Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-09 / 32. szám

о

lyása fényes lesz a román orvosok részvétele nélkül is és a román orvosok távolmaradása nem a kongresszus kára, hanem a saját szégyenük lesz. Mert távolmaradásukkal azt bizonyítják, hogy egész kultúrájukkal még nem tudtak belekapcsolódni a czivilizáczió eszme- áramlatába.

j BÁRDI g AUTOMOBILOK В MOZSÁR-0.9]

Kerületi szellem.

Amióta a fó'város intéző körei nagyszabású fejlesztési tervet dolgoztak ki, a mely fővárosunk képét néhány esztendő alatt igen előnyösen megváltoztatná : az egyes fővárosi kerületek valóságos versengést fejtenek ki a körül, hogy maguknak kaparithassák meg i a létesítmények legnagyobb részét. Már volt J alkalmunk több Ízben ennek az irányzatnak helytelen és káros voltára rámutatni. Az egyes kerületek korifeusai egyszerűen kiragadják a maguk kerületét az összeségből, és tekintet nélkül az egész főváros szükségleteire, a maguk igényeit állítják oda mint a legsürgősebben kielégitendőket. Könnyű átlátni, hogy ez a kerületi szellem a maga szükkeblüségével nem lehet alapja a főváros jövő fejlődésének. A valóságban külön kerületek nem léteznek, ez csak egy területi és közigazgatási beosztás, mely a városi adminisztráczió megkönnyítésére és áttekinthetőbbé tételére szolgál, a mely azonban a város szerves egységét nem alterálhatja. Valóságos nonsens, hogy például a Király- utcza egyik oldalán a főváros még nagy áldozatokkal létesítsen uj intézményeket, de a másik oldalához már semmi köze se legyen, csak azért, mert az már egy másik kerület. És mégis azt látjuk, hogy ez a kerületi szük- keblüség még mindig a legvadabb orgiákat üli. Egymásután vonultak fel a kerületek a maguk követeléseikkel és most a jó óbudaiak is nem akarnak elmaradni a többi kerületek mögött. Emlékirattal fordulnak а III. kerület városatyái a tanácshoz, a melyben összefoglalják a kerület óhajait és részt kérnek az uj létesítményekből a maguk kerülete számára.

Végig olvasva az emlékiratot, sokban jogosnak és méltányosnak kell találni а III. kerület óhajait. Tény az, hogy az újlaki és óbudai városrészek eleddig kívül estek a modern városfejlesztés körén és van valami igaz abban a féljajdulásban, hogy kerületük még ma is szerény gazdasági viszonyokkal küzdő mezőváros képét mutatja, bár viszont ennek a ténynek is természetes magyarázata, hogy Óbuda régi város, a mely úgy a hogy ki volt építve a főváros egyesítése idején és most a város perifériájára esik, a mely természetszerűleg nem élvezi a nagy fellendülés áldásait oly mérvben, mint a város belső te- rtiletei. De ha méltányosnak ismerjük is el sok tekintetben а III. kerület óhajait, azért el kell ítélnünk azt a kerületi szellemet, a mely a többi kerületek mintájára az óbudaiak ez akcziójában megnyilvánul. Mert hiszen ismét csak olt vagyunk, hogy a főváros egv egys^8es uagy szervezet, melynek minden szerve rászorul a táplálásra és fejlesztésre, és nagy hiba volna az egyiket a másik rovására felhizlalni. Л lokálpatriotizmusnak egyes kerületekre való szétforgácsolása a székes- főváros egészére nem eredményezhet jót és szinte érthetetlen volna a többi kerületekkel való nemtörődömség, ha nem tudnánk nagyon

»V, - 7 -r.

független Budapest.

jól, hogy a kerületi szellem ez ápolása a városatya urak részéről egyszerű parasztfogás, melynél a saját választópolgáraik legközelebbi érdekei iránt akarnak éber érzéket fitogtatni. Mindenki a maga utczájában akarja a legjobb kövezetei, a maga háza, lakása előtt a villamos megállóhelyet, a boltja közelében a villamos ivlámpát, szóval a városi kultúra összes áldásait mindenki magának szeretné lefoglalni. Ennek, a bár jogos önzésnek legvezgetéseül szolgál a kerületi városatya urak' által táplált és élesztett kerületi klikk-szellem.

Hogy azonban e szűk kerületi látókör nem adhatja meg irányát a város fejlődésének, azt mindenki jól tudja. Egy nagy városi közületnek egyenletesen keil fejlődnie, előre megkonczipiált nagyszabású terv alapján, mely tekintettel van az összesség valamennyi érdekeire. A rendelkezésre álló eszközöket tehát úgy kell felosztani, hogy azokból a szükség és a sürgősség mérvéhez képest a város valamennyi kerülete részesedjék. És éppen ezért szakítani kell a kerületi szellemmel, ennek kekjébe egészséges közszellemnek kell lépnie. Ennek érdekében talán az volna legczél- szerübb, ha az egyes kerületek vezető férfiai közös összejövetelükön megbeszélnék a saját kerületeik óhajait és igy a maguk kívánságait a lobbi kerületek hasonlóan fontos igényeihez mérten összhang zásba hoznák az egész főváros érdekeivel. Egy ilyen kerületközi szervezetet szívesen látnánk mi is és nem kételkedünk benne, hogy a főváros fejlődésére nézve ezek a kerületközi tanácskozások és megállapodások nagy haszonnal is járnának.

Bűntanyák.

— A rendőrség figyelmébe. —

A rendőrség az elmúlt napokban nagy razziát tartott kávéházakban és korcsmákban hazárdjátékosokra, és ez alkalommal vagy húsz helyiségben rajtaütött a kártyázókon. A legfényesebb utczasorokon akadt ellele játékbarlang, a melyben kétes exisztencziák nagy sokasága nyüzsög állandóan. Egészen bizonyos, hogy a tiltott szerencsejáték kihágásán kívül ez emberek ’elkét egyéb bűn is terheli. Eltekintve attól hogy a notórius tolvajok, betörők, orgazdák és kitartottak állandó gyülhelyei e kártyabarlangok, ezeknek létezése azért is veszedelmes, mert ezekből szélednek szét mint a raj a köpüből a fővárosban azok a keritők, a kik a gyanútlan játékosokat összeverbuválják. A főkapitány tehát igen dicséretes cselekedetet müveit akkor, a mikor a küzdelmet a kártyabarlangok ellen felveszi. Csakhogv előre is megjósolhatjuk hogy eredményes ez a nagy tisztitó akczió nem igen lesz. A barlangok szélriasztott játékosai néhány napig tartózkodni fognak, de rövid idő múlva egyenkint ismét előbuj- nak és fogadást ajánlunk a főkapitánynak, hogy még augusztus havában akárhány leleplezett helyen és még több eddig le nem leplezett helyiségben vígan folyik majd tovább a hazárdjáték és a játékosok felhajtása; A rendőrség egymaga ezekkel a zúg kárlva- lebujokkal szemben tehetetlen. '1 udunk Andrássy úti kávéházat, a hol világos nappal, de még inkább éjnek idején makaót, lerbiit és huszonegyest játszanak. A kávés — bármennyire perhorreszkálja is a kávéházában a hazárdjátékot — képtelen mindig ellenőrizni az összes játékosokat. De meg azután tűri a hazárdjátékot csak azért, mert különben vendégei szét szélednének más kávéházakba, ahol úgyis tetszésük szerint játszhatnának. Erre bőven módot nyújtanak azok a kis, mellékutczákban való lebujók, a melyekben nappal alig van egy-kél vendég, de melyek éjszaka hangosak a hazárdjátékosok hangos zajától. Ismeri-e például a detektiv- főnök úr a Gyöngvtyúk-utczát ?

Itt csak a pénzügyi- és az iparhatósággal egyetértőleg lehetne rendet teremteni, még pedig a főváros inicziációja mellett. Egyszerűen szabályrendeletet kellene alkotni arról, hogy az oly kávés vagy vendéglős, a kinek kávéházában vagy vendéglőjében hazárdjáték folyik, iparjogositványától már az első ízben megfosztatik. Ugyanily szankezió állapítandó meg a pénzügyi hatóság részéről úgy hogy a kávés vagy vendéglős italmérési engedélyét veszítse el, ha helyiségében hazárdjáték folyik. A kávés ne hivatkozhassék arra, hogy neki nincs tudomása az üzletében folyó hazárdjátékról mert ő, aki magánjogiig felelős a kávéházában történtekért, büntetőjogi szempontból is ugyanilyen elbírálás alá kell hogy essék.

Amúgy is annyi kaszinó, klub és egyéb magános helyiség van a fővárosban, a melyben a notórius hazárdkártyázás állan- ! dóan folyik. Igazán ‘nincs szükség arra, hogy a kártyabarlangok számát a kávéházak és korcsmák is szaporítsák. Ez alkalommal felhívjuk egyúttal a rendőrség figyelmét arra, hogy az utóbbi időben a zugbukmékerek száma is ijesztő mértékben szaporodik. Budapesten az utóbbi időben egy egész lóverseny társadalom alakult ki, a mely ipar- szerüleg foglalkozik tipek eladásával, fogadások közvetítésével és hasonló munkanélküli, obskúrus foglalkozással. Legnagyobb kontingensük a fentemlite't Andrássy-uti kávéházban tanyázik. Ezek az alakok a büntetótör- vénv paragrafusain kívül nagyszerűen vannak tájékozva az angol, amerikai, oroszországi lóversenyekről és a főkapitány ur bámulna, ha tudomására jutna, hogy ebben a lóversenytársadalomban mily rengeteg összegű fogadásokat bonyolítanak le és mily nagy a klientelája ezeknek a zugbukmékereknek.

Jó lesz tehát a nagy söprűt állandóan és erélyesen munkába állítani. Az erkölcsrendészet terén is akadna ismét elég söpörni való, mert a viszonyok kezdenek ismét veszedelmesen elmérgesedni. A sok tanulmányoz- gatásnak végeredményben igen kevés a foganatja, és a drákói szigor, a melylyel a főkapitány hozzálátott a purifikáláshoz igen alábbhagyott, úgy, hogy azok a bizonyos ismert utczák az esti- és éjjeli órákban ismét a legbotrányosabb állapotoknak színhelyei. A központi laktanya és a tejüveg egymagában nem segít, ismét benne vagyunk azokban a szégyenletes állapotokban, a melyek Budapest utczáit, tisztességes családok részére annakeiőtle is járatlanokká tették.

A hétről.

Andrássy és a főváros tisztviselői.

A belügyminiszternek a fővárosi nyugdijsza- bályzatot elutasító leirata az érdekelt körökben nagy megütközést keltett és éppen ezért elégtétellel olvasták lapunk múlt számában közölt bírálatát a belügyminiszteri döntésnek. Számos oldalról érkezett hozzánk elismerő nyilatkozat a lapunk szókimondó és nyílt állásfoglalásáért, a melylyel kimutattuk a belügyminiszter álláspontjának jogtalanságát. E nyilatkozatok közül közöljük az alábbi