Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-14 / 37. szám
Y. Árfolyam. ___________________________________ВИК). szó Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit U A Budapesti f ü g g e t I e : valamint az összes fővárosi fü Ы I VATAbо ember 14. 4*. szám. felölelő varos-politikai és társadalmi lap. i s é g i és 48-as part, U rgetlenségi pártszervezetek S 'L-n A.1P* & Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... __ ... — 10 korona. Fél évre ... .. ... ... ... .........- 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—B5. A községi adó leszállítása. Érdekes mozgalom indult meg a „Szabad polgárok“ körében, a mely a főváros közönségét igen közelről érinti. Arról van szó ugyanis, hogy dr. Platthy György kezdésére a „ Szabad polgári párt“- hoz tartozó városatyák a közgyűlésnek a fővárosi községi adó előbbi mérvére — tehát 8°lo-kal — való leszállitását fogják indítványozni. Dr. Platthy György abból indul ki, hogy a főváros háztartása a községi pótadó emelése óta oly nagy mérvben javult, hogy nemcsak a fenyegető deíiczit tűnt el teljesen, hanem még sok millióra menő felesleg is állott elő. Ez a felesleg oly nagy, hogy sokszorosan meghaladja a felemelt községi pótadó hozamát, úgy, hogy a pótadó eredeti mérvére való leszállítása esetén is igen lényeges felesleg maradna. A „Szabad polgárok“ e véleménye szerint tehát semmi jogosultsága sincs annak, hogy a főváros polgársága tovább fizesse a pusztán kényszerűségből megszavazott felemelt adót. Az uj adótörvények életbelépése amúgy is nagyobb terheket fog róni különösen a székes- főváros lakosságára, semmivel sem igazolható tehát, hogy a rettenetes drágasággal küzdő polgárság még a községi pótadóban is feleslegesen nagy terhet viseljen. Minden adóemelésnek a rácziója általában csak a végső szükségesség. Mihelyt ez a végső szükségesség elesik, az adóemelés jogtalanná válik. A fővárosi háztartás eredményeinek vizsgálata kioktat arról, hogy igazuk volt azoknak, a kik a 8°/0-os községi pótadó-emelést már elejétől fogva feleslegesnek vallották. A főváros fejlesztéséről szóló törvény által a főváros háztartásának a mérlege amugyis javult másfél millió koronával, a mi egymagában elegendő lett volna a csak fenyegető, de soha tényleg be nem állott deíiczit fedezésére. Ha most még hozzá vesszük a községi jövedelmeknek természetes expanzivitás folytán beállott növekedését, a mely a közel jövőben sem fog előreláthatólag véget érni, úgy tisz: tán áll előttünk, hogy a 33°/0-os pótadó a szükségen felüli megsarczolását jelenti a főváros lakosságának. A múlt évi zárszámadás mintegy 5 és fél millió koronával kedvezőbb eredménnyel zárul, mint a milyen a költségvetési előirányzat volt. E javulásból mintegy 1 millió 600.000 korona a 8(,/0-kal felemelt pótadó javára könyvelendő, úgy, hogy még mindig körülbelül négy millió koronával aktiv a főváros háztartási mérlege. Nyilvánvaló tehát, hogy a következő esztendőkben deficzittől nem kell tartanunk, még akkor sem, ha a főváros 300 millió koronára tervezett kölcsönéből a közel jövőben már 100 millió koronát igénybe is venne, mert még e kölcsön kamatszolgálata is fedezetet nyerne a jelenlegi háztartási fedezetből. Nem is szólva arról, hogy a kölcsönpénzen létesített beruházások túlnyomó részt oly gyümölcsözők, hogy azoknak jövedelme már önmagában is fedezi a kamatszolgálatra szükséges összegeket. A községi kezelésbe veendő üzemek egymagukban is — nemcsak, hogy a befektetett tőke kölcsönkamatait fogják szolgáltatni — hanem még ezenfelül is dús jövedelmet fognak hajtani, úgy, hogy a beruházási kampány lebonyolítása után a fővárosnak magánvállalkozásból eredő jövedelmei a fővárosi háztartás mérlegét jelentékeny mérvben javítani fogják. Mi értelme volna tehát annak, hogy a székesfőváros több terhet rójon továbbra is polgáraira, mint a mennyi a főváros kiadásainak fedezésére szükséges? Már az államháztartásban is rosszalandó az az irány, a mely az állampénztári feleslegeket rendszeressé teszi. Mily nagy összegek vonattak el a közgazdaságé czéloktól az által, hogy az állam csaknem két évtizeden át felhalmozta az államháztartásból eredő feleslegeket. Senki sem tudja, hová, mily czélra fordit- tattak ezek az összegek, melyek az évek hosszú során sok száz millióra szaporodtak íel és a melyek felhasználásáról senki sem tud többet, mint azt, hogy állítólag bizonyos legendárius я hadikincs “ képzésére fordittattak. Még inkább volna rosszalandó ez a nagy feleslegekkel való gazdálkodás a íöváros részéről, a mely a nagy mérvben tért hóditó kommu- nalizálás folytán mint magángazdasági alany jut egyre nagyobb jövedelmekhez. Hiszen a kommunalizálásnak legnagyobb szocziális hatása éppen abban rejlik, hogy a teherviselést enyhíti, mert -az üzleti tevékenységből eredő jövedelem egyre feleslegesebbé teszi a polgárságnak súlyos adókkal való megterhelését. A „Szabad polgárok“ kezdeményezése tehát igen üdvös és igazságos. Nem kételkedünk benne, hogy a közgyűlés, a mely csak kényszerűségből, a deíiczit fenyegető rémétől való félelmében járult hozzá a 8°/0-os pótadó emeléshez, most, a mikor a főváros háztartási állapota e nagyobb adót szükségtelenné teszi, készséggel le fogja szállítani a pótadót eredeti mérvére. Mondani sem kell, hogy a főváros egész lakossága osztatlan örömmel fogadja majd a pótadó leszállitását. Politika a városházán. — A főváros és a székül arizáczió. — Hajduvármegye nehány hóval ezeló'tt azzal lepte meg a világot, hogy a kormányhoz és a törvényhozáshoz az egyházi javak szcku- larizácziója tárgyában feliratot intézett és a törvényhatóságokat csatlakozásra szólította fel. Ez a körirat elérkezett Budapest székes- fővárosához is és most fog a főváros e tárgyban állást foglalni. A jogügyi osztály igen helyesen abból indult ki az ügy elbírálásánál, hogy számos sürgősebb teendőnk közepette a szekulárizáczió kérdése egyáltalán nem aktuális, de meg a probléma felvetése szenvedélyes vitákra szolgáltatna okot. Ehhez képest azt fogja indítványozni a közgyűlésnek, hogy a hajduvármegyei körirat fölött -— mint a mely nem időszerű kérdést vet fel — térjen a közgyűlés napirendre. Ezzel a természetes és egyedül megfelelő állásponttal szemben a közgyűlés egy töredéke — hir szerint — a körirat pártolására nézve akar indítványt tenni. Állítólag a demokraták a szekulárizáczió kérdésében érdemleges vitát akarnak provokálni és ha igaz a hir, úgy Benedek János volna az, a ki a szekulárizáczió bajnokaként fog síkra szállni a közgyűlés porondján. Szívesen elhisszük, hogy a demokraták politikai pro-
