Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-27 / 18. szám

9

összeíró küldöttségek tagjait. így természetes, hogy jórészt csak a klikkek emberei vannak képviselve a tanács javaslata szernit, és csak itt-ott a látszat kedvéért vettek fel egv- egv a klikken kívül álló személyiséget. E feher hollók száma azonban oly ritka, hogy nem sokat tehetnek majd az összeírások alkalmával a klikkek erőszakoskodásai, fur- fangjai és hamisításai ellen.

Vannak azután olyan kerületek is, a melyeknek összeiró-küldöttsége kizárólag a klikkek embereiből alakul, daczára annak, hogy biztos tudomásunk szerint a tanácsnál lépések történtek a klikkeken kívül álló párt képviselete érdekében. így például a VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt még idejekorán azzal fordult a kerületi vezéremberekhez, a kik az Erzsébetvárosban tudvalevőleg mind a régi klikkek kebelébe tartoznak, hogy a kerület választópolgársága összességének megnyugtatására a függetlenségi-párt részéről is hozzon javaslatba összeiró-küldöttségi tagokat. Ugyanezt a kérést intézte a párt a tanácshoz. Mindkét közbelépés azonban eredménytelen maradt, legjobb esetben ürügyeknek nevezhető indokok folytán, melyeknek részletezése nem ide tartozik. így tehát a \ II. kerületben is az öreg klikkek zavartalanul folytathatják apró és nagyobb hunczutságai- kat, mert nincs, a ki a körmükre vigyázzon és nincs, a ki a szükség esetén a körmükre koppintson. Megható egyértelműséggel fogják felvenni a névjegyzékbe a képtelenebb nyomorékokon és gyógyíthatatlan betegeken kívül még azokat is, a kik már az anyaföldben alusszák örök álmaikat. A névjegyzékek összeállítása alkalmával szokásos paklizás tehát a VII. kerületben előreláthatólag ezúttal is vígan folyik majd tovább.

Ez az eljárása a klikkeknek még taktikának sem helyes. Mert a mikor ily nagy horderejű és felelősséggel járó funkcziókat végeznek, már saját érdekükben is arról kellene gondoskodniok, hogy későbbi rekrimi- nácziók elkerülése végett, a megfelelő ellenőrzésre hivatkozhassanak működésűk közben. Ám a pesti klikkvezérek rövidlátásánál még csak az önzésük nagyobb. Ismerve a közgyűlés összetételét, alig remélhető, hogy a tisztességre és méltányosságra való appellá- lás e kérdésben eredményre vezessen és arra indítsa a közgyűlés többségét, hogy a Tanács javaslatának megváltoztatásával, a függet- lenségi-párt tagjainak is helyet szorítson az összeíró-küldöttségekben. Nem marad tehát más hátra, mint e küldöttségeken kivül teljesíteni az ellenőrzés nehéz feladatát, a melyet hathatósan végezni majd csak a döntő ütközet: a választás napján lehet. Arról már most is meg lehetnek győződve a dölvfük- ben határt nem ismerő klikkvezérek, hogy a függetlenségi-párt nem fogja kardcsapás nélkül kiszolgáltatni a kerületeket önző czéljaik- I nak. Mentül nagyobb ravaszsággal, mai pozi- cziójukkái való mentül nagyobb visszaéléssel készítik elő a klikkek a községi választásokat : annál nagyobb, annál elkeseredettebb lesz a függetlenségi-párt elszántsága és harczi készsége a választások alkalmával. Ha az összeiró-küldöttségekben nem is találkozunk, a ^választáson meg fogják ismét ösmerni erőnket és hatalmunkat. A klikkek fegyvere: furfang és erőszak, a mi fegyverünk: elveink tisz tasága és az igazság!

A totalizator és a szegény néposztály.

löbb mint két éve, hogy a főváros közgyűlésén konkrét indítvány tétetett a lóversenyjáték korlátozása tárgyában. A tanács az ügyet tanulmány tárgyává tette, közben azonban a >Magyar Lovaregylet« a 60 filléres helyen megszüntette a totalizatőri, úgy hogy már 1907 tavasza óta e legolcsóbb helyen fogadást kötni nem lehet. Ennek az eredménye az volt, hogy a legolcsóbb hely látogatottsága lényegesen megcsappant és viszont a drágább helyek látogatottsága lényegesen megnövekedett. Az 1907 évi tavaszi versenyeken mindamellett 372.000 koronával csappant meg a totalizator bevétele a fogadásoknak fenti korlátozása következtében. Ez a helyzet azonban már az 1907-iki nyári versenyek

FÜGGETLEN BUDAPEST.

alkalmával megváltozott, mert a Lovaregylet a 2 koronás második hely árát három koronára emelte, a 60 filléres harmadik hely árát 2 koronára emelte fel és az utóbbi helynek csak kis részét hagyta meg totaliza'őrmentes negyedik helyként továbbra is az addigi 60 filléres helyárral, mig a harmadik helyre ismét behozta a totalizatőri. Ennek folytán a totalizator forgalma már az 1907. évi nyári versenyeken 109 000 koronával volt több, mint 1906 nyarán, ez a többlet pedig az 1907. év őszén 134.000 koronára emelkedett.

E tanulság alapján a tanács most már kimondandónak véli, hogy a versenytéren három helynél több ne legyen. Az első hely dija 10 koronánál kisebb ne legyen, a második hely dija négy koronára emeltessék fel azzal, hogy e helyen is a legkisebb tét 5 koronánál nagyobb legven. A totalizatőrmentes harmadik hely pedig 60 fillérben állapíttassák meg.

Ezt a javaslatot a tanács akként óhajtja keresztülvinni, hogy e kikötéseket bele kell foglalni a lóversenytér kihelyezése folytán a Lovaregylettel kötendő uj területhasználati szerződésbe.- Ehhez képest'a tanács azt javasolja a közgyűlésnek — a mely már ez évi márczius hó 17-én utasította a tanácsot, hogy a Lóversenytér szabályozási tervét készíttesse el és hogy a „Magyar Lovaregylet“-tel fennálló használati szerződés megszüntetése és a lóversenytérnek más helyre való áthelyezése iránt indítsa meg a szükséges tárgyalásokat -— hogy a közgyűlés hatalmazza fel a tanácsot arra, hogy a totalizator korlátozásának ügyét a lóversenytér kihelyezésének ügyével egyesítse és hogy a lovaregylettel kötendő uj használati szerződésbevegyen fel oly kikötéseket,a melyek a szegényebb néposztály játék- szenvedélyének a korlátozására alkalmasak.

A tanács e javaslatának elfogadásával a totalizator korlátozásának kérdése kétségtelenül gyökeres megoldást nyerne, de viszont az is igaz, hogy ez a megoldás halasztást szenvedne. Annyi bizonyos, hogy ez az ügy többé a napirendről le nem kerülhet, már csak azért sem, mert a mai lóversenytér területére a fővárosnak sürgős szüksége van.

A hétről.

Bárczy — itthon. Nem diadalmas hadvezérként, kemény csaták után tér vissza a főváros polgármestere valamely nagy hadjáratból, hanem egész rövid tanulmányúiról érkezett vissza. És mégis sietnek a kaszinók és körök, a polgárság e társadalmi egyesülései az ő ünneplésére. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez az ünneplés nem a polgármester bár szimpatikus egyéniségének szól, hanem a polgárság afeletti örömének, hogy a lakásprogramra megvalósításához ismét egy lépéssel közelebb jutottunk. Hiába tagadják a hatósági építkezés ellenzői : a polgármester lakásépitkezési programmja határozottan népszerű Népszerű nemcsak azért, mert a lakásnyomoruság keservét szenvedő polgárság a nagyarányú fővárosi építkezésben hathatós segítséget remél, hanem egyáltalán azért, mert végre erélyes, férfias cselekedetet látunk a főváros első tisztviselőjétől, akinél eddig megszoktuk azt, hogy a különböző klikkek járszalagján vezettette magát. Bárczy István személyében és pro- grammjában a polgárság a székesfőváros egészségesebb irányú fejlődésének a zálogát látja. Szolgáljon ez az elismerés és ünneplés a polgármesternek buzdításul jövendő pályáján és felejtse el a polgármester, hogy az ünneplés szintere akárhányszor olyan terrénum, amelynek szereplői és szóvivői a polgár- mester mai népszerűségét a maguk nimbu- sának növelésére akarják gyümölcsöztetni.

A főváros a pornográfia és a detektiv- regények ellen. Pozsony városa a miniszter- elnökhöz peticziót intézett a pornografikus müvek, valamint az ifjúságot megmételyező detektiv-regények szigorú bírói üldözése iránt és köriratban csatlakozásra hívta fel a törvény- hatóságokat. A főváros tanácsa most a közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy a főváros közönsége támogassa a pozsonyi feliratot. A tanács e javaslata kifejti, hogy tudatában van a pornografikus irodalmi termékek és detektivregénvek romboló hatásának és ezért a meglévő törvényes intézkedések igen szigorú alkalmazását kéri. Nem tudjuk, hogy a városatyák végig szokták-e nézni az antikváriusok kirakatait? Tegyék meg ezt szerdán délután, mielőtt a közgyűlésre elmennek. És akkor biztosan elfogadjak a tanács indítványát.

A rendőrség minden ébersége mellett vígan burjánzik a fővárosban a leánykereskedelem. Most is csak Belgrádban jöttek rá, hogy lelketlen kufárok öt fiatal magvar leányt áruba bocsájtottak. A rendőrség ismeri a notórius leánykereskedőket és kíméletlen szigorral lép fel ellenük, valahányszor tetten éri őket. Csakhogy ez nem elég a métely kiirtására. Nem szabadna bevárni, mig bűnös manipu- lácziókon érik ezeket a pesti rabszolga-kereskedőket, a kik a „hungará“-t a külföldre szállítják, hanem a kellő preventív intézkedésekkel egyszer s mindenkorra lehetetlenné kell tenni a működésüket. Ezúttal figyelmeztetni akarjuk a rendőrséget, hogy a leánykereskedők és portékáik, valamint ezek felhajtóinak gyülekező helye az a sok obszkurus lebuj, amely a különböző forgalmas utczákban úgyszólván a rendőrség szeme-láttára él és virágzik. A „Pali“, „Jani“, „Tarai“, „Zsiga“ és más hasonló pesti csibész-elnevezésű kávéház éjnek idején találkozó helye ennek a gyülevész népségnek és e kávéházak környéke az éjjeli órákban egyenesen közveszélyes. Az O-utczában székelő erkölcsrendészeti osztály fejének figyelmébe ajánljuk például az Ó-utczának a Nagymező- és Hajós-utczák közé eső szakaszát; a Gyár-utczának az Uj-utcza és Dessewffy-utczák közé eső részét, és a Nagymező-utczának az O- és Uj-utczák közé eső részét, a melyeken tisztességes házaspár inzultus veszedelme nélkül végig nem mehet. Ezen a vidéken állandóak a bicskázások, verekedések és a rendőri felügyelet alatt álló nők szerelmi drámái lovagjaikkal. A főváros számos egyéb részén is hasonló állapotokkal találkozhatik a rendőrség. Gyökeres orvoslás ezzel szemben csak az lehet, ha egyszer s mindenkorra bezárják ezeknek a csibésztanyáknak az ajtait. Köz- biztonságunk ezzel sokat nyerne.

A cselédkérdésről értekeztek a városházán tudós úrnők és urak és a tanácskozás folyamán sok okos eszme és még több bölcs tanács merült fel. Persze a budapesti cselédmizéria egészen specziális jellegű, a melyet a sablonos szocziológiai fejtegetésekkel megoldani nem lehet. Mert igaz ugyan, hogy Budapesten kevés a cseléd és hogy ennek az egyik oka a vidéki népesség nagy- aránvu kivándorlása, a mely mellett a nép, leányainak munkás kezeire otthon a gazdaságban van szükség. De mindazonáltal specziális pesti viszonyokban keresendő a nagy cselédhiány és főképpen a folytonos cselédváltozás és fluktuáczió a tulajdonképeni oka. Értjük ezalatt a cselédközvetités mai szervezetét. Minden háziasszony tudja, hogy a „czup- ringer" kénye-kedve szerint hoz és visz cselédleányt. A helyben levő cselédek elcsábításában ezek a hivatásos cseléd-hely- szerzők egyik főforrását bírják jövedelmeiknek és ez mindaddig úgy lesz, a mig a cseléd- kozvetités magánvállalkozás tárgya marad. A cselédtartók érdeke a stabilitás, ellenben a helyszerzők érdeke a mentül gyakoribb helyváltozás. És mivel a dolgok természeténél” fogva a tapasztalatlan cselédleány Ígéretekkel és szép szavakkal könnyen megkörnyékezhető, csak természetes, hogy a cselédváltozás oly gyakori. A „czuprin- gerek“ garázdálkodásának egyéb téren is láthatjuk szomorú tüneteit, a melyek már az erkölcsrendészet körébe vágnak. A kérdés ez oldalára azonban nem szükséges kiterjeszkedni, hogy kimutassuk a magánközvetítés helytelen voltát. Amikor a munkaközvetítés minden téren állami, községi és az érdekeltek kollektiv funkcziójává tétetik, csak azért, mert a magánvállalkozás a munkaközvetítést mindig kizsákmányoló tenden- cziával végzi, miért csak éppen a cselédköz vetítést hagyják meg a magánközve titok domíniumának? Semmiféle elmélkedésacselcd- mizériákon segíteni nem fog mindaddi a mig a fővárosban a helyközvititók graszszálnak.