Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-21 / 30. szám
У. évfolyam. 1909. julius 21. 30. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as part, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS XLj A. HP Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... .................................. 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Mi a teendő ? A függetlenségi párt vezére, Kossuth Ferencz nyári pihenőjének megkezdése előtt szózatot intézett pártjának tagjaihoz, hogy menjenek szét az országban és hirdessék a nép közt a párt nagy és nemes elveit. Annyi nehéz küzdelem, áskálódás és konkolyhintés után tehát a párt egységes maradt és rendületlen bizalommal követi kipróbált vezérét. Struczpolitika volna tagadni, hogy ezt a szerencsésen megmentett pártegységet a közelmúltban néhányszor veszély fenyegette. De habár az eljárás mikéntjére és a követendő politika taktikájára nézve eltérések mutatkoztak is néha a párt kebelében, magára az elvekre és a függetlenségi politika tartalmára nézve soha egy perczig sem oszlottak meg a vélemények. Az önálló bank megmaradt az aktuális függetlenségi politika tengelyéül és a gazdasági és pénzügyi függetlenség szüksége és kivivása iránt minden perczben valamennyi párttag teljesen egyetértett a vezérrel. Es mégis folyton arról rebesgettek az irigyek és konczlesők, hogy a függetlenségi pártban van egy „bankcsoport“ és emellett van egy másik része a pártnak, a mely a bankot elalkudni hajlandó. A 67-es magyar és a bécsi ármánykodás Kossuth Ferenczet megmerészelte rágalmazni avval a feltevéssel, hogy ő is azok közé a függetlenségiek közé tartozik, a kik az önálló magyar nemzeti bankról egyelőre lemondani hajlandók. Holott a tények bizonyítják, hogy az egész politikai válság éppen abból fakadt, hogy a függetlenségi párt egységét sem a bank kérdésében, sem egyéb kérdésben megbolygatni nem sikerült. Csakis ez által és e ponton tört ki a válság. Mert ha Kossuth Ferencz hajlandó lett volna az önálló bank felállításától tágítani, úgy egyénisége hóditó erejénél fogva a függetlenségi párt nagy része bizonyára követte volna eddigi vezérét és az úgynevezett „bankcsoport“ kisebbséggé olvadt volna össze a közösbankos 67-esek és az önálló bankot feláldozni hajlandó függetlenségiek szövetkezésével szemben. A bécsi intrika és a hazai közösügyes sajtó e természet- ellenes fúzióban kereste a válságból való kibontakozást és nem hiányzott az ugrató kísérlet, a mely Kossuth Ferenczet erre a veszedelmes lépésre próbálta reá venni. Ám a függetlenségi párt vezére minden megfontoltsága és felelősségteljes állásában köteles tapintata mellett sem volt kapható arra, hogy a függetlenségi párt egyik legfőbb követelménye dolgában az engedékenység terére lépjen. És a nemzeti érdek szempontjából az e kérdésben való hajthatatlanság a leg- bölcsebb politika. Mert az ország jövendője szempontjából a függetlenségi pártnak fenn kell maradnia és inkább jöjjön oly alakulat, a melyben a függetlenségi párt ismét az ellenzéki szereplés terére lép, mintsem hogy az ország joggal szemére vethesse a függetlenségi pártnak, hogy cserben hagyta a maga elveit és a nemzetet. Erre nézve is áll Deák Ferencz bölcs mondása: „Amit jogtalanul elraboltak tőlünk, azt a jog és az igazság erejével visszaszerezzük, de amiről önként lemondunk, az menthetetlenül elveszett számunkra.“ A függetlenségi párt tagjai meg fogják szívlelni a vezér útmutatását és mentül kisebb a hajlandóság odafönn, hogy a nemzet világos jogát az önálló bankra érvényesülni engedjék: antúl jobban íog visszhangzani az ország a nemzeti bank felállítása iránti vágyakozástól. Ha az uralkodó nemzetének ezt az óhaját nem teljesíti, úgy próbálják meg a kormányzást a függetlenségi párt nélkül és meglássák majd, hogy a nemzet haragja könyörtelenül kiüldözi politikai berkeiből mindazokat, akik a gazdasági függetlenség ellen véteni merészkednek. Még csak az sem szükséges, hogy egy újabb nemzeti ellentállásst szervezzünk az országban egy ilyen letörési kísérlet ellen. Elégséges lesz, ha a függetlenségi párt a passzív rezisztenczia álláspontjára helyezkedik, egy oly kormánynyal szemben^ Krónika. Budapest nyáron. Beköszöntött a kánikula ideje és büszke fővárosunk magára öltötte a holt szezon jellegét, habár a nyári melegből mindez ideig csak kevés jutott ki és a városban való tartózkodás ez ideig nem vált tűrhetetlenné. Az utczák nép- telenebbek mint egyébkor, kevesebb a kocsik forgalma és kisebb a járó-kelők száma. Az üzleti élet csendesebb es különösen az előkelőbb városnegyedek ntczái egészen üresek. A pezsgő forgalom épen csak a legfőbb útvonalokon, a Rákóczi-utón, Király-utczában, a Nagy-köruton mutatja, hogy Budapest sok százezer lakosságú város. Különösen az esti órákban borul mély csend a városra. Az üzleteket korábban zárják és általában az egész kereskedelmi élet mintha csak muszájból tartatnék fenn, hogy éppen egészen meg ne szűnjön. A boltok kirakatai kevesebb gonddal, kisebb változatossággal rendeztetnek* nyilván abban a tudatban, hogy nyáron úgy sem igen vásárolnak. A vengéglők néplelenek. Ebéd idején még csak akad vendég az asztalok mellett, mert a nagyszámú szalmaözvegy ilyenkor kénytelen ráfanyalodni a korcsmái kosztra. De már este üresen tátongnak a fényes helységek, mert a ki csak teheti, kimegy a zöldbe övéihez vagy pedig szalad a Ligetbe vagy a budai hegyek közé vacsorázni, szórakozni. Az előkelő világ találkozó helyei benn a városban : a Hangli, a Gerbaud és a dunaparti előkelő étkezőhelyiségek üresen maradnak. A kávéházakban is megszűnt a pezsgő, nyüzsgő élet, legfeljebb estefelé látunk a nagy lerrászokon közönséget, a mely lekésett a nyaralással avagy készül a fürdőzésre. Antul népesebb az est közeledlével és alkonyat után a Városliget. A vendéglők, kávéházak fényárban úsznak és a Budapesten ragadt nyaralók letelepszenek az asztalok mellé, mintha egész éjszaka olt akarnának maradni. A Stefánia-uti kocsikorzó is elárulja már. hogy benne vagyunk a holt szezonban, a tipikus és közismert fiakkerező és automobilozó közönség ellúnt és átadta helyét a nyári gavalléroknak és a félvilág legkélesebb rétegeinek. Sajátságos ez a nagy pesti csend nyáron. Az ember alig hinné, hogy egy 900.000 lakossal bíró város egész tehetősebb része ennyire kiröpüljön a megszokott fészekből. Minden más nagy városban marad a legforóbb nyárban is annyi publikum a legmagasabb osztályokból, hogy a városi élet lüktető elevensége nem vész el teljesen. Nálunk úgy látszik, oly kicsi a »társaság«, hogy nem marad meg belőle nyárra a fővárosban semmi sem. Az is különös, hogy a legfelsőbb ezrek és a felsőbb tízezrek jelenléte mennyire megérzik és meglátszik ezen a városon. A nagy tömegek, az istenadta nép csak vasárnap mozdulnak meg, a mikor hömpölygő áradatban vonulnak ki a zöldbe, szinte megakasztván a villamos vasúti forgalmat. A nyári vasárnapokon este a villamos végállomásokon valóságos csatározások folynak és Isten ments, hogy az a sok kívánság, a melylyel e forgalmi eszközök vezetőségét megtisztelik, teljesedésbe menjen. Szó, a mi szó, a mi kitűnő közlekedési vállalataink, a megtizszeresedett vasárnapi nyári forgalomra nincsenek kellőképpen berendezve. Fokozódik a kalamitás akkor, ha vasárnap este hirtelen zivatar keletkezik, a mikor még a sebesülések is gyakoriak a villamosok körül folyó verekedéseknél. A nyári szünet számos kellemetlenségeibe tartozik az is Pesten, hogy benn a városban egyáltalán nincs semmiféle mulatóhely. A színházak valamennyien be vannak zárva; az orfeumok és egyéb mulatók is nyári álmukat aluszszák. Az idegen utazó közönségnek este nincs hol szórakoznia, ha csak kedvük nincsen kikocsikázni a távoli ligetbe, a hol viszont túltengenék a mulatóhelyek. Ez az a világ, melyben nyári életét éli a budapesti hires éjjeli élet. A lump-helyek, a tivornyázó tanyák ide vannak kitelepítve és ilt nyüzsög a pesti mulatók
