Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-21 / 38. szám
У. évfolyam. 1909. szeptember 21. 38. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. (f U A Budapesti függetlenségi és 48-as part, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek ШЛТ'А.'ТА.Хл О S LAPJA» Mscjjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többsgüáfc-*^ Előfizetési ára: Egész évre ... ... ............................. 10 korona. Fél évre _ ... .......................... — 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A községi adó leszállítása. A „Független Budapest“ közlése a községi pótadó leszállítására vonatkozó indítványról, melyei a szabadpolgárok Platthy György dr. indítványára fognak beterjeszteni, érthető feltűnést keltett a sajtóban úgy, mint a főváros összes köreiben. Hogy a polgárság elismeréssel fogadja az indítványt, az csak természetes, de viszont az is érthető, ha azok a tényezők, a melyeknek hivatása a főváros fiskális szempontjait érvényre juttatni, szembehelyezkednek a községi póladó leszállításával. A „Magyar Hírlap“ közli Body Tivadar dr. tanácsnoknak, a főváros pénzügyi osztálya vezetőjének, továbbá dr. Feleki Béla bizottsági tagnak, a főváros pénzügyei egyik legalaposabb ismerőjének véleményét a felvetett eszméről. Mindketten szembehelyezkednek a községi pótadó leszállításával és felfogásukat erős érvekkel iparkodnak megalapozni. A szabadpolgárok ez akczióját a magunk részéről helyeselvén, kötelességünk e két igen figyelemreméltó és mértékadó felszólalással foglalkoznunk. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy ugy dr. Bódy tanácsnok ur, valamint dr. Feleki bizottsági tag ur félreértette a „Független Budapest“ közlését, a mikor ugy tekintik czikkünket, mintha az magát az indítványt és annak indokolását tartalmazta volna. Az illető czikkben mi csak felhoztuk azokat a szempontokat, a melyek a községi pótadó leszállítását indokolják és érveltünk az indítvány^ mellett a magunk felfogásával és érveivel. Éppen ezért a polémia, mely dr. Body és dr. Feleki urak nyilatkozataiban foglaltatik, nekünk szól és ezért mindenekelőtt néhány tévedést kell rektifikálnunk. Először is mi a 20 millió korona függő kölcsön felhasználásából nem vártunk a fővárosra nézve jelentékenyebb bevételt, a mint ezt dr. Bódy tanácsnok ur állítja. Czik- kiinkben azt a reményünket fejeztük ki, hogy a nagy beruházások gyümölcsözők lesznek és a főváros háztartásának bevételeit lényegesen szaporítani fogják. Ezt pedig nem mi találtuk ki, mert hiszen a pénzügyi osztály nagy munkálata a beruházási kölcsönről maga is kimutatja a tervbe vett beruházások gyümölcsöző voltát, melyről külön összeállítást is közöl. Mi csak azt fejtettük ki, hogy a főváros háztartásának mérlegét a beruházási kölcsön nem fogja rontani. Az öt és fél millió zárszámadási fölösleget mi sem állítottuk oda állandó feleslegnek, mint ezl dr. Bódy az indítványozóknak imputálja, hanem csak azt vitattuk, hogy e felesleg keretén belül felesleges a felemelt pótadóból eredő bevételi többlet a deficzit fedezéséhez. Abban pedig igazán egyetért mindenki dr. Bódy tanácsnok úrral, hogy a községi pótadó kulcsa nem lehet állandó jellegű, hanem csak a büdzsé egyensúlyának mérve szerint kell alakulnia. Hiszen éppen azért kell leszállítani a felemelt pótadót, mert a büdzsé egyensúlya az emelés nélkül is biztositua van. Hogy milyen lesz a jövő évi költségvetés részleteiben, azt, igaz, nem tudhatjuk; de annyit igenis tudunk, hogy akkora emelkedését a kiadásoknak, a mely mellett a nagy zárszámadási felesleg biánvnyá változik át, semmiféle közgyűlés megszavazni nem fogja. A húszmilliós függő kölcsön kamatszükséglete, ha egy millió koronára fog is rúgni, még mindig fedezetet fog találni a megnövekedett bevételekben akkor is, ha a felemelt pótadót eredeti mérvére leszállítjuk. A tanácsnok ur azután felhozza számos vidéki város példáját arra nézve, hogy a községi adóteher ott még nagyobb. Ez szomorú dolog az illető város lakosságára nézve, de azért, mert másutt még több az adóteher, ez még nem indokolja, hogy Budapesten ne szállítsuk le az adóterhet, ha ezt a lépést a kommunális háztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül megtehetjük. Feleki Béla dr. elismeri, hogy a mentői kevesebb adóteher kívánatos, csakhogy attól tart, hogy a főváros nagy beruházási szükséglete és roppant megnövekedett kiadásai mellett a felemelt adótételre szükség lesz. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz a felfogásunkhoz, bog}- modern községi háztartásokban ily létesítményeket a rendes bevételekből fedezni, illetve e czélból az adócsavart működésbe léptetni nem szabad. A költségvetésbe igenis felveendő a beruházási tőke kamatszükséglete és amortizácziója, de adópénzekből nagymérvű beruházásokat létesíteni nem lehet. Dr. Eeleky nyilván félreértésből mondja, hogy mi a fővárost nagy pénzkészletek gyűjtésével vádoltuk meg. Ezt egy szóval sem állítottuk, csak azt mondottuk, hogy öt és fél milliós zárszámadási feleslegek mellett, ha ezek állandókká válnak, a főváros is a pénzkészlet gyűjtésének helytelen útjára lépne, a mit még az államfinancziák terén sem lehet helyeselni. Hasonlóképpen téves dr. Eeleky urnák az a felfogása, mintha az adóleszállitásnál már a községi üzemek várható jövedelmét eszkomptálták volna Ez azért sem lehetséges, mert ezek a bevételek még csak a jövő zenéje. De igen is azt állítottuk és állítjuk, hogy a felemelt adótételhez való ragaszkodást még a majdani beruházások sem indokolják meg, mert e beruházásokkal oly közüzemek létesülnek, melyek busás jövedelmet fognak hajtani. Az adóleszállitással szemben harczolni csakis a számok felvonultatásával lehet. Ezzel azonban egyelőre adós maradt még dr. Bódy tanácsnok ur, valamint dr. Fe- leky bizottsági tag ur. Es mindaddig, a mig a nagy zárszámadási felesleg számszerűen át nem változik, az adóleszállilás a polgárság jogos kívánsága marad. A székesfőváros polgársága mindenesetre köszönettel adózik ez uraknak, hogy az adóleszállitás kérdését diszkusszió tárgyává telték, mely köszönethez a magunk köszönetét csatolni kedves kötelességünknek ismerjük. Készüljünk a községi választásokra. A községi választások ideje gyorsan közeleg. November havában a városatyák felének a mandátuma lejár és helyettük uj bizottsági tagokra történik szavazás. A régi klikkek természetesen mindent elkövettek és elkövetnek, hogy hatalmukat a jövőre is biztosítsák és ezért már a választók összeírásánál köztudomásúlag vigan gyakorolták régi praktikáikat: a választói névjegyzékeknek a maguk javára való megkorrigálását. Am a függetlenségi párt sem maradt tétlen és a választók összeírásánál oly szervezettséget tanúsított, aminőre eddig a fővárosban alig volt példa. A választások közeledtével a kerületek függetlenségi pártjaira az a feladat hárul, hogy a híveket már most összetoborozza, bennük az érdeklődést a választások és a lelkesedést a párt ügyei iránt ébrentartsa, hogy a döntő ütközet napján a párt teljes erővel vonulhasson föl. Tapasztalat mutatja, hogy a klikkek eddig csak azért tudtak győzni, mert a választópolgárság legnagyobb része közönyösen és nem törődve távol tartotta magát a választásoktól. Ennek most nem szabad megismétlődnie. A függetlenségi párt a fővárosban igen nagy hódításokat tett és nem fér hozzá kétség, hogy ki tudja verni a régi klikkeket, ha csak teljes sorokban felvonul a szavazásra. A pártok vezetőségére tehát igen nagy feladat, de|egyuttal igen nagy felelősség súlya hárul. E felelősség tudatában a szervezés munkálatai a legközelebbi napokban már meg is kezdődnek. Értesülésünk szerint a »Budapesti függetlenségi párt« ügyvezető elnöke, dr. Platlhy György a jövő hétre összehívja a párt intéző-bizottságát a községi választások egyöntetű szervezésének megbeszélése czél- jából. Ezzel kezdetét veszi a komoly munka, a melyet bizonyára a legszebb siker fog koronázni. Versenytárgyalások a fővárosi munkákra. A főváros bérházainak építési munkálataira most voltak kiírva a versenytárgyalások Az eredmény azt a nem szokatlan tényt mutatja ismét, hogy a fővárosi közmunkákra mindig kevés pályázó akad. Ez a csekély érdeklődés egyáltalán nem áll arányban az építőiparosok nagy számához, munkakedvéhez, vállalkozási hajlandóságához. A másik állandóan visszatérő megfigyelés az, hogy többnyire csak ugyanazok pályáznak, ugy, hogy a nyilvános „versenytárgyalás“ néhány kevés czég versengésévé zsugorodik. Ha e jelenség okát kutatjuk, félre nem ismerhetjük, hogy iparosaink körében meggyökere- sedelt nézet: hogy a fővárosnál csak pro- tekcziós halandók tudnak munkához jutni. Nem tudjuk, alapos-e ez a felfogás, de az bizonyos, hogy az eddigi protekcziós világ, melyet a városházán a klikkek meghonosítottak, az ily meggyőződésekre kellő tápot nyuj lőtt. De nemcsak ez tartja vissza az iparosok nagy számát a fővárosi munkákra való pályázattól, hanem főként az a körülmény, hogy tőkeszegény iparosaink nem győzik kivárni számláiknak folyósítását. Általános a panasz mindazoknál, kik valaha a fővárosnál munkát végeztek, hogy a kimutatott ke-
