Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-02 / 9. szám
IУ. évfolyam._________________________________________inárczius 2_______________________________________________ <). szain. Bud apest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai es társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4S-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... .. .................. ... — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimérc küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Községi s z о c z i á 1 p о 1 i t i к a. Minden meg- van ebben a fővárosban, a mit a magánvállalkozás leleményessége, a polgári szorgalom, a lakosság munkája megalkothat. Vannak szép épületeink, van közvilágításunk, közúti közlekedésünk. Ellenben minden kezdetleges és hátramaradott állapotban van, a mit a községnek kell megalkotnia. A fővárosi lakosság sínyli a lakbér uzsorát, az élelmezés rengeteg drágaságát; nap-nap után nagyszámú súlyos beteg kopogtat hiába a főváros közkórházainak ajtaján. Az iskolaügy kivételével minden községi feladat el van hanyagolva. Ennek az oka pedig az, hogy Budapestnek ezideig nem volt és még most sincs igazi szocziális községi politikája. Ötletszerű kapkodás a humanizmussal kaczérkodó jótékonykodás, a mit ezen a téren eddig produkáltunk De hogy a községnek feladata nem merül ki koldusoknak jut- | tatott alamizsna osztogatásában és a hajléktalanok ' menhelyének íentartásá- ban, hanem hogy a székesfővárosnak kötelessége a polgárság jólétének az előmozdítása czéltudos, tervszerű hatósági intézkedésekkel: erről mindeddig nagyon keveset tudtunk és beszéltünk. A községiszocziálpolika terén Budapest nem emelkedett felül a kupaktanács színvonalán. Egész köteteket töltene meg annak a sok mulasztásnak a felsorolása, amely a székesfővárost terheli a- lakosság- szociális érdekeinek elhanyagolása körül. A főváros hatósági beavatkozását mindenütt csak káros hatásaiban érzi meg ez a lakosság, de soha lépés nem történt, amely a polgárság széles rétegeinek életviszonyain könnyített és javított volna. Rengeteg milliókkal felépítettük a vásár- csarnokokat és nagy büszkén mutogatjuk a fényes palotákat az ide verődő külföldieknek ; ennek a dicsőségnek az árát a szegény tóvárosi néposztályok fizetik meg a rettenetes élelmiszer- drágasággal. Minden egyes városszabályozási- és szépi- tési művelet végeredményben a lakosság zsebére ment A Belváros rendezése számos kisebb iparost és kereskedőt űzött ki régi megszokott helyéről melyért, kárpótlásul sehol sem kapott megfelelő üzlethelyiséget és lakást. Az uj palotákban sok ezrekbe kerülő fényes üzletek és lakások vannak, amelyek csak kiválasztott tehetősebbeknek állanak nyitva. A közélelmezés és város rendezés tehát egyenesen a lakosság érdekei ellenére szabálycztattak hatósági beavatkozással. Mindenütt csak a külszínt néztük, a fényes, hatalmas méreteket, de sohasem történt gondoskodás arról, hogy a fényes épületekben és szép utczasorokban megelégedett lakosság üthesse tel tanyáját. Es ezeken a bajokon nem segített a demokrata-uralom sem, a mely néhány esztendeje oly nagy prepotencziával, any- nyi hangos Ígérettel vonult be a székes- főváros közgyűlési termébe. Ennek az uralomnak sem lebegett szeme előtt a polgárság életviszonyainak a megjavítása, bármennyire is hirdette programm- jában ezt a czélt. Személyi kultusz, apró- cseprő féltékenykedés és marakodás, a fővárosi népesség nyakán ülő vén klikkekkel való testvériesülés. politikai csete- páték, az ellenkező vélemények ledoron- gálása: ezekben merült ki a hires demokrata-tábor egész városkormányzati bölcsesége. De mutassanak csak egyetlenegy eredményt, a mely a főváros népének megélhetését vagy anyagi jólétét mozdítja elő. Es a főváros polgársága csakhamar meggyőződött arról, hogy a demokrata-pártban nem üdvözölheti megváltóját a lehetetlenül súlyos életviszonyokból. A klikkekkel való fra- ternizálás és együttmunkálkodás végképpen kiábrándította még azokat is, a kik hittek az Ígéretekben, de csakhamar keservesen megcsalódtak. Sehol, semerre nincs az a férfiú, a ki erős kézzel és becsületes akarattal megragadja ennek a városnak a kor- mányrudját. Pedig látjuk a szomszéd Bécs példáján, mit tehet egy férfi meg nem alkuvó munkája. A mi számiunkra még nem jött el a mi Luegerünk. Nálunk csak az események kényszere szorítja ki a hatóságokból itt-ott a polgárság érdekének a respektálását. Éhínség és husuzsora bírja rá a fővárost a lóhus- mészárszékek felállítására és bérkaszárnyák erőszakos rombolása, valóságos lakók forradalma mozdítja csak meg a fővárosi hatóságot lassú kényelméből, melyben tétlenül nézi éveken át a legirtózatosabb lakásnyomort. De milymesz- sze esik e kényszerült, esetről-esetre alkalmazott expediensektől az igazi, nagyszabású, hosszú időre megállapított és gyorskezü községi szocziálpolitika ? ! Mily távol esik ez a muszáj-intézkedés attól a tervszerű városkormányzattól, melynek oly ragyogó példáját mutatják még a kisebb németországi városok is! Pedig az intézők tudatában már él az a meggyőződés, hogy ilyen tervszerű szocziálpolitika nélkül a főváros egész élete csak tengődés, fejlődése csak mechanikus vagy számbeli gyarapodás, de nem igazi haladás és szerves megnövekedés. Annak a községi szocziálpolitikának az ideje, a mely egységes konczepczióval átfogja az egész lakosság összes életviszonyait és a melynek vázát mi már két évvel ezelőtt iparkodtunk lapunk hasábjain megrajzolni, sajnos, csak legkezdetlegesebb nyomait látjuk. De már e nyomokat is örömmel üdvözöljük a fejetlenség és tétlenség- székesfővárosában. E nyomok közé sorozhatjuk a közüzemek kommunalizálá- sára megtett kezdő lépéseket, továbbá legújabban a fővárosi bérházak építésének tervét, a mely remélhetőleg hamarosan valóra íog válni. A szocziálpoli- tika rendszeres és tervszerű előkészítése érdekében a polgármester az elnöki osztályban -— tehát a saját közvetlen közelében — szocziális ügyosztályt létesített. Remélhető-e, hogy ez az ügyosztály valóságos kohója lesz a községi szocziálpolitika hasznos intézményeinek? Nem fogunk-e ebben is keservesen csalódni? Nem fog-e ennek az osztálynak a tevékenysége is tanulmányozásokban és tanácskozásokban kimerülni? Mert ebben a fővárosban mindig; csak tanulmányoznak és tanácskoznak, de tenni — nem tesznek semmit! Mi lesz a novellával? Az uj fővárosi törvény. A főváros közgyűlése bizottságot küldött ki az uj fővárosi törvény előkészítésére. Ez a bizottság munkálataival elkészült. A tanácskozások eredményét nagy titok homálya fedi, de azért, vagy talán épen azért nagyjában ismeretesek a bizottság javaslatai. A két legfőbb követelmény: a viriiizmus eltörlése és az inkompatibilitás szigorítása benne foglaltatik hir szerint e javaslatokban, bár az in- kompatibilitá ra nézve — ugylátszik — ismét nagy konczessziók tétetlek a klikkeknek. A munkálatokról szóló híradásokban ugyanis nélkülözzük azt, hogy az összeférhetetlenség a fővárossal szerződéses viszonyban álló vállalatok tulajdonosai, igazgatói, részesei és alkalmazottai ellen a legszigorúbban és személyileg megállapittatott volna. És éppen ezért nem volt időszerűtlen a »Budapesti függetlenségi párt« központi választmányának az a határozata, melyet lapunk más helyén közlünk, és a mely az összeférhetetlenséget személyileg kiterjeszteni kívánja a gázgyárak, közúti vasutak és villamos világítási vállalatok összes funkeziónáriusaira. A mai állapot szerint tulajdonképen nincs is összeférhet- lenség, minthogy a szerződéses viszony fennállása daczára is bárki lehet városatya és csak az őt érdeklő ügy feletti tárgyalásokban és szavazásban nem vehet részt." Ez tehát
