. Addig is azonban, a mig a főváros villamos telepe elkészül, gondoskodni kell főbb útvonalainknak villamos ivlámpákkal való megvilágításáról. Ezt évekre kitolni most már nem szabad, mert nem méltó fővárosunkhoz a mai szegényes estéli világítás. Közlekedési bajaink is vannak. Elsősorban a menetrend megállapításába kell a fővárosnak az eddiginél nagyobb mértékben érvényesíteni a közönség igényét, számos viszonylatban az éjjeli órákban is biztosítani kell a közlekedést. Ezenkívül
