Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-14 / 37. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST

grammjába a szekularizáczió kívánsága beleillik. Ahhoz is joga van mindenkinek, hogy az egyházi javak államosítását hirdesse és e szekularizáczió érdekében propagandát csináljon. Csakhogy a főváros szempontjából épen nem kívánatos, hogy a községi ügyek intézésére hivatott testületbe éket verjünk ilyen kérdéssel, melynek tárgyalása a szenvedélyeket bizonyára felkorbácsolná, és a melyből egyáltalán semmi haszon a fővárosra nem várható. Kétségtelen, hogy nagy azoknak a városatyáknak a száma, akiket a szekularizáczió mellett való állásfoglalás vallásos meggyőződésében, lelkiismereti érzületében támadna meg, úgy hogy a legizzóbb vitákra lehetnénk elkészülve. Ezekre pedig szükség sincs. Úgyis annyi a széthúzó, elválasztó tényező a közgyűlésen. Minek ezt oly kérdés felvetésével szaporítani, a mely a többiek mellé még a felekezeti torzsalkodást is felidézné ?

Egyébiránt a demokraták a szekularizá- czió kérdésének forszirozásával igen nagy következetlenségbe esnének, minthogy éppen ők voltak azok, a kik kiadták a politizálás tilalmának jelszavát a városházán. A mikor oly kérdésekről volt szó, a melyek nem tetszettek nekik, mindig felhozták azt, hogy a főváros közgyűlése ne politizáljon. Már pedig a szekularizáczió igazán tisztán politikai kérdés, a melynek semmiféle vonatkozása nincs a fővároshoz. A demokratákkal szemben mi voltunk azok, a kik azt hangoztattuk, hogy a közgyűlésnek igenis van politikai hatásköre nagy, nemzeti, az egész országot érdeklő, vagy olyan politikai kérdésekben, a melyek a főváros polgárságának érdekeibe is vágnak, így például igen helyes volt, hogy a székes- főváros az adóreformmal szemben az agitá- czió és küzdelem terére lépett. Ámde a főváros törvényhatóságának e kétségbe nem vont politikai hatásköre egyáltalán nem involválja azt, hogy oly távoli és egyáltalán nem aktuális, pusztán akadémikus jellegű politikai probléma dolgában — mint a milyen a szekularizáczió — állást foglaljon. Sem mellette, sem ellene. Ma, a jelen időben a fővárosnak a szekularizáczióhoz semmi köze. Ha majdan a politikai élet hullámai ezt a kérdést az aktuális politika felszínére dobják, akkor lesz az ideje annak, hogy a főváros vele foglalkozzék. De most, minden szükség és alkalom nélkül feszegetni ezt a dolgot, és ez által felidézni, bizonyára nagyszámú városatyának vallásos és meggyőződésbeli érzékenységét: nem volna egyéb frivolitásnál és reklámhaj- hászásnál. Pedig a közéletben mindig jól meg kell fontolni, hogy valamely akczió nem okozhat-e sokkal nagyobb kárt, mint a minő haszonnal a legjobb esetben is járhat. A Hajdú vármegyével szövetkezett pesti demokraták bizonyára maguk sem várják állásfoglalásuktól a szekularizáczió közeli megvalósítását, a dolog forszirozása tehát csakis azt eredményezheti, hogy egy újabb gyuanyagot visznek hele a főváros községi életébe, szítván ekként az egyenetlenséget.

A demokraták már úgy is kénytelenek voltak a múltban szembeszállni azzal a váddal, hogy a közgyűlésen felekezeti politikát csinálnak, ne szolgáltassanak tehát ismét alapos okot e vád felújítására. A közgyűlésnek úgy is rengeteg nagy munkaanyagot kell leküz- denie, a mely alapos hozzáértést, higgadt megfontolást, nyugodt tárgyalást igényel. Budapest nagy alkotások korszaka előtt áll. Bűn

volna az erőket ez alkotásoktól egészen meddő elméleti kérdésekkel elvonni. Ha van józanság a demokraták soraiban, úgy vissza fogják tartani a szekularizáczió lelkes és várni nem tudó híveit készülő ballépésüktől.

BÁRDI § AUTOMOBILOK S MOZSAR-U. 9

A hétről.

Kajlinger marad. Mint megbízható helyről értesülünk, a fővárosi vízmüvek eddigi igazgatója, a ki erről az állásáról tudvalevőleg lemondott, továbbra is meg fog maradni a székesfővárosi vízmüvek élén. A lemondott igazgatóval tárgyalások folynak abban az irányban, hogy részére a vízmüveknél szerződéses igazgatói állás szerveztessék, annak a mintájára, a melyet Heltai Ferencz tölt be a községi gázmüveknél. A két üzem vállalkozási szempontból való hasonlósága teljesen igazolttá teszi Kajlingernek abbeli óbaját, hogy igazgatói minőségében —- úgy hatáskör, valamint javadalmazás és nyereségrészesedés tekintetében — ne legyen a fővárosnak egyszerű, rosszul javadalmazott tisztviselője, hanem hogy oly poziczió biztosíttassák neki, a mely kellő arányban áll állásának fontosságával és azokkal a specziális műszaki ismeretekkel, a melyek Kajlingert a magyar mérnöki kar egyik díszévé avatják. Úgy tudjuk, hogy a vele folyó tárgyalások a legjobb kilátással kecsegtetnek és a dolgok mai állása mellett igen valószínű,hogy Ka jlinger megmarad állásában.

A főváros ügyészi hivatala. Egészen szokatlan valamely fővárosi hivatalnál, hogy kevés ember sokat dolgozzon. Szinte köz- mondásszerü már, hogy a főváros adminisz- trácziójában mennyire dühöng a bürokratizmus, melynek szörnyű útvesztőjében a legtöbb ügy elhúzódik, ha ugyan egészen bele nem reked. Dicséretes kivételt képez ez általános szabály alól a székesfőváros tiszti ügyészsége, a melynek gyér személyzete rengeteg munkaanyagot emészt fel. A jogügyi-bizottság mostanában tárgyalta az ügyészség jelentését a főváros pőréiről és nagy elismeréssel adózott a tiszti ügyészség kiváló tevékenységének. A bizottságnak egy előkelő jogásztagja ki is állította az ügyészségről a legfényesebb bizonyítványt és elismerte, hogy a nagy munka- torlódás mellett a személyzet szaporítása feltétlenül szükséges. E minta-hivatal, a melynek mai nagy színvonalát még Fülepp Kálmán mostani főpolgármester alapozta meg, valóban rászolgált arra, hogy tagjai uj erők beállításával kissé tehermentesittessenek a rájuk nehezedő nagy munka súlya alól.

A fővárosi gázmüvek. Múlik az idő és nincs távol az az időpont, a melyben a főváros átveszi a gázmüveket. A főváros tudvalevőleg Heltai Ferenczet szerződtette teljhatalmú igazgatóvá, a kire rá is bízta a szervezés és átalakítás nagy munkáját. Tudjuk, hogy Heltai Ferencz a komoly munka embere és ezért nem lep meg az a nagy diszkréció, a melynek homályába burkolják a gázgyárak jövendő kialakulását. És mégis jogos kíváncsisággal várja a közönség, hogy a községi gázgyár szervezése és a személyzet alkalmazása tekintetében mi történik a nagy csendben 9 Annyi bizonyos, hogy a gázgyári tisztviselői állásokra mindez ideig pályázatot nem

hirdettek, a mi annál is feltűnőbb, mert az ilyen állásokat mindenütt nyilvános pályázat utján szokták betölteni. Az is szemet szúr, hogy a nagy gázbizottságot efféle ügyek tárgyalására össze nem hívták, a mi annak a feltevésnek nyújt tápot, hogy az egész gázmüvek előkészítése mintha suba alatt akarna folyni, holott minden teljhatalom mellett is a közönség joggal kívánhat tájékoztatást arról, hogy a községi gázgvár miként készíttetik elő.

A mentők telket kérnek. Az „Önkéntes mentőegyesület“ háza már szűk a mentők roppantul megnövekedett tevékenységéhez. Ezért az egyesület a lipótvárosi telkek közül egyet kér a fővárostól uj palotája számára. A főváros nem is csinálna rossz üzletet, mert az egyesület felajánlja mostani házát cserébe a telekért. Akárhogy alakuljon is azonban a számadás, a fővárosnak egy per- czig sem szabad tépelődni azon, vájjon telje- sitse-e a mentők kérését. A Mentőegyesület negyedszázad óta oly áldásos és emellett nélkülözhetetlen működést fejt ki a fővárosban, megfelelő közhatósági támogatás nélkül, a mellyel bőségesen rászolgál a kért segélyezésre. Ha visszagondolunk az egyesület létesítése eló'tli állapotokra, a mikor a balesetek színhelyén sokszor órákig hevert az áldozat és a legtöbb esetben elvérzett és ezzel szembe állítjuk az önkéntes mentők mai fejlett szolgálatát a segélynyújtás terén, lehetetlen megtagadni az elismerés adóját ettől az áldásos intézménytől, a melyre Budapest méltán lehet büszke. A mit a mentőknek adunk, azt önmagunknak adjuk. Nem lehet kétséges, hogy ezúttal is teljesíteni fogja a főváros a mentőegyesület kérését.

Jámbor óhajok a drágaság ellen. Az élelmiszerdrágaság krónikus betegsége csak nem akar szűnni. A drágaság nem ijed meg a sok beszédtől és Írástól, sőt ellenkezőleg, szépen nő és dagad minden tanácskozás és sopánkodás ellenére. Az intézmények pedig, a melyeket a kormány és a főváros kigondol és létesít, segítenek a drágaság fentartásá- nak avagy legalább is nem használnak. Az élelmiszerdrágaság előidézésében nagy szerepe van, tudvalevőleg a különféle kartelleknek továbbá a vásárcsarnokoknak és — a vasúti díjszabásoknak. A bajok okait jórészt ismerik az illetékes tényezők, de azért még nem akadt Doktor, a ki a niegfelelő orvosszert megtalálta volna. Most a főváros közigazgatási bizottsága vállalkozott erre a nagy feladatra, a mikor a miniszterelnökhöz emlékiratot intézett és ebben az élelmiszerdrágaság okait tárja fel. Hogy az emlékiratnak mi lesz a sorsa, azt nem tudjuk, azt azonban biztosan tudjuk, hogy ezúttal sem fognak segiteni a bajokon. Wekerle kormányzati ténykedései közé is felvette a drágaság elleni harczot, azonban mindezideig nem nagy sikerrel. Viszont a lakásépítési Programm megnyirbálásával felcsapott a házbér- uzsorások patronusává. Amit pedig maga a főváros csinált eddig, az nem használt. Minden egyes közélelmezési intézmény csak drágította az árakat. A drága vásárcsarnokok, ép úgy mint a vásárpénztár. A mi pedig alkalmas volna a nép bajain enyhíteni, az ki nem elégítő szűk keretben létesült. így a lóhusmészárszékek száma nem elegendő, a kenyérgyár pedig elenyésző kevés kenyeret tud csak előállítani. A drágaság végtelen tengerében mindez alkotás csak egy-egy csepp. Félünk, hogy a közigazgatási bizottság