Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-09 / 32. szám

Y. évfolyam. _________________________________1900. augusztus 9.________________________________________33. s/ám.

Bu

dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

U A Budapesti függetlenségi és 4 S - a s párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... ... ... ... — Ю korona.

Fél évre ... ... ... ... — — — 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 11 ^—35.

Az orvosi kongresszus.

Nehány hét múlva székesfővárosunkban össze fognak seregleni a világ- minden részéből az orvostudomány legkiválóbb képviselői, hogy számot adjanak egymásnak kutatásaik és munkájuk eredményéről és ezeket az egész emberiség közkincsévé tegyék. Abban a tényben, hogy ez az előkelő nemzetközi kongresszus ezidei székhelyéül a magyar székesfővárost választotta, kifejezésre jut a müveit világ orvosainak megbecsülése hazánk és ennek fővárosa iránt, valamint a magyar orvostudomány iránt. Érthető hát, ha irigység fogja el mindazokat, a kik Magyarországgal szemben ádáz gyűlöletet táplálnak és a kiket hazánk e nemzetközi elismerése a kultur- munka mezején egyenesen meghazudtol. Szép társaságban látjuk a kongresszus ellen áskálódok soraiban a romániai orvosokat Ausztria délszláv orvosaival. Ennek a tudományos kongresszusnak a megtartását használják fel most alkalmul a román orvosok, hogy ismételve világgá kürtöljék ellenünk rágalmaikat. Azt hirdetik a Nyugat előtt, hogy a budapesti kongresszuson nem vehetnek részt és ezzel akarják tiltakozásukat kifejezni a románok ellen Magyarországon folyó elnyomatás és barbarizmus ellen. Kiinduló pontul pedig az az eset szolgál, hogy a magyar bíróság egy román agitátor nejét a magyarság ellen való izgatásért elitélte.

A román orvosok ez áskálódásának alaptalansága nyilvánvaló. Mert mi köze egy tudományos gyülekezetnek egy szakmájába egyáltalán nem tartozó birósági esethez? Még ha tény volna is az, hogy Yládnét a magyar biróság igazságtalanul ítélte el, ennek az ehtéltetésnek a dolga nem tartozhatik az orvosi kongresszus hatáskörébe. A szuverén magyar állam nem engedhet beleszólást a maga bíróságainak jogszolgáltatásába semmiféle kongresszusnak és a román orvos urak jól tudják, hogy a kongresszuson ezt az oda nem tartozó kérdést fel nem vethetnék. Ezért hirdetik most az absztinencziát, mert hisz a kongresszuson az egész művelt világ jelenlétében fényesen megczáfolnánk gálád vádaskodásaikat. ;

Reánk, magyarokra nézve a román orvosok erőlködése meglehetősen közömbös lehet. A kongresszus sikere a románok nélkül is teljesen bizonyos. Az orvos- tudomány legnagyobb korifeusai a világ- minden államából meg fognak jelenni, : mert a román orvosoknak nem sikerült egyetlenegy kiváló külföldi tudóst sem távolmaradásra reá venni. A Budapesten összesereglő külföldi orvosoknak módjuk lesz saját szemléletük alapján meggyőződni arról, hogy Magyarország korántsem az a barbár állam, a minőnek ellenségeink festik. Meg fogják látni magas színvonalon álló kön egészségügyi és humanitárius intézményeinket, a melyekből meg fognak győződni arról, hogy itt Magyarországon hatalmas kulturmunka folyik, mely a czivilizáczió áldásaiban egyformán részesíti minden polgárát: rangra, felekezetre és nemzetiségre való 'tekintet nélkül. Nem fér hozzá kétség, hogy a művelt világ orvosai Budapest székesfővárosát közvetlen megismerés alapján meg fogják szeretni és hogy e nagyszámú kongresszusi résztvevővel meggyarapszik ama külföldiek száma, a kik a magyar székesfővárosnak otthon jó hírét és dicsőségét hirdetik.

A románok és velük egyérzésü osztrák orvosok fészkelődése tehát sem hazánknak, sem fővárosunknak ártani nem tud. Az egész eredmény csak az, hogy az orvosok világparlamentjén a román orvosok képviselve nem lesznek. Hogy ez a kongresszusnak nem lesz nagy kárára, azt felesleges bővebben vitatni. A román orvostudomány nem áll oly magas fokon, hogy a román orvosok távolmaradása veszteséget jelenthetne a kongresszusnak. A romániai orvosi kar az orvosi haladás terén nagyon keveset nyom a latba és mint egyéb téren sem, az orvostudomány terén sem tartoznak a románok a haladás úttörői közé. Abszti- nencziájukkal tehát legfeljebb csak magukat fosztják meg egy igen előnyös

tanulási alkalomtól. A román orvosi korifeusok távolmaradását tehát a budapesti orvosi kongresszus igen könnyen ki fogja heverni.

Annyi bizonyos, hogy ezzel a mostani magatartásukkal nagy szegénységi és éretlenségi bizonyitványt állítanak ki magukról a romániai orvosok. A tudomány nemzetközi és főként az orvos- tudomány az, a melynek körében a nemzeti válaszfalaknak, kicsinyeskedésnek és féltékenykedésnek helye nincs. Az orvosok a legveszedelmesebb bajnak, betegségnek leküzdésére törekszenek és felfedezéseik, tanulmányaik áldását az egész emberiségnek bocsájtják rendelkezésére. Ha volna a románok között oly kiváló orvostudós, a ki tudományát saját kutatásaival továbbra viszi, úgy ez a nem létező kiválóság bizonyára elítélné honfitársainak esztelen rugkapálózását. Mert ugyan ki hallotta valaha, Rogy a tüdő- vész, vagy a rákbetegség, vagy a veszettség elleni küzdelemben a világorvosai nemzetek szerint különülnek el? Talán ügyeimen kiviil hagyják a román nőgyógyászok a nagy Semmelveisz felfedezését a gyermekágyi lázat illetőleg, csak azért, mert ez a halhatatlan férüu magyar volt? Talán nem alkalmazzák a Semmelveisz által felfedezett óvintézkedéseket a gyermekágyi láz megelőzésére és pusztulni hagyják honütársnőiket, csak azért, mert a. megmentés eszközét egy zseniális magyar orvosnak sikerült felfedeznie ? Avagy hallották-e már a románok valaha, hogy a németgyülölő francziák mellőzik a védhimlő-oltást csak azért, mert a feltalálója Jenner német ember volt ? Avagy talán a németek nem hódolnak-e a halhatatlan emlékű Pasteur nagy szellemének csak azért, mert franczia volt? A tudomány valóban nem egy nemzeté, hanem az egész emberiségé és a kik a tudományba is bele akarják vinni a nemzeti féltékenykedést, azok nem a tudománynak ártanak, hanem csak saját magukat teszik érdemetlenné a tudomány közkincseinek az élvezetére.

A budapesti orvoskongresszus lefo-