Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-21 / 30. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. a mely a bankszabadalom megújítására kapható. A függetlenségi párt kétségte­lenül többséget nyer akárhány uj válasz­táson, a többség akarata ellen pedig politikát folytatni alkotmányosan nem lehet. A függetlenségi párt útja tehát egész világosan meg van szabva, követnie kell vezérének politikáját és el kell készülnie esetleg a várakozásra. Az idő gyorsan telik és elkövetkezik csakhamar az a pil­lanat, a mikor a bank ügyében dönteni kell, Addig is tartsuk össze sorainkat, óvakod­junk, hogy azok közé hitvány csábítók befurakodjanak és ha elkövetkezik a nap, amelyen a nemzet akarata — választá­sokon — meg fog nyilatkozni: kétség­telen, hogy az egész nemzet Kossuth Ferencz jóslatának megfelelően egy tá­borba fog sorakozni. Már pedig a nem­zeti akarattal, ha meg van á kellő kitartás, sikeresen szembeszállani lehetetlenség. Nincs kétség aziránt, hogy a független­ségi képviselők a vezér intelmét megfo­gadván, választóik körében a felvilágosító és oktató munkát megkezdik. Ebből a munkából ki kell venni a részüket a budapesti függetlenségi képviselőknek is, mert az ország fővárosának ebben is j elöl kell járnia a jó példával. A ,.Budapesti függetlenségi párt“ teljes odaadással fogja I támogatni képviselőinket e törekvésükben \ és hogy erre meg van a kellő ereje és hivatottsága, azt fényesen dokumentálta a junius 6-iki országos pártgyülés ren­dezésével. Fel tehát a munkára! A buda­pesti függetlenségi polgárság szivesen csatasorba fog állam. [BÁRDI □ AUTOMOBILOK В MOZSAR-Ol Külföldiek Budapesten. Idegenforgalmunk leg jelentékenyebb része a különböző nemzetközi kongresszusokon bonyolódik le. A mikor az ősz közeleg, évről- évre egy-egy ily nemzetközi kongresszus foly le fővárosunkban és Európaszerte úgy isme­rik Budapestet, mint a kongresszislák eldo- rádóját. Ennek köszönhetjük, hogy daczára annak, hogy kívül esünk földrajzilag a nvu­tipikus, ismert mindkét nembeli közönsége. Különböző »casinó«-k, »jardin«-ek és egyéb idegen hangzású mulatókban ugyanazok a ki­érdemesült csalogányok dalolnak, a kiket már apáink is jó ismerőseikként üdvözöltek szalma­özvegy korukban Ugyanazok az orosz tánczosok éstánezosnők mutatják be szilaj ugrándozásaikat mint télen a pesti mulatókban és ugyanaz a bekormozott arczu négerpár veri ki lábaival a taktust az angol kuplékhoz, mint a különböző téli helyiségekben. Nem hiányzik régi ismerő­sünk a hastánczosnő lsem és a repertoár egyéb részeiben is a már ismert és megszokott. Némi változatosságot hoz a mutatványok egyhangú­ságába a czirkuszi birkózók elmaradhatatlan csapata, a mely az mban csak késő ősszel szokott nálunk beko oglnlni. hogy kicsalja a ligetbe a didergő, fázó közönséget. Nagyban fellendíti a forró nyár a gőzfürdők forgalmát is. Bármily ellentmondásnak lássék is, hogy az emberek meleg nyárban a forró fürdőt keressék fel, mégis tény, hogy a nagy­számú nyári lump különös előszeretettel itt piheni ki éjszakai dorbézolás fáradalmait. Hozzá­tartozik a lump természetrajzához, hogy nyáron még nehezeben tud lefeküdni, mint egyébként. A hajnal korán beköszönt és a reggeli hangulat, a friss, a harmatos levegő további fennmara­dási a buzdítja az éjszaka lovagjait. Ilyenkor vajmi köi.myü kivárni a gőztürdő kapuinak megnyitásai. De különben is a gyönyörű pesti fürdők a maguk keleti kényelmi! nyugvó­helyeikkel varázserővel csábítják a nehezen gáti világforgalom körén, mégis igen szivesen választják meg fővárosunkat a nagy nemzet­közi kongresszusok székhelyéül. És bizonyos, hogy ha a külföld országaiban már-már tudo­mást szereztek hazánk és Budapest létezésé­ről, ezt első sorban az itt időzött külföldi kongresszistáknak lehet köszönni, valamint azoknak a kiváló honfitársainknak, a kik a különféle, külföldön tartott kongresszusokon és gyülekezeteken hazánkat méltó módon képviselték, a mint ez legutóbb is történt a genfi Kálvin-ünnepélven. A mi különösen emlékezetessé teszi az itt járt idegenek előtt a nálunk eltöltött napokat, az székesfőváro­sunk természeti szépségén kiviil az a példát­lan vendégszeretet, a melylyel nálunk a kon­gresszusok külföldi résztvevőit körülveszik és a melyhez hasonlót sehol a világon nem tapasztalhatnak. Valósággal tejben-vajban lü- rösztjük külföldi vendégeinket és a jó pél­dával rendszerint a székesfőváros szokott előljárni, a mely az idegenek fogadtatására minden kínálkozó alkalommal nagy anyagi áldozatokra is kész. Minden nevezetesebb kongressusnál a székesfőváros játszotta a tő házigazda szerepét és a főváros áltál rendezni szokott fogadtatásnak, ünnepségeknek és lako­máknak se szeri, se száma. És ez helyesen van igy. A tapasztalát és az eddigi tanulságok bizonyítják, hogy ez a vendégszeretet és a reá fordított költségek megtermik a maguk gyümölcseit. Az idege­nek azzal a benyomással, távoznak tőlünk, hogy itt a kultúráért és szellemi haladásért hevülő nemzet lakik és ellenségeink külföl­dön való áskálódásainakleghathatósabb ellen­szere a hires magyar vendégszeretet gyakor­lása. E vendégszeretetünk tárgya lesz a közeli hetekben az a sok ezer külföldi orvos és tudós, a ki a nemzetközi orvosi kongressusra fog a fővárosba seregleni és a kiknek egy része a különböző alkalmokkor már itt járt és most örömmel tér vissza körünkbe. A fő­város ezúttal is gondoskodott a szokásos ünnepségekről, etetésről-itatásról, szórakozás­ról. Lesz megint hegyen-völgyön lakoda­lom, és a magyar vendégbarátságnak újabb fényes bizonyítékát fogjuk szolgáltatni. Úgy gondoljuk azonban, hogy ideje volna már vendégünk e jól tartásán kiviil egyéb­ként is felhasználni a külföldiek ittlétét. A sok ünnepeltetés közepette eddigelé rend­szerint megfeledkeztünk arról, hogy jó volna a külföldieknek hétköznapi képét is megmu­tatni a fővárosnak és országnak egyaránt, mert tagadhatatlan, hogy a legtöbb itt járt külföldi abban a hitben, él mintha nálunk állandóan ünnep volna és a komoly mun­hazajárókat, úgy hogy egész kasztja képződött ki Budapesten azoknak az embereknek, akik többel alusznak a gőzfürdőkben, mint a saját otthonukban. A bohémvilág ifjabb része, vala­mint az a számos különféle foglalkozású, rangú és rendű, aki a bohémek társaságában él, vagy aki foglalkozásánál fogva reggelig ébren van, otthonosan érzi magát a fürdők langyos meden- czéiben és akárhányan közülök jobban alszik a fürdő kemény márványpadján, mint otthon az ágyában. Nem is szólva arról, hogy gyakran nincs is sem ágyuk, sem otthonuk. A pesti gőzfürdősök már kénytelenek voltak a pihenési időt korlátozni, mert a nyári lumpok annyira otthon érezték magukat a nyugvóhe­lyeken, hogy félnapokat hevertek ott a török kereveteken. Annál kisebb volt eddigelé a láto­gatottsága a dunai uszodáknak, mert nyár az volt ugyan már, de az a rekkenö hőség, mely a Duna hüs habjai közé kergeti a verejtékező pestieket, mindezideig nem akart mutatkozni. A kalendáriumi nyárral beköszöntött az uborka­idény hangulata, anélkül, hogy bekövetkezett volna a/, uborkaidény melege. De azért a nyári hangulat ellenállhatatlan erővel száll reá az ember lelkére és elméjére, aminek élénk bizony­ság ez a savanyú krónika. Ha végére jutottál kedves olvasó, örülj, hogy inkább uborkalével lrakiáltalak, mintsem a megszokott nyári ka­csukkal. Mert ásílozni még mindig jobb mint boszankodni, és ha megneheztettél, nem Állok jól, hogy legközelebb nem a fiumei czápál tálalom elébed. kára kevés időnk maradna. A lakmározá- sokon kívül eddigelé rendszerint csak arra szorítkoztunk, hogy futólagosán bemutassuk az itt járt külföldieknek a stereotip neveze­tességeket és látványosságokat, a mi ritkán juttattuk őket abba a helyzetbe, hogy köz- intézményeinket alaposan tanulmányozhassák és megismerhessék és ekképpen megyőzzük őket arról, hogy itt egy törekvő, dolgozó kulturnemzet ét és küzd a haladás utján. Egy-egy Duna-ünnepélylvel vegyes kirándu­lás a Margitszigetre vagy a budai hegyek közé, egy-egy körséta a parlamenti palotán avagy a vágóhídon keresztül: korántsem elegendő arra, hogy rólunk és városunkról kimerítő képet nyerjenek a külföldiek. Inkább arra kellene a súlyt helyezni a mostani kongresszus alkalmával, hogy az orvosok meg­ismerkedjenek közegészségügyi intézménye­inkkel, mintaszerű közkórházainkkal, egyetemi koródáinkkal, megismerjék a budapesti víz­műveket és a csatorna-hálózatot, a köztisz­tasági intézményeket, a fertőtlenítő és termő- kémiai telepeket; szóval mindazt, a mi az orvosokat saját szakmájuk szempontjából érdekelheti és a miből meggyőződhetnek arról a kongresszusi vendégek, hogy mi nem­csak etetni és itatni tudunk, hanem a komoly munka terén is megálljuk helyünket. Sok olyant tudunk bemutatni a külföldi szakem­bereknek, a mivel bátran büszkélkedhetünk és legyen mindenki megyöződve arról, hogy például a mintaszerűen funkezionáló vízmü­vek legalább is fognak annyira imponálni a külföld orvostudósainak, mint a legiukullu- sibb lakoma és az elmaradhatatlan Margit­szigeti tűzijáték. Nem kételkedünk benne, hogy a kiváló magyar orvosi kar külföldi kollegáit megismerteti mind azzal, a mit megismerniük érdemes és tanulságos, de óhajtandó, hogy a főváros illetékes tényezői a kongresszusi ünnepségek rendezésénél a maguk részéről is az eddiginél nagyobb súlyt helyezzenek fővárosunk kultur-nivójanak a dokumentálására. Ez esetben semmiféle költ­séget sem fog sokallani a kongresszustól a főváros hazafias polgársága. Mildol csoda areztej nagy üveg 7 korona, kis üveg 3 50 korona. Kapható: Neruda N., Török J., Dr Egger L. és Reiner L. К oki. gyógyszerész es illat- j szerész urnái, Budapest, Damjanich-u. 2S j A hétről. Becs ármánykodása. Nemcsak mi ma­gyarok tudjuk, hogy Bécs felől semmi jót sem várhatunk, hanem már a külföldnek is feltűnt az, mily hazugul és igaztalanul feketítik be a magyarokat és különösen székesfővárosunkat a bécsiek. Annak, hogy Budapest általánosan ismert es felmagasztalt szépsége daczára nem örvend sokkalta nagyobb idegenforgalomnak, jórészt Bécs ellenséges magatartása az oka. Földrajzi fekvésénél fogva az osztrák császár- város abban a kedvező helyzetben van, hogy a világjáró idegenek előbb SBécset keresik fel utazásaikban. A mit azután ott hallanak rólunk, hazánkról és Budapestről, az több­nyire elveszi a kedvüket attól, hogy felkeres­senek. A bécsiek rágalmazásai a maguk szem­pontjából érthető. Ok jól tudják, hogy fekvés, természeti szépségek és más egyéb tekintet­ben is az ő császárvárosuk nem versenyez­het Budapesttel, a melyet, ha az utazó idegen egvszer meglátogatott, ismét szívesen felkeres. Ezért követnek el mindent, hogy a magyar fővárost befeketítsék és ezáltal az utasokat fel tartsák további utazásukban. Hogy ez igy van, arról élénk bizonvságokt szolgáltat Mün­chen város egy átirata székesfővárosunkhoz, a mely világosan és leplezetlenül reámutal a bécsiek ez ellenséges és rosszhiszemű machi- náczióira, és a Budapest-Bécs München kö­zötti közvetlen gyorsvonati összeköttetés léte­sítését sürgeti. Ha az idegenek Münchenből jövet mindjárt egyenesen Pestre jönnek, úgy útközben a bécsiek le nem foghatják őket. A müncheni átirat e felfogása annyira plau­zibilis, hogy tanácsunk sürgős kötelessége a felvetett gyorsvonati összeköttetés létesítését a legerélyesebben kieszközölni. Nemfér két-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom