Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-21 / 38. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. reset folyósítása roppant lassan és nehézkesen történik és az iparosnak sokszor hónapokig kell várnia, a mig az ügyosztályban, mérnöki hivatalban, számvevőségnél, pénztárnál való ió tás-fu tás, kérés-könyörgés és nem ritkán gorombaságok zsebrevágása után kiérdemlőit pénzéhez juthat, holott az anyagot és a munkásokat már régen ki kellett fizetnie. Ugyanígy áll a dolog a munkálatok befejezése után benmaradó óvadékokkal. Ezeknek a határideje már rég lejárt, a szállított munka kifogástalansága már régen konstatáltatok, de azért az iparos nem tud hozzájutni a fővárosnál elfekvő óvadékához és sokszor elmúlik két esztendő is, a mig pénzét megkaphatja. Talán sehol sem dühöng és pusztít annyira a felesleges bürokratizmus a fővárosnál, mint épen ezen a téren. Nem csoda, ha iparosaink körében valóságos legendák keringenek a fővárosi hatóságok késedelmes eljárásáról. Ezeknek tulajdonítandó az, hogy a nyilvános versenytárgyalásokon oly kevés a pályázó, a minek végeredményben a főváros adja meg az árát, meit az a kevés pályázó már nagyon jól ismeri az egymás árait és komoly verseny hiányában a fő- V árosra mindent drága árban sóznak. Mind addig1, a mig a vállalkozók oly nehezen juthatnak pénzükhöz, mint eddig, igazán nyilvános versenytárgyalás fővárosi közmunkára nem igen lesz. A mostani eredmény is mutatja, hogy a fővárosnak mennyi pénzébe kerül ez a bürokratikus huza-vona. A hétről. Szenzáczióhajhászás. A lapok a legutóbbi napokban nagy részletességgel tárgyalták egy számtiszt visszaélését, mely holmi lefoglalt lakáspénzek körül történt. Hosszú tudósítások jelentek meg bűnös manipulá- cziókról és több újság már azt is tudta, hogy a bűncselekmény nyereségvágyra vezetendő vissza. Még a vizsgálat ebben az ügyben befejezve nincsen. Annyi azonban már most megállapítható, hogy az egész jelentéktelen kis doigot felfújták úgynevezett „nagy“ ügygyé. Az illető számtiszt szereplése beleütközik az előirt szabályokba, viszont azonban aligha állunk szemben szenzácziós bűnesettel, a melyről hasábokat írni érdemes volna. Sokkal érdekesebb az ügyben az a körülmény, hogy a fővárosi tisztviselők között akad olyan, aki vagyoni viszonyainak ziláltsága okából a végrehajtási törvénvnek a maga hátrányára és a hitelezd javára szóló megkerüléséhez kénytelen segédkezet nyújtani. Csakhogy hitelhez juthasson, lakbértartozásnak ismer el készpénzkölcsönt, hogy e szinleges szerződés alapján hitelezőjének lakáspénzéből nyújtson fedezetet a hitelre. Nagyon szomorú fejezet ez a fővárosi tisztviselők életéből, mert azt bizonvitja, hogy anyagi viszonyaik, drágasági pótlék daczára, még mindig nem rózsás. Ez a felfújt ügy szolgáljon ösztönzésül arra, hogy a régen vajúdó fizetésrendezést végre vigyük keresztül. Akkor azután talán nem lesz szükség efféle jámbor csalásokhoz folyamodni. Torlaszok az utczán. Budapest a bar- rikádok városa. Nem azért, mintha csupa fon adalmár laknék itt. A hatóság, a jól nevelt, békés indulatu hatóság emeli a torlaszokat utczáinkon. Nincs a világnak oly sokat és oh sűrűn felásott földterülete, mint ez a szép fővárosunk. Lerakjuk a drága aszfaltot és a sok százezer forint ki sincs talán még fizetve erte, a mikor megjelennek a fürge napszámosok, hogy felássák ismét a járdát. Vizveze- tékcső, csatorna, villam világítási kábel, gáz cső, sőt újabban a távbeszélő-hálózat tarka f.?,s?.e7'^szaságban járják keresztül a főváros í:s bármelyiknek baja esik külön- külön turkálják lel a pesti utczát. Ne gon- valaki, hogy a mikora csatornát repa- raliak, bárkinek is gondja volna a többi földalatti »műtárgyak« megvizsgálására. De1 Szépen betömik a gödröt, bevonják az utczát aszfalttal és aztán néhány nap múlva újból élőiről kezdik az ásást, javítást és betömést. Ez már olyan megrögzött pesti szokás, hogy a pesti ember fenn sem akadt rajta. A rügyező tavasz elejétől a zord tél beálltáig folyton mászkálunk és ugrálunk az ilyen közlekedési akadályokon és úgy megszoktuk őket, hogy alig tűnnek már fel. Éppen ezért megrovást érdemelnek a Király- utczai boltosok, akik fennakadnak azon, hogy üzleteik előtt emeletes torlaszok zárják el az utczát. Elmentek panaszra a polgármesterhez, elsírván, hogy üzletük nagyot szenved a barikádoktól. A polgármester természetesen gyors segítséget helyezett kilátásba és a boltosok megnyugodían tértek vissza üzleteikbe. Minthogy a” tel nincs nagyon távol, lehet, hogy a" Király-utczai gödröket nemsokára csakugyan betömik. De fogadjuk akármibe, hogy a jövő esztendőben ugyanott ismét csak fel lesz szaggatva a járda. Vigaszul szolgáljon, hogy akkor nem villamos sint, hanem gázcsövet fognak lerakni. És igy tovább . . . az emberi kor legvégső határáig. A visszatetsző szaga és ize következtében oly nehezen bevehető csukamájolaj végre jó izü és könnyen emészthető állapotban kapható a hires „Sco//-féle Emulsió“-ban, mely minden gyógyszer- tárban árusittatik. Ágybavizelés a legtöbb esetben rossz tulajdonságnak minősíttetik, holott ez lulajdonképen betegség, melynek a hólyagzáró-izom gyöngülése az oka. A Sanitas-intézet, Velburg P. 225. (Bajorország) czélszerü módon segít e bajon és díjtalanul küldi meg felvilágosítását. Aki az intézethez fordul, írja meg a beteg korát és nemét. Ä kis gyermek elpusztul? Adjon neki SCOTT-féie csukomájolaj Emul- siót és örömmel fogja tapasztalni, hogy állapota azonnal jobbra fordul, hogy csakhamar fejlődésnek indul és jókedvűvé válik. SCOTT-féie Emulsió már gyakran visszaszólította szüleiknek szeretett gyermeküket a halál kapujától. SCOTT-féie Emulsió a legkiválóbb, úgy tisztaság, valamint az emészthetőség és gyors hatás tekintetében. Egy eredeti üveg- ára 2 К 50 fii. Kapható minden győgytárban Közgazdaság. Lánczy s a hazafias magyar tőke! — Levél a szerkesztőhöz. — A budapesti s wieni tőzsdéken lefolyt iészvényháboru s az annak kapcsán kiröpitett hazafias szólásmódok arra késztetnek, hogy hazai pénzügyi állapotainkat a maga rideg valóságában feltárjam. Kérem, hogy igen tisztelt szerkesztő ur e fejtegetéseimnek b. lapjában helyt adni szíveskedjék. I lon-utfélén, a hol Lánczy urnák valami haja akad, legyen az a boszniai bank ügye, avagy a Rimamurányi részvénytársaságé, védekezésül hazafias mezbe bújik. Ez a maoyar Columbus mindig felfedezi, hogy ő a hazai: azaz a magyar tőkét képviseli s mint ilyen kisded játékához a tényleg hazafiasai! gondolkozó közönséget maga mellé kívánja csoportosítani. Mindkét esetben sikerült is ezt elérnie. A jövőre való tekintettel azonban szükséges, bog)’ l(y mulassunk ennek a „hazafias magijai- lökének lényleges működésére“. A magyar pénzügyi viszonyok ma már teljesen ismeretesek a nagyközönség elölt s mindenki látja, hogy a Magyarországon részére rendelkezésre álló tőke nem fejlesztő, hanem fosztogató hivatást teljesít. A kereskedők s iparosok tapasztalják, hogy összeköttetéseik oly súlyos kamatot rónak reájuk, hogy annak megfelelni s üzemüket fentartani csak a legnagyobb nehézséggel lehetséges. Az állam siet is ipartámogatás czimen segítségükre, de az iparos nem mondja, az állam pedig nem tudja, hogy ez a szubvenczió az iparosnál csak átmeneti télét a bank kasszájába. így közvetett módon az állam szubvenczionálja a bankot. Nézzen csak végig a kereskedelmi minisztérium a kiutalt szubvencziókon s meg fogja látni, hogy azok nagy részének engedményese a bank. Ha a bank mindennemű levonásának figyelembe vételével az eddigi 16°/0-os osztalékot nem tudja elérni, egyet gondol a bankvezér s adja a sértődöttet, szörnyű haragjában felemelvén a kamatlábat s a nyereség, mint a hogy az a közgyűlési jelentésekből kitűnik, „daczára a nehéz közgazdasági viszonyoknak, a régi maradt“. De hogy miként érte ezt el, erről a jelentés nem szól. Még élénk emlékezetünkben él, hogy a szövetkezetek megszorítása révén mily csapást mértek, nem a szövetkezetekre, hanem az azt képező kisemberekre a nagybankok, amidőn egyszeriben megvonták a visszleszámi- tolási hitelt s ismét az államra hárították a megoldási. így dolgozik nálunk a magát hazafiasnak nevező magyar töke, a melynek látható feje Lánczy Leó Öméltósága, a ki a közgazdaság terén elért érdemeiért mindmegannyi méltóságnak s rendjelnek boldog tulajdonosa. A Lánczy Leó vezérlete alatt álló töke nem elégszik meg azonban avval, hogy a magyar gazdasági fejlődést megakadályozza, hanem egyes intézményeknek, a melyek a gazdasági életnek fontos szervét képviselik, élére vágyik s ezt. a jól ismeri reczept szerint, el is éri. S mit tesz ilyenkor Lánczy Leó. Az általa vezetett magyar tőkének fosztogató hivatásából eredő s a magyar iparon s kereskedelmen ejtett sebeket mutatja, de úgy tünteti fel, mintha ezeknek a sebeknek okozója a magyar kormány volna, a melynek nincsen érzéke a kereskedelmi fejlődés iránt. S ez az ország, a melyben a nepotizmus s a tömjénezés fénykorát éli, holott csak egy kis statisztika, egy kis utánjárás, egy kis önérzet, egy kis bátorság kell az ügyek megvilágításához s teljes meztelenségében látható lesz, hogy a magyar iparnak s kereskedelemnek legnagyobb kártevője a rendelkezésére álló vagy inkább nem álló töke. Ezen üzleti politikát a kormánynak meg kell bélyegeznie, a kereskedelmi s iparkamarai választásoknál szervezni kell a választókat s meg kell előttük világítani a bajnak tulajdon- lcépeni okát s nem szabad megengedni, hogy olyat is rákenjenek erre a kormányra, a miben igazán nem bűnös. Csak ez lehet e válasz a Lánczy féle kamarai szónoklatra. Más kérdés azonban, hogy hajlandó e a kormány opportunitásából engedni s tényleg a hazai gazdasági viszonyok fejlesztése czéljából ezen fosztogató politikának szárnyát szegni?! Ha egy Rooswelttel rendelkeznénk, úgy nem féltenök ennek az országnak gazdasági létét, mert láttuk, hogy ez az amerikai elnök miként markolt bele a tőke fosztogatásának megfékezésére. Ha oly par exellence gyakorlati férfiak, mint Wekerle, Kossuth vagy Szterényi szembe szállanának az ipar s kereskedelem érdekében, evvel a kizsákmányoló magyar tőkével, ennek áldásos hatása volna egész közgazdaságunkra. Addig is résen kell lennünk, hogy ezen egoista pénzügyi üzleti politika a hazafiasság- lól elválasztassék, Lánczy urnák pedig fiilébe kiáltsák a íranczia közmondást: „Noblesse oblige“. A Rimamuráuyi-salgótarjáiii vasmű r.-t. közzétette mérlegét s kitűzte szeptember 30-ára a közgyűlését is. A mérleg szerint az 190S - 1909-ild üzletév 8,072.523 korona 54 fillér nyereséget tüntet fel, a tavalyi 8,300.518 korona 80 fillérrel szemben s ha hozzáadjuk az idei nyereséghez a múlt évről áthozott 1,193.518 korona 58 ültért, akkor a társaság idei összes nyeresége 9,866.242 korona 12 fillérre emelkedik. Az alapszabályszerü és rendkívüli leírások és tartalékolások ez idén is a szokott bóségeAz Emulsió vásárlásánál a SCOTT- féie módszer védjegyéi — a halászt — kérjük figyelembe venni.
