Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-23 / 34. szám
V. évfolyam. 1909. augusztus 23. 34. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 4S-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek JE3L JL VATAL О fS LAPJA» Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... ... .................. Ю korona. Fél évre ... ................... — '.......... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Olcsó kenyér. Az újabban inaugurált községi szocziál- politika egyik nevezetes étapé-jához érkeztünk a mai nappal. Megnyílott a fővárosi kenyérgyár és a főváros lakossága már holnaptól fogva élvezheti az olcsó hatósági kenyeret. A fővárosi pékmesterek szörnyű nagy feljajdulással iparkodtak az utolsó perezben elhárítani a fejük fölött függő Damokles-kar- dot és ez a megrökönyödésük igazolja leginkább, hogy a kenyérgyár létesítéséül szolgáló czél el is éretett. A hatósági kenyér árának a megszabása a mai viszonyok mellett és a pékkenyér árához viszonyítva oly alacsonyan történt, hogy a pékek méltán tarthatnak az uj versenytárstól. Lármájukkal sikerült is némely körökben elhitetni, hogy a főváros a magániparnak jogosulatlan versenyt akar támasztani és az iparpártolás szent nevében tiltakoznak az ellen, hogy a hatóság — a mely sokkal kedvezőbb feltétel mellett termel mint a magánipar — az olcsó gyártmánynyal tönkre tegye a pékipart. Ezért kötelessége mindenkinek, a kinek a város szocziális haladása a szivén fekszik, hogy a félrevezetett nézetiieket felvilágositsa és a kenyérgyár valódi czéljaival megismertesse a közvéleménvt. A magánipar kímélésének szempontját mindenütt lehet hangoztatni, csak éppen nem a közélelmezés terén. Az államférfiak ép úgy, mint a községi élet intézői, már régtől lógva belátták az egész világon, hogy a közélelmezés javítása és olcsóvá tétele halósági feladat. Eleinte csak a közegészségügyi szempontok indították a hatóságokat arra, hogy felügyeljenek a nép élelmezésére. Amióta azonban az állammüvészet és a városi politika a gyenge és kiszipolyozott néposztályok oltalmát ismerte el feladatának : a hatóságok hivatása és hatásköre a közélelmezés terén lényegesen megbővült. Különösen a nagy városokban, melyeknek lakossága az élelmiszereket csakis vásárlás utján szerezheti meg, a hatóságok gondoskodásának tárgyát nemcsak a közegészség szempontjából való felügyelet képezi, hanem általában a közélelmezés megjavítása és olcsóbbá tétele. Erre vezetendő vissza az a sok és nagy költséggel létesitett intézmény, a mely a közélelmezést szolgálja, a minők a húsvágók, a vásárpénztárak, a vásár- csarnokok. Ám a nagy városok vezetőségei nem elégedhettek meg ez intézmények létesítésével, hanem arról is gondoskodniok kellett, hogy az élelmiszerekkel való spekulácziós üzelmeket leküzdjék. Budapesten az utolsó esztendőben köztudomás szerint óriási élelmiszer-drágaság ütött ki. Számos oknál fogva, melyeknek taglalása nem ide tartozik, beállott az a természetellenes állapot, hogy egy par excellence agrár államban, a mely élelmiszerekben jelentékeny exportot folytat a külföldre, az élelmiszerek ára hihetetlenül felszökött. Hús, kenyér, tej, tojás, főzelékek, szóval az élelmezés valamennyi czikke mérhetetlenül megdrágult, és az élelmiszerek forgalmának semmiféle szervezése nem volt képes ezen a társadalmi bajon segíteni. Az élelmiszerek termelői és közvetítői valamennyien másra akarják hárítani a drágaság okát és a pékek legutóbbi kirohanásában is hallhattuk, hogy a drága kenyérár oka: a liszt drágasága; viszont a malmok a gazdákat okolják a liszt drágaságáért, a kik a gabonát magas árban adják el. Az igazság pedig az, hogy a nyers anyag minden legcsekélyebb megdrágulását a feldolgozó iparok, valamint a közvetítő kereskedelem sokkal fokozottabb mértékben hárítja át a fogyasztó közönségre. Hogy ez igy van, ezt mutatja a kenyérgyár példája, a mely 30—40 %-kal szállítja olcsóbban a kenyeret a pékeknél, daczára a jelenlegi magas lisztáraknak. Ily körülmények között kötelessége volt a főváros hatóságának, hogy erélyes kézzel véget vessen a kenyéruzsorának. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kenyér a szegényebb néposztályok élelmezésének legfőbb eszköze. A pékek által megszabott kenyérárak pedig a jelenlegi kereseti viszonyok között egyenesen kizárták, hogy a nép széles rétegei magukat megfelelően élelmezhessék. Egy több gyermekes napszámos vagy munkás keresményének egy harmadrészét vagy még többet volt kénytelen kenyérre költeni. Vegvük még hozzá a rettenetes lakbéruzsorát, a mely a keresetnek legtöbb esetben felerészét felemészti és akkor könnyen érthetővé válik, hogy az alsóbb néposztályok miért kergettetik magukat a destruktiv elemek táborába. Mert ne feledjük, a mai korban az éhes gyomrot nem lehet kielégíteni afféle ártatlan mesével, a minővel Rómában a plebejusokat Menenius Agrippa lecsillapította. A korgó gyomor a legnagyobb forradalmár és nem lehet ott rend, békesség és megelégedés, a hol az emberek éhesen fe- küsznek le. A legprimitívebb élelmiszert, a kenyeret olcsón biztosítani egy nagyváros sok százezernyi proletárságának nemcsak a humanitás parancsa, hanem a legtermészetesebb szocziális feladata a hatóságnak. És a nagytömegek éhségének a csillapításában a hatóságnak nem szabad tekintettel lenni nehány magánvállalkozó egyéni érdekére. Ez az alaptétele a szocziális igazságnak az, melyet nálunk oly nehezen tudnak megérteni, a midőn fontos közintézményekkel szemben mindig a magánosok sértett jogaira hivatkoznak. Ez azonban ne tartsa vissza a főváros vezetőségét attól, bogy következetesen előre haladjon a megkezdett utón. Ha a husdrága- ság továbbra is az eddigi méretekben halad, úgy tétovázás nélkül csinálja meg a főváros a husnagyvágót. És semmiféle tekintet ne tartsa vissza attól a főváros hatóságát, hogy szükség esetén hatósági eszközökkel biztosítsa az olcsó tej ellátást. Az érdekeikben megsértett magánvállalkozók mindig, minden egyes esetben lármázni fognak, de a polgárság százezrei hálával fogadják majd az élelmiszer-uzsora alóli megváltást. A köz- élelmezési ügyosztály vezetője, Melly Béla tanácsnok, a kenyérgyár létesítésével maradandó emléket állított fel magának. Óhajtjuk és reméljük, hogy ezentúl sem fog babérain pihenni, hanem czéltudatosan lolvtatja eredményes munkásságát a közélelmezés olcsóbbá tétele érdekében. Az üdvös községi szocziál- politika minden hive őszinte örömmel köszönti a főváros vezetőségét ezen nevezetes napon. f BÁRDI £ AUTOMOBILOK £ MOZSÁR-U. 9l 4« ____-____________________________________-____J Kü lföldi vendégek Budapesten. Nehány nap múlva megnyílik fővárosunkban a nemzetközi orvoskongresszus. A jelentkezők listájából már most megállapítható, hogy az a nemzetközi agitáczió, a melyet rosszakaratú ellenségeink mindenütt a külföldön megindítottak a magyar székes- fővárosban tartandó kongresszus ellen, meddő maradt. Még az agitáczió főfészkéből, Romániából is jelentkezett részvételre egy csomó orvos. És a nagy kulturállamok orvosi kara egyáltalán nem vett tudomást az ellenünk intézett áskálódásokról. A kongresszus méreteinél fogva, valamint tudományos és idegen- forgalmi jelentősége által messzire túlszárnyalja az összes, eddig fővárosunkban lezajlott hasonló gyülekezeteket. Ehhez képest a kongresszus előkészítése is hatalmas méretekben folyik és a mennyire az eddigi előjelekből ítélni lehet, a lefolyása méltó lesz kiváló fontosságához. Gondoskodás történt minden irányban, hogy a nagy tömegben érkező idegensereg megfelelő fogadtatásban és ellátásban részesüljön és az elszállásolás nehézségei remélhetőleg kedvezően fognak elhárittatni. Mintegy négyezer előkelő és kényesebb igényekhez szokott idegen egyidő- ben nem igen szokott Budapesten időzni és
