Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-22 / 26. szám

Y. évfolyam. 1909. junius 22. 26. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek ЗЕТ X VATAL О S LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára . Egész évre ... ... .........................- 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... — — — 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Az ismeretlen Budapest. A nemrég lezajlott »Henrik-herceg automobilverseny« alkalmával az ittjárt idegenek ismét meglepetéssel konsta­tálták, hogy Budapest Európa egyik leg­szebb városa. Ezt a csodálkozást az idegenek részéről már megszoktuk, mert elragadtatásuk kiíejezése mellett azt is mindig kijelentik, hogy a külföldnek fogalma sincs róla, mily gyönyörű fővá­rosa van Magyarországnak. A szomorú tény az, hogy Budapestet a külföldön egyáltalán nem ismerik. A középeurópai nagy útvonalokon egy kissé kivül esik, mert a nyugat-európai utasok Bécsen túl nem igen mennek. Pedig mindazok, a kik itt jártak valaha, egyértelműen el­ismerik, hogy fővárosunk természeti szép­ségeméi fogva nagy vonzóerőt gyako­rolhatna az idegenekre. Azt mondják, hogy Henrik herczeg is sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy ezt a mi gyö­nyörű fővárosunkat külföldön oly kevéssé ismerik. h'elesleges ehelvütt bővebben fejte­getni az idegenforgalom óriási jelentő­ségét. A nagy nyugati városok egyik legfontosabb jövedelmi forrása: éppen az idegenforgalom és reánk nézve foko­zottan kívánatos volna, hogy az utasok nálunk is megforduljanak. Olaszország, Svácz, Dánia, Svéd- és Norvégország, nemzeti jövedelmük egyik leglényegesebb tényezőjét az idegenforgalomban birják és Bécs ipara és kereskedelme soha el nem érhette volna mai színvonalát, ha a császárváros nem lenne góczpontja az idegenforgalomnak. Nekünk, akik annyira adósai vagyunk a külföldnek, hogy ezáltal nemzetközi fizetési mérlegünk rendkívül nagy mértékben passziv, igen nagy szűk ségünk lenne az idegenforgalomra, a mely a külföldre kiözönlö magyar pénz egy részét hozzánk visszaszármaztatni alkal­mas volna. De a főváros szociális érdeke és a lakosság gazdasági fellendülése is sürgősen megkívánja a mentői nagyobb idegenforgalmat. Az intéző körök ennek teljes tudatában vannak és buzgón óhajt­ják is, hogy mentül több idegen keresse lel Budapestet, azonban az óhaj teljesü­lésére nem történik semmi komoly lépés. Mennyit szónokoltak, Írtak, tárgyaltak és ankéteztek már nálunk az idegenfor­galom emelése érdekében. Ha a sok szó­beszéddel lehetne idegent idevarázsolni, úgy Budapest már vetekednék Kómával és Párissal. A gyakorkitban azonban semmi sem történik e tekintetben. Hiszen Budapest még arra sincsen berendezve, bogy egyszerre nagyobb számú idegent kellőképpen elszállásoljon. Köztudomású tény, hogy jobb szállodáink száma éppen­séggel elégtelen és akárhányszor meg­esik, hogy a későn este Budapestre ér­kező idegen szállodáról-szállodára kény­telen kocsizni, a míg megfelelő szobát tud kapni. Nagyobb gyülekezetek alkal­mával — például ünnepségek vagy kon­gresszusok idején — a főváros iskoláiban kénytelen tábort ütni, az idegeneknek és a kongresszisták magánosoknál szállásol- tatnak el. Ez a bekvártélyozás nem méltó a íővároshóz, mert semmiesetre sem normális állapot az, hogy egy közel millió lakossal bíró város nehány ezer idegen­nek egy időben ne tudjon hajlékot adni. Igaz, hogy itt circulus vitiosus-szal állunk szemben, mert a vállalkozó tőke azt mondja: minek épitsek szállodákat, a mikor Budapesten nincsen idegenforgalom ? Annyi bizonyos, hogy csakis rend­szeres munkával lehet az idegenforgalom nagy áramát felénk irányítani és ezt a munkát a társadalmi tevékenység kellő­képpen el nem láthatja. Itt czéltudatos és rendszeres hatósági mtervenczióra van szükség, amely annnyival indokoltabb, mert a főváros is hasznát látná a meg­növekedett idegenforgalomnak. A külföld minden nagyobb városában van külön hatósági jogkörrel felruházott idegenforgalmi bizottság, a melynek egyedüli hivatása az, hogy az illető városnak a külföldön mennél nagyobb propagandát csináljon és a mely minden eszközt megragad arra, hogy az idegeneket odacsábítsa Nálunk ez a hatósági szerv teljesen hiányzik. Van ugyan magánvállalat, a melynek üzletszerű czélja az idegenfor­galomnak emelése, ez azonban eszközei­nek csekélységénél fogva nagy ered­ményt elérni képtelen, bármily dicséretes is az a munka, a melyet a mostoha körülményekkel való küzdelmében végez. A legsürgősebb teendő tehát e téren egy hatósági idegenforgalmi orgánumnak, létesítése, a melyet el kell látni a szük­séges anyagi eszközökkel, hogy Buda­pestnek a külföldön nagyszabású és czél- irányos propagandát csináljon. Kicsinyes intézkedések itt nem használnak, hanem arra kell képesíteni ezt az orgánumot, hogy egész Nyugat-Európában újsághir­detésekkel, plakátokkal és a reklám egyéb eszközeivel a közfigyelmet fővárosunkra terelje Ebhez pénz kell, sőt sok pénz kell, de ezt sajnálni nem szabad, mert a jól alkalmazott reklám ebben az eset­ben is dúsan kifizetné mao-át. Itt is áll О a reklám terén világszerte lett az a tapasztalat, hogy kevés kiadás kidobott pénz, de nagyban rendezett reklám okvet­lenül gyümölcsöző. Próbáljon csak a székesfőváros helyesen alkalmazott külföldi propagandára tiz esztendőn keresztül évente 200 — 250 ezer koronát költeni, és meglátnók, hogy ez a kiadás fényesen megtérülne az idegenforgalom rohamos emelkedésével. Bárczy István dr. polgármesternek figyelmébe ajánljuk ennek az eszmének a felkarolását. Az ő gyakorlati érzéke bizonyára megtalálja a helyes utat és módot, a mely czélhoz vezet. Az uj fővárosi törvény. (Három közleménv.) III. Az albizottság munkálatának legfőbb alapelve, mely vörös fonálként húzódik végig az egész tervezeten, a főváros önkormány­zatának mentül nagyobb mértékben unté) kiterjesztése. Ez irányban fontos újítás volna a városi választmány megalkotása a bécsi Stadtrath mintájára. Ez a választmány állana: a polgármesterből az alpolgármesterekből és 30 tagból, a kiket a képviselőtestület három évenkint, újjáalakulása alkalmával választ. Az előterjesztés egyrészt azzal indokolja meg ez intézmény megalkotását, hogy a közgyű­lést tehermentesíteni kell, másrészt az önkor­mányzati ügyeket az eddiginél nagyobb mér­tékben a polgárság képviselői által akarja végeztetni. Ezért a tanácsi szervezet mellé egy polgárokból álló igazgatási testületet szer­vez, a mely a városi választmány nevet vi­selné. Ez uj hatóság ellen foglal állást dr. Platthy György különvéleményében azzal az indokolással, hogy amúgy is bonyolult köz- igazgatásunk szervezetébe még egy újabb hatóságot illeszteni teljesen felesleges. A városi választmány helyett dr. Platthy azt javasolja, hogy az önkormányzati ügyekben maradjon meg a mai állapot azzal a válto­zással, hogy az egyes ügyosztályok önállósit- tassanak és a bizottsági tagok bevonásával határozzanak. Dr. Platthy a polgári elem közre­működését ekként tartja megvalósíthatónak azokban az ügyekben is a melyekben jelenleg a tanács, tehát kizárólag hivatalnokok intéz­kednek. /1 városi választmány felállítását a magunk részéről helyeseljük, mert bár a közigazgatás komplikáczióinak szempontja minden esetre figyelmet érdemeb mindazon­által a polgárság képviselőinek részvétele a jelenleg a takácsnak fenntartóit önkormány­zati ügyekben, иду a közigazgaláisnak hasz­nára válik, valamint alkotmányjogi szem­pontból is fontos lehet. Kiemelendő, hogy az albizottság javaslata szerint a szakbizottságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom